Vívódik az ember magában, mert az utóbbi idők Magyarországán olyat látni, amit legutoljára történelemkönyvekben olvasott, most pedig saját bőrén tapasztalja. Nem, nem az elvett munkahelyekről, megerőszakolt nőkről van szó, mert olyanok nincsenek, hanem a vizuális, kommunikációs kormányzati propagandaterrorról.
Sokszor csalódtam már abban a hitemben, hogy értelmesen el lehet beszélgetni valakivel. No nem amikor magánemberi kérdésekről, hanem amikor közügyekről beszélgetünk. Viszont most jutottam el oda, hogy jelenleg ennek a hitnek semmi értelme sincs, semmi remény arra, hogy a józan ész érveivel lehessen érvelni valami mellett vagy éppenséggel ellene.
Nem akarom társadalomtudományi, pszichológiai és végképp nem kocsmaasztali szempontokból elemezni, hogy most akkor jönnek, jönnek-e, áradnak-e vagy sorosgyörgy. Nem fogom kielemezni, hogy patásorbán, gyurcsányahibás vagy Brüsszel és Szulejmán. Engem most az zavar és a szomorít el, hogy ennyire képtelen ez az ország egy normális közbeszéd, egy normális és valóban a jövőnkről szóló vita levezetésére.
A migráció kérdése súlyos, ostoba, aki meg akarja kerülni, ebben, azt gondolom, mindenki egyetért. Valószínűleg abban is, hogy ha tényleg megindul megint a tömeg, akkor Magyarország szögesdróttal-tűzparanccsal sem fogja tudni megállítani a tömeget, tehát valamiféle uniós szintű megoldásra van szükség. Ami a baj, hogy az erről szóló vitát, megoldási javaslatokat felváltotta… ez nem igaz, mert konkrétan vezető politikusok átváltoztatták érzelmi kérdéssé. Érzelmi kérdésekben pedig a józan észnek nyoma sincs ugye ellenben az aljas indulatoknak, megbélyegzésnek és a másik totális érvelési megsemmisítésének felhatalmazást ad.
A kormánynak illetve a népszavazás kezdeményezőjének személyes felelőssége abban van, hogy egy szép, demokratikus intézményt használt fel úgy, hogy nagyon is tisztában volt azzal, hogy egymásnak fogja ugrasztani az ország lakóit és ezeket az aljas indulatokat akarja meglovagolni, hogy célját elérje. E cél pedig nyilvánvalóan a hatalom további megtartása úgy, hogy az embereket csak politikai játékszernek tekinti az ország vezetése.
Plakátok, kerítések, viták a szomszéd országokkal, kampányok, Keleti pályaudvar, terrortámadások külföldön, egyperces híradók, törvénytelen szórólapok és telefonhívások, határvadászok, tudta-e, utcai kitelepülések, megint plakátok már helyi szinten is, kormánypárti fenyegetések, betelepítéssel és lakáselvesztéssel riogatás, a romák segélyének megvonásával való riogatás, tűzparancs gondolata és népszavazás… de semmi, ami a gondolkodó, felelős embernek szólna!
Irtózatos az a teher Európa és azon belül Magyarország vállán is, hogy milyen megoldást talál a migrációs kihívásra. Megoldhatatlan és emiatt keserves belátnia mai magyar vezetésnek, hogy nem tudnak hatékonyan tenni az ügyben, marad tehát a látszatcselekvés, amit abban színben tüntetnek fel mintha valami hatalmasat vittek volna végbe. A kerítés, a fenyegetések, de maga a népszavazás is képtelen megállítani a bevándorlást – bocsánat, de hülye, aki ezt nem látja be - politikai szempontból viszont hatásosan eladható terméknek tűnik.
És itt jutok el oda, hogy kábé úgy nézek a kormányra, mint egy gonosz porszívóügynökre. Bevallom eddig csak nagyon rossz porszívóügynökként gondoltam rá. De ezt az ügynököt hibába hajítom ki a francba, hiába zárom rá az ajtót visszamászik a mindenféle hullámhosszokon meg betűméretek mögül és már rohadtul idegesít. Nekem ez a kormány akkor sem fog már eladni ezzel a módszerrel semmit, ha tényleg értelmesen kezdene el beszélni velem. Ugyanis eddig sem tartott tiszteletben vajon miért gondolnám, hogy ezután majd hirtelen tiszteletben akarna tartani. Ja és persze az említett cinizmus csúcsa, amikor a főkezdeményező porszívóügynök is arról beszél, hogy lényegtelen a népszavazás eredménye. Hát akkor meg?
Szóval hagyjuk egymást meg ezt a népszavazásosdi bohóckodást is és én megyek egy kicsit az őszi napfénybe sétálni egy jót.
