Hát, ez szörnyű.  Szörnyű az, hogy a liberális progresszió nevű teleologikus politikai projekt vége ennyi szenvedéssel fog járni. Szörnyű az, hogy a politika egy reality show lett, hogy egy értékrend, tapasztalat és fegyelem nélküli ügyeskedő üzletember lett a világ legnagyobb hatalmú embere. Szörnyű az egész, de nem előjel nélküli.

Sokan lesznek, akik elkezdenek populizmusozni, akik elkezdenek az igazság utáni politikáról írni (post-truth politics) és akik elkezdik mondogatni, hogy a rasszista fehérek utolsó visszavágása volt ez a többfajú Amerikában. Természetesen lesznek olyanok, akik elkezdenek harmincas évezni és Hitlerezni, de ugye olyanok minden politikai esemény után vannak, ők ezt és ennyit tudnak.

Persze nagy a felelőssége a médiának és a republikánus pártnak, sok ember sorozatos és a magyar politikát megszégyenítő hibája kellett ahhoz, hogy ide jussunk. De minden ilyen fölülről a néphez leszóló magyarázat, amit előbb említettünk egy valamit fed el. Azt, hogy nem a technikával, vagy a faji kérdéssel vagy az előválasztással volt baj, hanem azzal a mit mondotok. Azért vesztett a liberális progresszió ideológiája, mert téves. Mert nincs hova progresszálni. Mert az amerikaiak többsége azt érezte, hogy ez a rendszer nem értük, nem róluk és nem nekik szól. Mert ha nem voltál egy a védett kisebbségek közül, ha nem arról szólt a politika, hogy hova pisálsz, akkor hozzád nem szólt senki.

Trumpot ugyanis a fehér férfiak választották meg. Azok, akiket elnyomóknak állítottak egy ideológiában, ahol az, hogy ki kit nyom el egy valami határoz meg alapvetően: hogy a tőke-munka viszonyában hol áll. Persze, tragikomikus, hogy ezért megválasztották a fő elnyomót. De az Obama-kormányzat és a Clinton vezette demokrata gépezet egy olyan politikát csinált, ami arról szólt, hogy a kisebbségekből hogyan tákoljanak össze egy nagy kisebbség-mixet amit politikának lehet hívni. Volt az Obama-kormánynak rendes politikája is, az egészségügyi kockázatközösség megteremtése, de ennek ellenére főleg a melegházasságon rúgóztak.

A Reflektor Hillary Clinton mellett volt. Legjelentősebb publicistánk, Weiss Eszter, már az előválasztásnál őt ajánlotta. Cilntonnak meg volt az esélye, hogy egy jó kampányt csináljon. Csinálhatott volna egy olyan kampányt, ami arról szól, hogy ő a nemzeti érdeket ismerő és képviselő héja, aki mindenkit eltöröl, aki Amerika útjába áll. A nemzet ugyanis az egyetlen emancipatorikus építmény amiben a különbözőségek föloldhatóak. Ehhez képest Clinton csinált egy harmadik Obama-kampányt, Obama nélkül. 

A modell amihez konvergálni akartunk volna meghalt. Nekünk itt a Reflektoron ez nem nagy baj, mert mi tudtuk, hogy soha nem létezett. A magyar valóság magyarázok jelentős részének viszont ez most gond lesz. Remélem megoldjátok.

Ezt az írást is olvasd el!

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!