Ez nem a Momentum pillanata volt

2017. május 19. - Tálos Lőrinc

Megosztja a közvéleményt a Momentum csütörtöki lépése, mely szerint az Origo szerkesztőségében kérték számon az őket lejárató cikkek íróját. Beszélhetünk-e a sajtószabadság lábbal tiprásáról? Egyáltalán, beszélhetünk-e az Origóval kapcsolatban sajtóról?

momo.JPGTisztázandó kérdés, hogy az Origo nevezhető-e még sajtónak abban az értelemben, amelyet megillet a sajtó függetlenségét, szabadságát garantáló írott és íratlan szabályok, vagy nyugodtan tekinthetünk rá úgy, mint a kormány vagy a Fidesz propagandaosztályának egyik egységére, amelynek kritizálása az ellenzéknek nem csak joga, de kötelessége is? A válasz az, hogy de facto már elég rég a kormány és a Fidesz propagandaosztályának egyik egysége, de jure azonban még sajtónak számít. Hogy miért fontos, ez a különbségtétel? Mert politikus, azaz közhatalmat gyakorló vagy a közhatalom gyakorlását megcélzó személy nem dönthet affelől, hogy adott sajtóterméket megilleti-e a sajtónak kijáró védelem. Akkor sem, ha én egyébként pont ugyanazt gondolom arról, hogy az Origo a hatalom vagy a sajtó részének számít-e, mint a Momentum.

A sajtó kritikája politikus részéről eleve kockázatos lépés, figyelembe véve, hogy abban a politikai kultúrában, amelyet a jogállam határoz meg, az újságíró hivatott a politikust ellenőrizni, nem pedig fordítva. Ezen a téren majd eldől (a választók majd eldöntik), hogy jó vagy rossz húzás volt-e Fekete-Győr András részéről kényelmetlen helyzetbe hozni a ráállított propagandistát, hogy a választók szerint az Origóval szemben ez már megengedett vagy inkább politikusi arroganciaként élik-e meg az ilyen fellépést. Ennek előre eldöntése nem csak önhittség lenne (amely leginkább csak arról árulkodna, hogy nekünk tetszett-e az akció), de egyben felesleges időtöltés is, tekintve, hogy a kérdést inkább etikai szempontból kell megközelíteni, mint abból, hogy hajtott-e politikai hasznot.

A hüvelykujjszabály tudniillik egyszerű, mint a faék: politikus nem döntheti el, hogy ki számít újságírónak és ki nem. Ha ma elfogadjuk és szimpátiával díjazzuk, hogy politikus mondja meg ki újságíró és ki nem, kit illet az e pozíciónak járó védelem és kit nem, akkor legközelebb is élni fog vele. Ma a kormány propagandistájára mondja (és igaza van), holnap viszont az őt leleplező, számára kellemetlen anyagot közlő szerkesztőségre és újságíróra. Ha mindezt hatalmon fogja megtenni, akkor pont ugyanúgy fog hozzáállni a sajtószabadsághoz, ahogy azt ma a Fidesz teszi.

A kormány által támadott TASZ állásfoglalása: „Az Origo székhelye magánterület. Magánterületre engedély nélkül senki - még a hatóságok - sem léphetnek be. Az engedély hiányát pedig nem pótolja a közérdekre való hivatkozás. Az újságírókról véleményformáló szerepük miatt a hozzájárulásuk nélkül is készíthető fényképes tudósítás - ezt azonban nem minden élethelyzetben kell elviselniük, hanem csak akkor, amikor a nyilvánosság szférájában végzik a munkájukat. A politikai pártok rendeltetéséből következik, hogy maguk is alakítják a közéleti vitákat. Ebbe beletartozhat az is, hogy megismertessék a választópolgárokkal a propagandának vélt sajtó működését. Ehhez azonban csak törvényes eszközöket választhatnak; olyanokat, amelyek nem sértik meg mások jogait. Politikai párt ne válaszoljon jogsértésre jogsértéssel, még akkor sem, ha erkölcsileg ezt igazolhatónak tartja.”

 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://reflektor.blog.hu/api/trackback/id/tr7512525767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

FCUK1 2017.05.20. 01:12:25

Politikus ilyet nem csinálhat, sőt! Magomed példája alig egy hónapos, mindenki fel volt háborodva. Ja, a momosoknak ezt is szabad. Kezd megmutatkozni a valódi énjük.