Az elmúlt napokban újra felvetődött a választási rendszer újraszabályozásának ötletete, ennek legfőbb szószólóját Gulyás Mártont pedig rögtön számos kritika érte emiatt. Hogy a Fideszt sokkal könnyebb 2/3-addal verni ebben a rendszerben, hogy Orbán úgyse menne bele, hogy először szavazatokat kell szerezni, hogy akkor majd ingatag kormányzás jön létre, amit a Fidesz ki tud használni és még lehetne sorolni az ellenérveket. Felvetődik a kérdés, hogy van-e egyáltalán értelme arról beszélni, és az irányba hatni, hogy változzon meg a választási rendszer, ha egyszer a Fideszt mindent elsöprően most könnyebb megverni, mint egy arányos rendszer esetében?

Meg is válaszolom a címben feltett kérdést, ugyanis a Fidesz minden választási rendszerben verhető, lényegtelen, hogy arányos, vagy a jelenlegi rendszer él majd 2018-ban, lényegtelen hogy konkrétan hol húzódnak a választási határok vagy milyenek a kompenzációs listák. Ha a jelenlegi rendszer marad, akkor viszont lényegtelen ki nyeri a választásokat, hogyha biztosítani akarja a maga számára az alkotmányozó hatalmat, akkor ugyanazokkal az eszközökkel kell élnie, ugyanazt a stratégiát kell folytatnia, és ugyanúgy kell viselkednie mint a jelenleg regnáló hatalomnak. A jelenlegi rendszerben a hatalommegtartás kulcsa, hogy egyy relatíve nagy, de közel sem 50%-os, vagy nagyobb bázisnak kell folyamatosan szimbolikus gesztusokat tenni, a társadalom többi részét pedig ahogyan lehet távol kell tartani a politikától, és attól az igénytől, hogy közös dolgainkat közösen intézzük. Ezt a rendszert nem csak a Kubatov-listák szülték, hanem a Fidesz kommunikációs stratégiája, és ideológiája.

Jelenleg a 2/3-ad eléréshez szélsőséges esetben elég a társadalom 20%-nak támogatása, vagyis bőven elég létrehozni és egyben tartani egy erős politikai magot, a politikai térképet pedig több táborba osztani. Pedig az, hogy a politikában különböző világnézetű, ideológiájú és érdekű pártok versenyeznek kifejezetten kívánatos, a mostani rendszer azonban a fekete/fehér világlátást kényszeríti ki, ahol csak két nagy tömb tud életképesen versenyezni, és a szavazónak vagy az egyikhez vagy a másikhoz kell csatlakozzon, hiszen nagy a veszélye annak, hogyha nem a győztesre szavaz, elveszik a szavazata. De nem csak akkor veszik el a szavazata, hogyha a pártja nem jut, be, akkor is elveszik, hogyha nem az ő pártja nyert. Az egész logikája, a „győztes mindent visz” elv, arra kárhoztatja a vesztest, hogy az ő szava az eredeti demokratikus berendezkedésben ne hallatszódjon. És nem, nem a vesztes párt politikusairól van szó, hanem a vesztes pártok szavazóiról. Hiszen most is azt érezheti több millió ember Magyarországon, hogy olyat nyomnak le a torkán nap mint nap, amit ő nem akar, és minden porcikája tiltakozik ellene, de ebben a deomkráciában nem tehet semmit. Miért lenne jó, hogyha megfordulna a helyzet, a győztesekből vesztesek lennének, és az ő szavazóiknak kéne eltűrni mindent?

Ebbe a rendszerfelfogásba a pöffeszkedés, a népnyúzás, a kétosztatúság, a gyilkos indulatok bele vannak kódolva, és könnyen eljöhet az az idő, hogy egy politikai szereplő, és az azt támogató milliók a hatalom erőszakos megszerzését könnyebb és biztosabb módszernek látják, mint a választásokon való megmérettetést. Hiszen már most sokak számára evidencia az, hogy nem tisztviselőket, nem szolgákat, hanem urakat és királyokat választunk, akik a rájuk kiszabott 4 évben minden felett uralkodhatnak.

Egy jól működő választási rendszernek eredendően két dolgot kell biztosítania, egyfelől azt, hogy a politikai akarat megvalósuljon, vagyis kormányozható legyen az ország, másfelől hogy, a lehető legszélesebb néprétegek hallathassák a szavukat. A jelenlegi szisztémában az első megvalósul, azonban ez inkább kontraproduktív, nagyon jól látszik, hogy amit a kormányzat a fejébe vesz, azt azonnal mindenen keresztülnyomva megvalósítja, mindenféle politikai kontroll nélkül. A második viszont nem valósul meg, és minden úgy van kialakítva, hogy ne is valósulhasson meg. Mindegy ki van kormányon, mindegy milyen az éppen aktuális hatalom, a nép és a nemzet az ő kényüknak kedvüknek van kiszolgáltatva.

Ha demokráciában szeretnénk élni, akkor nem látszatintézmények kellenek, nem elégedhetünk meg azzal, hogy megválasszunk egy szűk csoportot, aki az országot kormányozzák és irányítják. Legalább ilyen fontos eleme a demokráciának az, hogy aki kisebbségben van, akinek más a véleménye, mások az érdekei és más az elképzelése a világról, az is kapjon helyet a közös ügyeink intézésében. Az ő segítségükre és támogatásukra is szükség van ahhoz, hogy az ország jól tudjon működni, hogy mindenki számár élhető legyen. A vesztest nem megsemmisíteni és elzárni kell, hanem megvalósítani, hogy a jognak asztalánál mind egyaránt foglaljunk helyet, hiszen csak így tudjuk megvalósítani, hogy valóban tízmillió ember országa legyünk.

Gyürefi András

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!