A magyar állampolgárok amikor valamelyik hatósághoz fordulnak, hogy elintézhessék valamelyik hivatalos ügyüket egy nagyon jól ismert mentalitással találkoznak. Illetve kettővel. Az egyik egy emberi gesztus, ami az ügyintéző arcáról leolvasható, a másik viszont jogszabályi előírás következménye – az illetékesség és hatáskör vizsgálata. Lefordítva magyarra ez azt jelenti, hogy a hivatal legelőször azt vizsgálja, hogy ne őneki kelljen elintéznie az ügyet. Ez elég bosszantó.
Na, most van Magyarországon egy hivatalos szerv, a Nemzeti Választási Bizottság. Ez a szervezet az illetékesség és hatáskör vizsgálatát eléggé túltolja a napokban. Mindenhez érteni akar így nem csak azt nézi, hogy mit nem lehet és hogyan nem lehet hanem azt is, hogy egyáltalán semmit se.
Oké, tudjuk, hogy politikailag nem független az intézmény, hiszen a parlamenti pártok küldték be a jogászaikat és a parlamenti többség nevezte ki a vezetőjét. A szereptévesztéssel láthatóan cseppet sem küzdő, abban szinte lubickoló szervezet nagy többséggel söpör le gyakorlatilag minden népszavazási kezdeményezést. Legutóbb hét olyan kérdést dobtak a kukába, ami a paksi atomerőmű-bővítéssel kapcsolatban fogalmazott meg az LMP. Hetet.
Ehhez a „teljesítményhez” jogászi végzettség nem kell. Elég lenne egy 4 részes folyamatábra, amit a kinevezéssel kiosztanak a kormánypártok a küldöttjeiknek.
1. Ki adta be a kérdést?
2. Nemzetközi szerződésbe ütközés, mint kizáró ok ráhúzható?
3. Atom?
4. Habony.
A NVB az utóbbi időkben már csak egy egyszerű politikai kifutófiúvá vált, érdemi közé csak a Momentum olimpiás kérdését átengedő bakijukat tudnám beemelni (de még lehet, hogy azt sem, mert helyi...). Valószínűleg innen ered a kompenzálási kényszerük kinevezőik irányába és a közeljövőben sem várhatjuk tőlük a szakszerűség látszatát sem.
Csarnó Ákos
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!