A valódi viták otthona

Csepregi János: Magyarország az elmaradt kielégülések hazája

Bukott forradalmakból és elmaradt katarzisokból kijutott nekünk bőven.

2016. október 22. - macska az úton

oktober.JPG

Itthon a nagy történelmi katarzisok sok évszázada rendre elmaradnak. A megújulás, a rosszabbnál rosszabb rendszerek szétverésére tett kísérletek után újra meg újra visszaszivárog a mocsok, a közöny, az elvtelen megalkuvás a mindennapokba, jobb soha nem lesz, csak másként rossz. Így volt ez 200 éve és így van ez ma is.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc osztrák és orosz erők általi végleges leverése a legtöbb reformot a földdel tette egyenlővé. Egy évre meg is kaptuk Bécstől Haynaut, aki rendcsinálás címén alapos megtorlásba kezdett. Kivégezték gróf Batthyány Lajos volt miniszterelnököt, Aradon pedig tizenhárom tábornokunkat. Hivatalosan 120 kivégzésről és legalább tízszer annyi bebörtönzésről tudunk, de a valóság ettől jelentősen eltérhet. A rémuralom részben külföldi nyomásra véget ért, a kiegyezésre azonban csak 1867-ben került sor. A katarzis elmaradt. Ettük, amit adtak.

Az őszirózsás forradalom és az azt követő 143 nap szintén jól illeszkedik a trendbe. Ugyan ez tette lehetővé a monarchiából való kiválást és az Első Magyar Köztársaság megszületését, az úri világból a kis emberek által irányított világ irányába tett lépéseket rendesen és nagyon hamar agyoncsapta a Tanácsköztársaság. A proletárdiktatúra, a forradalmi terror és az ifjú Rákosi jól megdolgoztak azért, hogy senki ne sírja vissza azokat az időket.

1956-ban a legfurább helyzetben azok a hithű kommunisták lehettek, akik azért álltak a forradalom ügye mellé, mert az általuk őszintén vallott eszméknek egyértelműen semmi köze nem volt, ahhoz, amit a kommunizmus nevében az államgépezet folytatott. Nagyon sokféle háttérrel, nagyon sokféle társadalmi réteget képviselő ember érezte akkor úgy, hogy elég a diktatúrából. A forradalom ruszki segítséggel történő leverését és a megtorlásokat követően ismét elindult valami sunyi konszolidáció, hogy a megalkuvás és/vagy a túlélés újabb évtizedei következzenek.

Aztán eljött 1989. Rendszerváltás. Sokáig így neveztük, majd fokozatosan átvette e kifejezés helyét a sajnálatosan sokkal pontosabb rendszerváltozás. A békés átmenet árát ma is fizetjük még. Ez egyfelől tény, másfelől Lázár János miniszter pont a napokban ezzel védekezett az ügynökmúlt feltárásának elutasításával kapcsolatban, amit Orbánék ellenzékben még nagyon is akartak. A megtisztulás bizony újra elmaradt. Hatalomátmenekítés, az állami vagyon szétlopása, az ügynökakták homályban maradása máig mérgez minket.  Az LMP több, mint tízszer kezdeményezte az állambiztonsági múlt feltárását, és ugyanannyiszor söpörték azt le az asztalról a Parlamentben. E tekintetben a Fidesz-KDNP és az MSZP felelőssége különösen vitathatatlan.

2006. A titokban elmondott öszödi beszéd kiszivárgott. A „nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet”-hez hasonló kijelentések nem tartoznak a bocsánatos bűn kategóriájába, pláne egy frissen megnyert választás után. Ha Gyurcsány ezt nagy nyilvánosság előtt mondja el, majd lemond, azt mondtuk volna, ez már valami. Hogy nem ez történt, sőt október 23-án az utcára vonulók közé lövetésben csúcsosodott ki mindez, nem egyszerűen csak botrány. A hatalom reakciója aránytalan volt és nagyon sok olyan ember is áldozatává vált az állami agressziónak, akinek semmiféle rendbontáshoz sem köze nem volt. Ő azonban ezt követően se mondott le, felelősségre vonások azóta se történtek. Viszont elérte, hogy a magyarok a következő választáson akarjanak majd bosszút állni, Orbán Viktor ügyesen használta ki a helyzetet, köszönte szépen 2010-ben a kétharmadot.

Tíz éve tehát újra elmaradt a katarzis, sőt, az előző galeri Orbánéknak teljes egészében kiszolgáltatta az országot, akik a hatalommal nem élni, hanem visszaélni akartak. A radikális központosítás, a fékek és ellensúlyok rendszerének lezúzása, a hatalmi ágak szétválasztásának tönkretétele, a közpénzek sajátként kezelése, a mind pofátlanabb lenyúlások, a média kisajátítása, a véresszájú és hazug agitprop olyan világot teremtettek, ami bármelyik harmadik világbeli diktátor elismerését méltán vívná ki magának.  És bizony-bizony láthatóan boldogan lubickolnak Orbánék az új, rákszerű struktúrában.

De hogyan tovább? Tényleg ezt akarjuk? Tényleg bármeddig el lehet menni? Bármit meglehet tenni velünk? Szeretném hinni, hogy nem. Vagy egyszer majd tényleg eljön a katarzis pillanata? Annyi biztos, hogy valóban gyalázat, ami ma itthon folyik. Ahogyan az is, hogy annak soha nem lesz jó vége, ha a gyalázat lemosásának feladatára pont azok jelentkeznek, akik maguk is nagyban felelősek mindezért.

Én az Astoria helyett biztosan a Kossuth térre megyek holnap. És csak reménykedni tudok benne, hogy egyszer majd tényleg megtisztul a hazánk, Magyarország.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem? Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://reflektor.blog.hu/api/trackback/id/tr5811829313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Scott Tenorman Must Die 2016.10.24. 07:03:32

ezen már én is gondolkodtam, szinte 100 évente van valami ribillió (1848 előtt is) de mégis alig változik valami

roli101 2016.10.24. 08:35:09

És sajnos nem tanulunk a forradalmaink leveréséből. Legalábbis az ország vezetői. 48-49-et az orosz segítséggel verték le, 1945-ben is ők foglalták el az országot, 56-ot is ők verték le. Megszállás alatt tartották az országot sok-sok évig. Mégis dörgölőzik hozzájuk a vezetés. Biztos arra számítanak, hogyha ismét forradalom lenne, akkor az orosz tankok biztosak legyenek. Az orosz-szovjet vezetés nem változik lélekben. Eltapos mindenkit, aki útjában van.

Szelid sunmalac 2016.10.24. 08:44:47

@roli101: Baromsag. Nagyon is tanulnak. Jol megtanultak hogy amig hulyesegekkel egymasnak lehet ugrasztani ugyanazon orszag polgarait es betomij a hulye birka pofajukat cirkusszal meg kegyelemkenyerrel, addig barmit meg lehet tenni veluk, sot, meg hangosan tapsolni is fognak hozza. Meg egy ilyen nep szerintem a vilagon nincs

Ballib cenzúrázók réme 18 2016.10.24. 08:50:27

A füttyös csürhe részét képezted.

Ma már kedvedre füttyöghetsz.

GYurcsány még kiverette volna a fogadat, beazonosíthatatlan karhatalmistákka, és a fogdában meztelenre vetköztetve aláztak volna, ahogyan EZT MEG IS TETTÉK.

Az emberek elsöprő többsége bármit megtesz, hogy az elkúró haverjaid soha nem térjenek vissza.
Még akár Orbánra is szavaznak.

Ha változást akarsz, mutass olyan alternatívát, amibenek nem része az Elkúró Gyurcsány és az MSZP.
A többi az csak duma.

Szelid sunmalac 2016.10.24. 09:05:03

@Ballib cenzúrázók réme 18: Fogalmad sincs mi jokat kivanok en neked batyukam. Evek ota nyomod itt az agitprop hazugsagaid. Azert ez nem semmi teljesitmeny

Ballib cenzúrázók réme 18 2016.10.24. 09:20:53

@Szelid sunmalac:

Gyurcsány dicsekedett vele a TV2-ben székház ostromakor is hogy személyesen követi az eseményeket, és ad utasítésokat a rendőröknek.
Gergényivel már jó előre levetették az azonosítókat 2006.10.23 elött.
Hogy egyként üthessenek bünztetlenül mindenkit, aki Gyurcsány távozását követeli, avagy Fidesz ünneplésen merészel részt venni.

Az Astóriánál a rendőrök rohama idején, 40 ezer ember volt (index cikk szerint), nem állt meg se busz, se metró, se villamos ott (központi utasításra), és az első lovasroham felszólítás nélkül a rendszvény vége után 5 perccel kezdődött.

Vérengzésre adtak parancsot, vérengzés kezdődött.
Fogdákban meztelenre veztőztetve aláztak embereket, tömegoszlatásra alkalmatlan fegyverekkel lőtték ütötték a tömeget, a végén kitüntették Gergényit.

Ez már történelem.