Istvánffy András – itt megjelent cikkében – egy hangzatosnak hitt retorikai fordulat kedvéért lenácizza („…a nemzetiszocializmus felé tett „bátor” lépés…”) az Alapjövedelem (FNA) híveit: Ferge Zsuzsától Obamáig, Guy Standingtől Pogátsa Zoltánig, Papp Réka Kingától a hollandiai Utrecht városvezetőiig, a finn kormánytól a francia zöldekig, de mindenekelőtt – s láthatóan ez hozza izgalomba a szerzőt – a Párbeszéd Magyarországért tagjait.

Erőss Gábor, a Párbeszéd elnökségi tagja, józsefvárosi önkormányzati képviselő, válaszcikke. 

Erős kezdés, mondanám, ha az ötletes szójátékot (szocialista/ nemzeti szocialista) nem a végére hagyta volna, slusszpoénnak. Az én „slusszpoénom” az lesz, hogy miben értek egyet vele.

De kezdjük az elején! S tegyünk úgy, mintha racionális vitát folytatnánk. Hátha!...

Istvánffy érvelésének a lényege, hogy az Alapjövedelem: vagy túl kevés, és akkor nem lehet belőle megélni, vagy túl sok, és akkor irigységet szül. Szerinte egy antirasszista, internacionalista, békepárti baloldal nem is akarhatja.

Pedig: de!

Az 50 ezer Ft, amit a Párbeszéd javasol tényleg nem valami sok. De vajon Istvánffy tudja-e, mennyivel több a segélynél (jövedelempótló támogatás s a többi), egyes özvegyi nyugdíjaknál, vagy annál a 0 (nulla) forintnál, amit jelenleg kap sok tízezer – minden ellátásból kiszorult – magyar, köztük sok roma. Az antirasszizmus égisze alatt támadni egy olyan intézkedést, amely gyakorlatilag felszámolja az őket – roma és nem roma szegényeket – sújtó nincstelenséget: egyszerre abszurd és cinikus.

Kár, hogy Istvánffy András nem olvasta a javaslatunkat, mert akkor látta volna, hogy annak központi része a gyermekeknek járó (25 ezer forintos) Alapjövedelem, ami lényegileg a családi pótlék megduplázását jelentené, hogy az állam ne tegyen különbséget gyerek és gyerek között. Az antirasszizmus égisze alatt támadni egy olyan intézkedést, amely – szakítva a középosztályt támogató adókedvezmények rendszerével – megteremti a gyerekek közötti egyenlőséget is, felszámolva a legszegényebbek, köztük sok roma gyerek diszkriminációját: egyszerre abszurd és cinikus (vagy ezt már mondtam?).

Azért is kár, hogy Istvánffy András nem olvasta a javaslatunkat, bármilyen lelkesen is vitázik vele, mert akkor olvasta volna, hogy az Alapjövedelem lényege, hogy az alacsony és közepes bérűek (köztük az általa emlegetett utcaseprők és call centeresek) nettó jövedelmét is jelentősen növeli, tehát nem csak a szegényeknek jár, hanem a dolgozó szegényeknek, a munkásoknak és az alsó középosztálynak is, és így nem is teszi „értelmetlenné” a munkavállalást. Ellenkezőleg: úgy számolja fel a nincstelenséget, hogy közben anyagilag a munkavállalásra ösztönöz. Nem a munkakedvet, csak a munkakényszert szűnteti meg. Hiába veti be Istvánffy az alapjövedelem-ellenes konzervatívok és a liberálisok fő érvét, hogy ha „ingyenpénz” van, majd győz a lustaság: ezt logikailag és tapasztalatilag is könnyű cáfolni.

Istvánffy nemcsak hogy nem olvasta a javaslatunkat, nem is gondolt bele, micsoda különbség van az általa felhozott példa („hangulatjavító, politikai célú osztogatásnak szánják, ahogyan Fideszes polgármesterek osztogatnak mobiltelefonokat választás előtt”) és az Alapjövedelem teremtette helyzet között, amiben épp az a forradalmi, hogy megszűnteti az ilyen típusú kiszolgáltatottságot: nem a polgármester osztogatja, és nem választás előtt, hanem alanyi jogon jár, és örök életre szól (bár az örök életet sajnos nem garantálja)! Felszabadít a kiskirályok uralma alól, véget vet annak az új középkornak, amelynek nem olyan rég még Istvánffy is véget akart vetni.

Az Alapjövedelemben épp a feltételnélküliség a lényeg. Ha mindenkinek gazdagságot és világbékét ígérnénk, akkor mi lennénk a háromfarkú kutya párt, de az az összeg (25, 50, 75, 105) akár jelenleg is, reálisan folyósítható a költségvetési deficit növelése nélkül.(’18-ra persze újra kell számolni, s remélhetőleg lehet növelni: ez a műhelymunka jelenleg is zajlik a Párbeszéd pártalapítványának, a Megújuló Magyarországért Alapítványnak a berkeiben). A nyomdafesték (pláne a képernyő) sok mindent kibír, így, ha a szerkesztők hagyják, Istvánffy is lenácizhat bárkit, aki nem ígér földi mennyországot, de a mi „utópiánk”: baloldali és megvalósítható. Kiszámoltuk.

A nemzetközi tapasztalatokat Istvánffy nem tartja meggyőzőnek, de nem is talált kétezer (!) évnél frissebb analógiát. Azt viszont elég tréfásan interpretálja: „az alapjövedelmből (sic!) élő ókori római polgárok (…) csőcselékként vonultak be a történelembe”. Egy szót sem veszteget a világszerte sikerrel zajló Alapjövedelem-kísérletekre, amelyek rendre igazolták, hogy az Alapjövedelem növeli a társadalmi igazságosságot, és cáfolták a lustaság-hipotézist (ami egy baloldalinak – ha Istvánffy még annak tartja magát – amúgy sem válik dicsőségére): az emberek nem kevesebbet dolgoznak, hanem többet, mert megszűnik a bénító létbizonytalanság, van pénz elutazni az állásinterjúra, van pénz gyógyszerre, hogy újra munkaképessé váljanak, és főleg: a pluszjövedelem pluszkeresletet, a pluszkereslet pedig új munkahelyeket generál.

Sokat gondolkoztam, mihez kezdjek Istvánffy paradox érvelésével, mely szerint: azért nyomorogjanak tovább az európai (köztük a magyar) szegények, hogy nehogy híre menjen a az ő nagy jólétüknek a világban, és meginduljanak a migránsok. Istvánffy szerint ez az „Európa Erőd” kialakulásának veszélyét hordozza magában. Egyrészt minek az ördögöt a falra festeni, amikor már itt van?! Nem elég élénk a fantáziám: nem tudom elképzelni, hogy a magyar (lengyel, bajor… stb.) kormány hogyan lehetne még ennél is menekültellenesebb. Másrészt, tudvalevőleg, a migránsok a háborúk elől menekülnek és/vagy a magas (munka!)jövedelmek miatt jönnek. Harmadrészt: javaslatunk szerint a migráns is jogosult lesz az Alapjövedelemre, de csak 8 év után, a családi pótlék évtizedek óta jól működő rendszerét véve alapul: így egyeztethető össze a jogegyenlőség elve azzal, hogy ne teremtsünk közvetlen anyagi motivációt a migrációra (ezt lehet persze vitatni, lehet módosítani… de akkor javasoljon jobbat!), végül, de nem utolsósorban: az Istvánffy által vizionált kaszttársadalom egy tévképzet: az európai bevándorlók és bevándorló-gyerekek, -unokák túlnyomó része, a franciaországi arabok és afrikaiak, de ma már a németországi törökök többsége is: francia, illetve német állampolgár – így  természetesen nekik is járna kezdettől fogva az alapjövedelem, ha azt európai szinten vezetnék be; nemhogy hátrányos helyzetbe hozná őket, hanem éppen hogy őket is (részben) felszabadítaná az alól a strukturális elnyomás alól, ami jelenleg sújtja őket, s csökkentené az egyenlőtlenségeket Európa-szerte.

Az Alapjövedelmet (FNA) véletlenül sem tartjuk csodafegyvernek, ahogy azt a szerző sugallja, s egyáltalán nem a jóléti állam helyett, hanem egy sokkal aktívabb, „képessé tevő” és bőkezűbb jóléti állam mellett van rá szükség, erről írtam már én is, és most jelent meg a Párbeszéd vitairata is, amelyben sok más teendőt is felsorolunk: az offshore-adótól a 16 évre csökkentett szavazási korhatárig, a 4-napos munkahéttől a tudástársadalom megteremtésén át a megelőzés-alapú egészségügyig, a vagyonadótól a zöld fordulatig.

Amit Istvánffy pont a lenácizással egy bekezdésben említ, azzal viszont egyetértek (de tényleg!): hosszú távon az volna a legjobb, ha mód volna egy „globális FNA-t bevezetni, ami minden emberi lénynek jár a Földön”; ezt majd a progresszív világkormány megteszi. Keressük rá, addig is együtt a forrásokat: globális Tobin-adó, a környezetszennyező multikra kivetett globális karbon-adó stb.!A mi célunk (most persze csak a Párbeszéd nevében beszélek) egyelőre „szerényebb”: felszámolni hazánkban a nincstelenséget, a kiszolgáltatottságot, radikálisan csökkenteni az egyenlőtlenségeket, s előmozdítani az Európai Unióban is az Alapjövedelem ügyét.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem? Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!