A reformáció máig hatóan megalapozta Európa de nyugodtan mondhatjuk, hogy az egész világ sorsát. Indulatokkal és háborúkkal terhesen ugyan, de ma visszatekintve el kell ismernünk, hogy a tolerancia és az emberek békés egymás mellett élését kevés esemény, illetve folyamat tudta annyira eredményesen befolyásolni.
2017 a reformáció ötszázadik évfordulójának is az éve, épp ideje van tehát egy pár következtetés levonására.
Luther Márton vajon gondolta-e, hogy miután jól kiszögezte 97 pontba szedett tételeit a wittembergi templom ajtajára mekkora felfordulást okoz és mindez hova fog vezetni? (A történeti hűség miatt hozzá kell tenni, hogy nem szögezte ki a pontjait a templomajtóra, hanem a búcsúcédulák miatti tiltakozóleveléhez csatolta azokat, amit úgy együtt, csomagban küldött meg a püspökének.) Én biztos vagyok abban, hogy számított a felfordulásra, de mint életútja további eseményei és személyisége mutatják a maga módján a meg nem értet zseni szerepe lett az övé. Tevékenységének hatása életében megmutatkozott, végérvényes eredménye azonban az európai vallásháborúk lezárásával érte el egyik célját.
Abba belemenni nem akarok most, hogy tanai miket tartalmaztak: hogy a korabeli pápa mennyire volt Antikrisztus, meg mennyire volt jó vagy rossz esetleg alkalmas a búcsúcédulák intézménye akármire is (a Szent Péter székesegyház persze megépült), az tény, hogy Luther a katolikus egyházat akarta megreformálni, megújítani. Úgymond korszerűsíteni. És ő ezt hitből és jó szándékból tette azonban az ellenállás őt is reakciós, felforgató egyénné változtatta. (Igazából ebbe sem kell belemenni, mert napjainkban ezek a kérdések mellékesek.) Luther Márton és a reformáció jelentőssége abban áll, hogy képes volt felismerni és tenni annak érdekében, hogy egy emberibb, megértőbb világban élhessenek az eljövendő nemzedékek. Persze tudjuk – ember tervez….
A kérdés, hogy mit adhat nekünk még ma is a reformáció?
A sértés legkisebb szándéka nélkül szerintem a reformáció, mint fogalom ugyan a kereszténységhez kapcsolódik, de van egy gyanúm, hogy a mai világunk egyik nagy problémájához is megoldás lehet, vagyis az iszlám világot is el kell érnie. No nem új kereszteshadjáratokra gondolok, hanem arra, hogy a kereszténység már 500 éves előnyben van az iszlámmal szemben, talán az iszlámra is ráférne egy alapos reformáció. de nyilván nem a kairói nagymecset ajtajára kell kitűzni a pontokat, hanem az iszlám nagy vezetőinek kell rendezni a saját kérdéseiket.
Kétségtelen, hogy ma sokkal nehezebb lenne egy átfogó, alapos megújítást véghezvinni, mint ötszáz éve, de ezt az iszlámnak nem lehet megúsznia. Az is igaz, hogy amíg a kereszténység egy tőből eredt, a folyamatos változások, az időbeli előrehaladás miatti egyházszakadások mégiscsak évszázados közös gyökerekre vezethetők vissza (akár az ortodoxok, akár az újabb reformációs egyházak esetében) addig az iszlám legalább két különböző iránnyal kezdett az elejétől.
Nem tudom, hogy van-e készség… egyáltalán akarat az iszlám vallási vezetőiben, van-e lehetőség, egyáltalán felmerült-e ilyen kérdés bennük, hogy az egymással szembeni ellenségeskedéseiket tisztázni kellene? Vagy csak egy európai fejében lehet ilyen zavaros gondolat? Vagy egyszerűen napjaink tömegmédiával befolyásolt, robbantgatós, hírhajhászós és egyben nagyhatalmi játéktérnek és csuklógyakorlatoknak használt közel-keleti világ a folyamatos szívás és szívatás terepe kell maradjon?
Korántsem gondolom, hogy a világ a reformációtól egyszerűen, hip-hopp jobb hely lett, kellett hozzá vagy százötven év komoly méretű vérfürdő. Az iszlám radikálisok pedig mident bevetnek, hogy az iszlám ne is tudjon egy lépést se tenni a megújulás felé, nemhogy még egy reform felé. Az is biztos, hogy az iszlám reformációjával sem lesz világunk egy csapásra Édenkert és Paradicsom. De mindezek apró ám irtó fontos lépések lennének.
No de hát végül is mégiscsak a reformáció ötszázadik évfordulója van, ilyen gondolatok is megengedhetők. Biztos vagyok abban, hogy az iszlám hittudósok fejében már régóta.
Csarnó Ákos
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
