Nem szeretném, ha Magyarországnak nem lenne beleszólása az uniós ügyekbe, ha orbáni kérlelhetetlenséggel és cinizmussal mondanák meg Brüsszelből, mit kell itt tenni. Az se volna jó, ha a törvények nem vonatkoznának a menekültekre épp úgy, ahogyan országunk vagy épp az EU állampolgáraira. De azt sem szeretném, ha arctalan tömegként, gyilkosok hordájaként kellene gondolnunk számunkra ismeretlen, idegen emberekre, gyerekekre és öregekre, nőkre és férfiakra. Csak azért, mert gyűlölni könnyebb, mint gondolkodni vagy megismerni, mert addig se kell a saját problémáimmal, a saját életemmel szembenézem, míg másokat utálhatok.

És nem szeretném, hogy bárki megmondja, mit kell gondolnom, parancsba adja a kötelező véleményt. Amit pedig a legkevésbé szeretnék, az az, hogy egy nevelni, nem pedig szolgáltatni akaró hatalom szórja tovább a gyűlölet magvait.

A menekültkérdés nem igenek és nemek kérdése, sokkal bonyolultabb és komplexebb dolog, azok, akik le akarják egyszerűsíteni, a demagógiát szolgálják, azok nem a megoldást keresik, csupán a saját pecsenyéjüket sütögetik, hatalmas károkat okozva itthon és külföldön egyaránt.

Október 2-án megkérdezik a népet, mert a nép szava a legfontosabb, de ne feledjük, a rendszerváltozás előtt hazánk államformája népköztársaság volt, szóval az ilyen megkérdezésből köszönöm, de nem kérek.

Ezzel az egész cirkusszal, az elherdált milliárdokkal, melyekből akár még az értelmes párbeszéd keretei is megteremthetőek lettek volna. (Képzés, felvilágosítás? Kampány, pártpropaganda és demagógia nélkül vagy inkább helyett Magyarországon? Ilyenről persze szó sem lehet.) De ma nincs szükség az értelmes beszédre, mert nem szolgálja a hatalom érdekeit. Ma nem kell gondolkodni, hisz megmondják, mit kell gondolni. Ma nem kell, hogy legyen saját véleményed, hisz már rég legyártották neked azt is.

A rendszer ellen pedig csak egyféle módon tudsz lázadni, ha nem szállsz be a játékba, ha nem hagyod, hogy azt mondassák veled, amit hallani akarnak. Én azt szeretném, ha Magyarország a gondolkodó emberek országa lenne, akik gondolkodhatnak különböző módon, de képesek mások érveit is meghallani. Ami már hónapok óta nálunk folyik, az az állampolgárok lealacsonyítása, tisztelet helyett eszközökké, a hatalom eszközeivé próbálnak lealacsonyítani bennünket úgy, hogy azt sokan észre sem veszik. Erőszak az, amikor belénk ültetik a gyűlöletet. És bántalmazás, amikor azt hiszik, hogy bármit megtehetnek, mert aki erősebb, annak mindent lehet.

Én ehhez a játékhoz nem kívánok asszisztálni. Ez itt az én hazám is, októberben különösen jól lehet Csarnóval kirándulni.