A valódi viták otthona

Reflektor

Tálos Lőrinc: Több Wajdát az óvodákba!

2016. október 12. - szénhidra

wajda_6100243.jpg


Nehéz most írni. Engem édesanyám Andrzej Wajda filmjeiből tanított a hazafiságra, a hatalommal való szembeszegülés fontosságára. Arra, a mélyen közép-európai élményre, hogy e kettő egy és ugyanaz. Amikor megnéztük együtt a Márványembert ugyanúgy nem bírtam aludni, mint az Országúton megnézése után. Wajda nekem több volt, mint jó filmrendező. Az identitásom köszönhetem neki. Én szerelmes voltam a Krystyna Janda alakította Agnieszkába. Vagy csak a példaképemmé vált.

Én abban a tudatban nőttem fel, hogy édesanyám imádkozott ’68-ban Komáromban, hogy szakadjon le a híd, amikor tankokkal vonultak be a Varsói Szerződés csapatai Csehszlovákiába. Engem 11 évesen elvitt édesanyám a Fiumei úti temető 21-es parcellájába, hogy rendbe tegyük az ’56-ban az utcai harcokban elesettek parcelláját és ott voltam az összes rendszerváltó tüntetésen, ahol azt skandáltuk, hogy „szolidaritás-szolidaritás”, ami akkor nem csak a szót jelentette, hanem az azonosulást azokkal, akikről a Vasember szólt. És a tüntetések mellett Wajda filmjeit néztük együtt. „Ezt nézd meg, ez fontos.” Én a Lotnából és a Csatornából tanultam meg, hogy jobb állva meghalni, „hősiesnek lenni a magunkra hagyatottságban” – ahogy Adam Michnik írta a Lotna üzenetéről. Én vagyok Mateusz Birkut és én vagyok Maciej Tomczyk. Én ott állok a hídon a Katyń nyitójelenetében, ahol a nácik és a szovjetek elől menekülők találkoznak. Wajdától tanultam meg, hogy a magyar himnusz azért menőbb minden más himnusznál, mert nem győzelmekről szól, hanem arról, amiről az ulánusok lovasrohama a tankok ellen.

Wajdától tanultam meg, hogy a visszaállított Kossuth-szobor a maga búvalbaszottságával jobb, mint a komcsik által a helyére emelt sematikus-dicsőséges. Wajdától tanultam meg, hogy közép-európainak lenni annyi, mint lovakkal szállni szembe a zsarnokság tankjaival.

Újra nézem Wajda filmjeit. És nagyon fog hiányozni az édesanyám.

 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://reflektor.blog.hu/api/trackback/id/tr5811798801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2016.10.13. 07:33:42

Én teljesen értetlenül állok az előtt, hogy Wajda halálát milyen érdektelenség kíséri nálunk. Olyan formátumú rendező, mint ő, Kelet-Közép-Európában bizonyosan nem volt az elmúlt hetven évben. Forgatott vagy negyven nagyjátékfilmet, ezekből minimum tízet már ma az egyetemes filmtörténet klasszikusaként tartanak számon. Létezhetne ennél nagyobb filmes teljesítmény? Nekünk, kelet-közép-európaiaknak, pedig különösen fontos Wajda műve és személye: alkotói magatartásával és filmjeivel egyfajta "kultúrhéroszi" szerepet töltött be a szovjet iga alatt élő országokban. Ehhez képest ma csak a "nagy kuss" halála és személye körül.
süti beállítások módosítása