A kormányközeli média egyik fő ideológiai állítása az, hogy azért jó a kormány, mert a globalizáció/globalizmus/ontoglobál véleménydiktatúra ellen küzd.
A globális elittel szemben képviselik a nemzeti érdeket, a Bilderberg csoporttal szemben a hazait, az idegennel szemben a magyart. A Magyar Időkben azt írják a világOrbánról, hogy „[a]z elnök [Trump] – szemben például a Bush családdal – hangsúlyosan amerikanista, és nem globalista, s a nemzet iránti elkötelezettséget tartja a legfontosabb összetartó erőnek.” A Pesti Srácok szerzője pedig azt írja, hogy „ a baloldali véleményvezérek ordibálása, azoknak a zavaros sikoltozása, akik az élménycivilizáció gazdagságát hirdetik, s közben a globális politikai-gazdasági elit valódi gyarapodását elkendőzni igyekeznek.” A közblogon is erről írnak a kormányoldal értelmiségei: „a globalizált gazdaság keresztes lovagjai mindenről beszélnek, csak a valós kérdésekről nem.”
A recept itt egyértelműnek tűnik: van a globális liberális pénzügyi gazdasági és kulturális elit, akik elszakadtak az objektív valóságtól és a nemzeti érdekérvényesítéstől: az áldozati kultúrába menekülve az emberi jogok paródiáján keresztül harcolnak a tradicionális, nemzeti érdekek ellen. Az utóbbiak nagyon el vannak nyomva, áldozatai az előzőnek. A lokális oldal fő politikai képviselői: Orbán Viktor, Donald Trump és Vlagyimir Putyin. A globalizáció képviselői Angela Merkel, Hillary Clinton és Soros György. Theresa May nincs még besorolva.
Ennek a receptnek ugyanakkor van pár egyértelmű következetlensége. Hogy a pékben lehet az úgynevezett antiglobalista oldal az áldozat, hogy ha ők adják az amerikai és az orosz elnököt és Orbán Viktor omnipotenciáján keresztül Európa egyik legmeghatározóbb politikusa? Amikor a legnagyobb politikai pozíciókból kiabálnak emberek, hogy elnyomnak, elnyomnak, mi ez, ha nem az igazi áldozati kultúra?
Elég következetlen még továbbá az is, hogy azok, akik azzal magyarázzák közéleti létezésüket, hogy egy nagy nemzetközi elit ellen harcolnak, azok ugyanúgy importálnak problémákat, konkrétan copy paste alapján bemásolják a Breitbart médiabirodalom és egyéb amerikai „alt-jobb” oldalak szellemi termékeit. Ugyanúgy, ahogy a teljes magyar kontextust figyelmen kívül hagyja, aki a fehér középosztálybeliek privilégiumait lobogtatja pallosként vagy a rasszizmus fogalmát egy teljesen más történelmi kontextusból Magyarországra helyezi, ugyanannyira magyartalan az, aki az amerikai anti-rasszista küzdelem és píszíjelenségek ellen küzd.
Természetesen ezek közül az, aki a leginkább képtelen a magyar kontextus értelmezésére, az az, aki az Oroszországhoz való kapcsolatot tekintve nem tud különbséget tenni az amerikai valóság (figyelem: nekik Ukrajna nem szomszédos ország) és a magyar vagy lengyel valóság között (figyelem: Ukrajna szomszédos ország). Jogos az amerikai demokrata párt „mi volt Podesta jelszava” mizériáját kritizálni, de ezek alapján hitelteleníteni el a régiós félelmet az orosz befolyástól egyrészt értelmetlen, másrészt Magyarország geopolitikai érdekeinek teljes figyelmen kívül hagyása.
Hazugság, hogy a globalizmus ellen küzd itthon a kormány és a kormányoldali média. Ők maguk a globalizmus. Amerikai szavakat, amerikai vitákat és amerikai külpolitikai érveléseket importálva teljesen figyelmen kívül hagyják a magyar érdekeket, a magyar valóságot. Ők azok, akik egy nagy globális elit tagjai, akik közpénzből küzdenek egy láthatatlan ellenség ellen, és ők azok, akiket nem érdekel hazánk történelme és geopolitikai helyzete.
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!