2016 a politikai válságok éve volt világszerte. Antonio Gramsci ronggyá idézett mondata szerint „a válság pontosan abban áll, hogy a régi rend haldoklik és az új még nem tudott megszületni, az ilyen interregnumban beteges tünetek sokasága üti fel a fejét”. Mark Rutte, Holland miniszterelnök pedig azt tanácsolja, hogy „soha se hagyjunk egy válságot kárba vészni”.
2016-ban a világ közélet-értelmezéstermelő osztálya alól kicsúszott a materiális valóság. Az az elgondolásuk, hogy a haladás, amely mint egy vonat megy az emberi jogok által kijelölt síneken, és a jogkiterjesztés megállóin keresztül halad a tökéletes társadalom felé, ahol mindenki ki tudja élni a belső esszenciális valóságát, és mindenki a saját maga által megálmodott Én Kicsi Pónim lesz, ahol a barátság varázslatos, szertefoszlott. A jövedelmi egyenlőtlenségek, az emberi faj reprodukciós terheinek egyenlőtlen elosztása, ezek a maradi, nem annyira szexi problémák visszatértek. Sőt, nem is mentek soha sehova, de most bedöntötték az ajtót és jelezték, hogy azok, akiket a megtermelt jövedelmi feleslegből fönntartottak, elfelejtettek róluk beszélni.[1]
Magyarország helyzete egészen 2016-ig egy tragédia volt, mára pedig egy bohózat lett. Mi voltunk egészen mostanáig a fasiszta nép, a genetikailag gyenge, a mindig is bűnös, különlegesek voltunk, különlegesen rosszak, antieurópéérek. Mostanra kiderült, hogy nálunk csak előbb lett, ami máshol idén. Az osztály problémás gyerekéből mi lettünk az a hipszter gyerek, akinek már 2011-ben megvolt az a divatcucca, ami a legtöbbeknek csak idén lett meg. Nagyon rossz érzés, hogy az a fajta elitista antielitizmus, ami a rendszerváltás belterjes vitáiból kinőtt, elterjed. 2016 megmutatta, hogy egy új szót kell megalkotnunk, amely leírja a Brexit-, a Trump-, a Szydło-, a Le Pen- és az AfD-jelenségeket: ez pedig a világFidesz. 2016 a világFidesz éve volt. Annak az éve, amikor a sokak képviseletére szerződött nemzetközi baloldal leginkább saját morális felsőbbrendűségét képviselte, és ezért a többség inkább az elit egy részének elitellenes álszabadságharcához szerződött.
A világFidesz két dolog miatt tudta és tudja ilyen sikeresen idén eljátszani az elnyomott kisebbség, a nemzetközi elittel szembeni népképviselet játékát. Az egyik az áldozati kultúra: kiteljesedett az elnyomottság mint a morál fő forrása és ezt a mások (liberálisok) által épített építményt ki tudták használni a maguk hasznára. Ha az elhallgatottak hangja a fontos, akkor azt mondom, hogy engem eddig elhallgattattak. Erre a logikára épül az egész új jobboldal, akik az áldozati kultúra ellen leginkább úgy küzdenek, hogy ők akarnak az új áldozatok lenni. A másik fő ok az, hogy a nagy gazdasági változások, a tőke, a munka, a jövedelem, a földrajzi helyzet és a geopolitikai realitások helyett a politika folyamatosan azt hazudta az embereknek, hogy minden lehetőségük megvan, hogy mindenkinek teljes körű szabadsága van, és mindenki azzá válik, amivé szeretne. Itthon ennek a legszebb példája az a hazugság volt, hogy ha csatlakozunk az EU-hoz akkor mindenki nyithat Bécsben cukrászdát. Ez egyértelműen nem így van, és ez a hazugság csak bűntudatot kelt emberekben, és ezt nem érdemlik meg.
Magyarország betölt egy szerepet a nemzetközi munkamegosztásban. Nem lehet magyar csoda, nem a saját hibánkból vagy a nemzetközi ontoglobál [ide jöhet egy az olvasó kedvére való Bogárizmus] miatt nem sikerült 2016-ban sem fölzárkózni a nyugathoz, hanem azért mert a nyugat attól nyugat, hogy mi nem vagyunk azok. A káros hazugság, hogy a mi sorsunk kovácsa is csak mi magunk vagyunk ellehetetleníti, hogy alternatívát mutassunk fel a világFidesszel szemben. 2016 azt mutatta meg, hogy egyetlen módon lehet harcolni az emberi mindenhatóságot hazudó világFidesszel és az ő régi ellenfeleikkel: el kell mondani, hogy az ember képességei és lehetőségei végesek.
A 2016-os válságokat viszont ki tudjuk használni. Ha túl tudunk lépni a hamis „haladás profétái” és „fasisztoid Fidesz”-szembeállításon, ha rá tudunk eszmélni, hogy a földrajzi, a történelmi és gazdasági folyamatok együttese nagyobb hatással van nemzetünkre, mint a kormány, ha mi, a duruzsoló osztályok, be merjük vallani, hogy mi sem értünk mindent, és a nyelvet nem arra használjuk, hogy kiosszuk a morális klubba tartozás érdemrendjeit: akkor van esély, hogy 2017 más év lesz.
Válságos év volt. Ahhoz, hogy jövőre olyan válság legyen, amelyből azok tudnak profitálni, akik szerint az állam feladata a jövedelmi egyenlőtlenségek mérséklése, ki kell mondani, hogy a régi „haladás” vs. „maradiak” szembeállítás értelmetlen. A népfrontos politika, mely szerint van olyan, hogy progresszív oldal, ami szerint van a történelemnek jó oldala idén meghalt. Itt az ideje az érték-vezérelt politikának.
[1] Annyira nem bíztak már az emberek az elitben, hogy az elitek egyik legfőbb képviselőivel, a közvélemény-kutatókkal sem akartak kezdeni, 2016 az ő bukásuk éve is lett.
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!