Milyen az az „igazságos” választási rendszer?

2017. június 12. - Tálos Lőrinc

Gulyás Márton mozgalmat indított a választási rendszer megváltoztatásáért. A kérdés felvetése jó, a módszer azonban kétséges. Vitacikk, annak is az első része.

hqdefault_2.jpg

(Sietek leszögezni: nem akarok foglalkozni azzal, hogy szerepelünk-e egy videóban, egy ügy mellett Zagyva György Gyulával. Ezt a vitát majd majd lefolytatják mások. Gulyás Mártonnak a választási rendszer átszabását megcélzó kezdeményezéséről ebben a cikkben kizárólag tartalmi szempontból szeretnék foglalkozni.)

Jelen pillanatban nehéz megítélni, hogy Gulyás Márton mozgalma, egészen pontosan az, ahogy a Fidesz által magára szabott választási rendszer megváltoztatását még a jövő évi választások előtt el akarja érni inkább használ az ügynek – a közösség érdekeit jobban szolgáló választási rendszer ügyének – vagy inkább árt. Egyrészt alkalmas arra, hogy súlyához képest elhanyagolt kérdésre irányítsa a fókuszt, másrészt erősen kudarcra ítéltnek látszik és az sem szerencsés, ha Orbán leváltásának eszközeként tűnik fel egyfajta „új összefogásként”, „Fideszverő csodafegyverként” tárgyalják folyamatosan, mintegy alárendelik azt Orbán leváltásának. A választási rendszer ugyanis hosszú távra befolyásolja az ország berendezkedését, nem cibálható aszerint, hogy valamely politikai szereplőnek hogyan felelne meg, melyik segítené inkább céljai elérésében. Ha kormányról rángatják – mint a Fidesz-KDNP  tette –, az botrányos. Ha az ellenzéki pártok vagy egy ellenzéki mozgalom, akkor meg nevetséges. Választási rendszert csakis konszenzuálisan lehet megváltoztatni, a jelenlegi speciel éppen abban tér el az előző, a rendszerváltáskor létrehozotthoz képest, hogy nem áll mögötte ilyen konszenzus. Már ez elegendő ahhoz, hogy fellépjünk ellene, Gulyás Márton ebből a szempontból ráérzett egy fontos problémára, demokratikus deficitre és ez akkor is így van, ha a választási rendszert nem illendő a választások előtti egy évben rángatni. Sőt, úgy általában nem illendő rángatni, hiszen önmagában a folyamatosan változó szabályok képesek a demokratikus választások ethoszát rombolni. Választási szabályokat éppen ezért hosszú távra és széles támogatottsággal változtatunk meg. Két dolgot tehát egész biztosan állíthatunk: az egyik, hogy a választási rendszer megváltoztatása fontos kérdés, az arról való beszéd nem bohóckodás, a másik, hogy annak tartalmát az ország hosszú távú és nem az impotensnek bizonyuló ellenzék pillanatnyi érdekeinek kell alárendelni. Annak viszont van létjogosultsága, hogy arról vitatkozzunk: mit várunk el a választási rendszertől és mely szabályok felelnek meg a legjobban az így megfogalmazott elvárásoknak.

2012. decemberében a következőket írtam: „Egyszerűen meg kell akadályozni, hogy a választási szabályokat a Fideszre szabó törvények érvényben maradjanak. Nem várhatunk a teszetosza pártokra vagy a »választói mozgalmakra«, amelyek azon tanakodnak, miként lenne célravezető alkalmazkodni az átírt szabályokhoz. Ezek a szabályok külön-külön is tiltakozásért kiáltó mértékben, együttesen pedig olyan súlyosan korlátozzák a közügyek intézésébe való beleszólási jogunkat, hogy minden választónak kötelessége ellenállni. Eljött az ideje az engedélyezett és nem engedélyezett tüntetéseknek, a tömegrendezvényektől az ülősztrájkokon és útlezárásokon át a munkabeszüntetésekig. A kormány számtalan társadalmi csoport érdekét sértette meg, a létminimum alatt élő milliókét, leszázalékoltakét, hajléktalanokét, az egyetemre járó vagy oda készülő fiatalokét, és a sor tetszőlegesen folytatható. Intézkedései kirívóan szegény-, szabadság- és társadalomellenesek. A fenti csoportoknak módjában állna választásokon véleményt mondani a kormány teljesítményéről, ám ennek lehetőségét – ha el teljesen nem is vették – jelentősen meggyengítették. Most ez ellen kell tiltakozni, ha szavazni nem lehet, vagy nem maradt sok értelme, akkor eljött az erőszakmentes polgári engedetlenség ideje.” Azóta lezajlott egy választás az új szabályok szerint, Orbán „régi ellenzéke” pedig nem hogy alkalmazkodott, de a „kényszerű alkalmazkodásra” hivatkozva összefogást hirdetett, lényegében Orbán szabályaira támaszkodva védte saját „legerősebb ellenzéki” pozícióit Orbán „új ellenzékével” szemben, sikeresen megosztva azt és újabb kétharmadhoz segítve Orbánt. Ismét korábbi írásomat idézném: „…isten ments kétharmaddal még egyszer felhatalmazni egy olyan kormányt, amely hatalomra jutása előtt fő, sőt egyetlen üzenetévé a kormányváltást tette, mintha az önmagában mindent megoldana, ha többé nem »ezek« lesznek hatalmon. A közös ellenség elvén szerveződő politikai táborokban törvényszerűen eltűnnek az eltérő véleményen lévő kisebb csoportok, az idealisták helyét átveszik az opportunisták, a tehetség, hozzáértés helyett pedig a vazallusi mentalitás lesz az előremenetel záloga. Példáért se kell messzire szaladni. A „nemzeti együttműködés rendszere” nem azért olyan, amilyen, mert a jobboldal csakis ilyen lehet, szemben a felvilágosult ballal. Nem is elsősorban azért, mert Orbánnak nincsen ellenére a hatalomkoncentráció. A hideg polgárháborús logika az, amely fanatikus szurkolótáborokká silányítja a valaha értékrendek mellett felsorakozott politikai közösségeket, kedvez a végső győzelmet ígérő vezetőknek, kontraszelekcióhoz vezet a párthierarchia alsóbb szintjein, és folyamatosan felmentést ad a visszaélések következményei alól.”

Állításom tehát a következő: 1, a választási rendszert meg kell változtatni, mert a jelenlegi nem az ország, hanem a Fidesz-KDNP érdekeit szolgálja és, mert nem áll mögötte széles társadalmi konszenzus, a másfél kormánypárt erőből nyomta azt át, nem egyeztetett, nem is törekedett annak az ellenzék általi szentesítésére. 2, a változtatás irányát és tartalmát nem szabad annak – az egyébként fontos – célnak alárendelni, hogy leváltsuk Orbán Viktort és rendszerét. Ellenzékből olyan szabályokat bevezetni, amelyek értelmében a jelenlegi kormány biztosan nem nyer, nem csak nem lehetséges, de azt is jelentené, hogy az ellenzék szabja saját hatalmi érdekeire a választási szabályokat, azt pedig egyetlen politikai szereplőnek, így az ellenzéknek sem szabad. E mellett ráadásul az sem igaz, hogy Orbán csak a választási szabályok miatt nyer. Ki kell jelenteni: nem az az „igazságos” választási rendszer, amelyben mindenki elindulhat, de „mi” nyerünk.

(Kép: Slejm)

 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://reflektor.blog.hu/api/trackback/id/tr1312587947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

MaxVal BircaMan HJCD · http://www.bircahang.org 2017.06.12. 17:07:27

Igazságos rendszer = a ballibek nyernek.