Az objektivitás a férfiak szubjektivitása. Nem egyetlen helyes interpretációja létezik a tényeknek, nincs egyetlen igaz narratíva. Tények, materiális valóság persze van, azonban mivel azt személyiségünkön és nyelvünkön keresztül értelmezzük és a nyelv, akár az ember, tökéletlen, senki sem lehet az egyetlen igazság birtokosa. Igen, mindannyiunk másmilyennek látja, másmilyennek éli meg a valóságot.

A Reflektor március eleje óta létezik. LMP-közeli. A pénzügyi hátteret Ungár Péter, az LMP elnökségi tagja biztosítja. Az alapítók között van még Csarnó Ákos főszerkesztő, aki korábban volt az LMP elnökségének tagja. Tálos Lőrinc kollégánk szintén tagja az LMP-nek.

Igen, jogos az állítás miszerint nem vagyunk objektívek.  Ahogyan pártatlanok, sőt, függetlenek sem. Civilnek sem mondhatjuk magunkat. Akkor esetleg szakértők? Na, azok meg főleg nem. Vannak becsípődéseink? Vannak. Érzelmileg viszonyulunk dolgokhoz, néha (sokszor?) pedig szektás jegyeket mutatunk. És az is előfordulhat, hogy rossz cikkeket hozunk le. De remélhetőleg jót azért gyakrabban. 

Ugyanakkor mivel tudjuk magunkról, hogy nem vagyunk függetlenek, nem képviseljük az egyetlen és megkérdőjelezhetetlen igazságot, mivel nem vagyunk mindenki és mindenekfölött álló élcsapat, hiszünk abban, hogy mások sem azok. Azonban, ha összeadjuk a sok nem feltétlenül hibátlan értelmezésünket, akkor abból valami jó jöhet ki. Épp ezért valljuk, hogy a vitának önértéke van. Most káromkodni fogok: ebből a szempontból igenis liberálisok vagyunk. (De csak ebből a szempontból.) A szólásszabadság, a szabad véleménynyilvánítás roppant fontos és jó dolgok.

Közéletünk rákfenéje (ezen a kifejezésen kívül), hogy különböző gettókba menekülünk, melyekben csak a saját véleményünket halljuk újra és újra. Megerősítjük magunkat saját igazunkban és kizárjuk azokat a véleményeket, melyek különböznek a mienktől. Nincsenek közös tereink, nincsen vita, épp ezért vitakultúra sincs, csak egymást melegítjük az akol sötétjében.

Mi ez ellen próbálunk tenni. Ezért volt vita, többek között az EU-ról, a pornóról, arról, mit jelent nőnek vagy férfinak lenni, a politikailag korrekt beszédmódról, az Összefogásról, az előválasztásról, a liberálisozásról és (a konzervatívozásról), Hillary Clintonról. Ezért volt nálunk neoliberális, szocialista, zöld, konzervatív, nemzeti radikális, liberális, liberális (és illiberális) feminista, radikális feminista, interszekcionális feminista, antifeminista feminista és nálunk írt Magyarország egyik legmenőbb feministája, Bajusz Orsolya. (Ebben a témában tényleg minden volt). Ezért voltak nálunk sarkos állítások és még sarkosabb ellenállítások. Párbeszéd.

Persze voltak vélemények, melyek túlsúlyba kerültek, nem méricskéltünk patikamérlegen. De amíg a Nyugati Fényen és a Fidesz-közeli médiában olyan cikk, ami velük ellentétes állásponton van nem jelenik, nem jelenhet meg, addig nálunk igen. Reméljük, hogy ez kellően illusztrálja, hogy azok a politikusok, akik a Reflektorban részt vesznek, hogyan viszonyulnak a médiához és a nyilvánossághoz. hogyan fognak viszonyulni, ha valaha ez számítani fog. 

Nem lesz Vásárhelyi Mária, egymilliós sajtóperrel a szólásszabadságértszerű viszony. És még inkább nem lesz a Népszabadság lerohanásához és az állami pénzből fenntartott közéleti útonállók bandájához hasonló viszonyunk.  A lehetőség a vitára, amíg rajtunk múlik, mindig meg fog maradni, mert nálunk ennek lehetősége az egyik fő érték. Akkor is, ha megsértjük valakinek az érzékenységét. Akkor is, ha valaki megsérti a mi érzékenységünket. Ha olyat mondunk, ami nem tetszik és akkor is, ha ezzel Moszkva szolgálói szerint hazaárulók leszünk, mások szerint pedig fideszbérencek.

Azért kell a vita, mert jó az országnak. Mert e nélkül mindenki a saját traumáit csupán egyetlen hatalmas közéleti monológba foglalja, amiben azt szublimálja, hogy 1999-ben ki kinek a csávóját halászta el a Mozgó Világ házibulin vagy ki mennyire szólt be a másiknak a Heti Hetesben.

Ezen felül kéne emelkedni.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!