Tarlós István haragszik az egész világra. Az értetlenkedő, balhécsináló zöldeket nem szereti, érthető okokból, hiszen túl sok a fa. Az állandóan követelőző, elnyomó bicajosoktól agyvérzést kap, mert azoknak meg minden kellene, az autósokat pedig mindig és mindenki csak bántja. Azoktól, akik nem szeretnének bent égni a hármas metró valamelyik alagútjában, szintén gyomorgörcse van, mert a rémhírterjesztők ilyen hatást váltanak ki a derék emberekből. De az, hogy már a futókkal is baja van e jeles tisztségviselőnek, nem egyszerűen csak tragikomikus, valami annál sokkal, de sokkal keserűbb.

Szerintem szuper, hogy sokan, sőt, egyre többen bringáznak a városban. Ahogyan annak is nagyon örülnék, ha napról napra többen vennék igénybe a tömegközlekedést az autó helyett, mert kevesebb szmoggal talán mindnyájan jobban járnánk. Annak is örülök, hogy a futás népszerűsége hatalmasat nőtt az elmúlt években. Jó az egészségnek és fantasztikusan oldja a stresszt. Ugyanakkor mindez nem jelenti azt, hogy autóellenes lennék, azt meg végképp, hogy mások valós kárára szeretnék változásokat. Épp ezért fel nem foghatom, hogy mi ez a kényszeres autós érdekvédelmi becsípődés Tarlósnál, azt meg még kevésbé, hogy mi ez az újabb őrület a budapesti futóversenyek kapcsán.

„Szerdán már szavazhat is a Fővárosi Közgyűlés Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes javaslatáról, miszerint 12-ben maximalizálnák Budapesten az egy naptári évben rendezhető futóversenyek számát. A 12 eseményből három járhat jelentős, hat kisebb forgalomkorlátozással, háromnál pedig nem lehet majd forgalomkorlátozás.”

– írta meg az Index tegnap. Én meg arra gondoltam, vajon mekkora és milyen típusú problémák lehetnek azok, amelyek miatt ideje volt rendet vágni az átkozott futók között, mivel látszólag lényegesen több előnnyel, mint hátránnyal járnak ezek az általában hétvégi, leginkább pedig vasárnapra eső sportprogramok.

Amellett, hogy rengeteg (sok ezer) embernek (hiszem, hogy köztük rengeteg autós is van, aki aznap inkább sportoló, gyerekét programra vivő szülő) okoznak örömöt, hogy rettenetesen népszerűek nem csak a hazai futók, de a külföldi sportolók körében is (lásd turizmus), hogy a szervezés az egészségügyi, biztonsági feladatok, a szemét begyűjtése szintén nem olyan feladatok, melyek megoldása a fővárost terhelné, elismerem, hogy időnként valóban forgalomkorlátozással járhatnak.

Az én kérdésem az, hogy vajon a mostani döntéssel kinek tesznek igazán rosszat? És kik vannak többen, azok, akik mindenképp a belvárosban autóznának azokon a bizonyos vasárnapokon vagy azok, akik szívesen mozognának?

Mi a fenéről szól ez az egész? – teszem fel a kérdést, de nem tudok rá racionális választ adni. Túl civil, túl önálló, túl kevés benne az autó? Az egész rettenetesen szomorú. Nem csak ez a „ki tudja, mi a francra jó” akció, hanem az is, hogy miközben állítólag az autósokért küzd folyton Tarlós, valójában nagyon egyszerű dolgokkal, hangsúlyok kismértékű áthelyezésével is sokkal élhetőbb várost kaphatnánk, ez azonban láthatóan nem cél. És fogalmam sincs, melyik a rosszabb, ha a főpolgármester tényleg nem érti ezt az egészet, ha egyszerűen csak nem törődik vele vagy tényleg ilyen pitiáner módon próbál bosszút állni a rend nevében olyan sérelmekért, melyek állítólagos ellenfeleitől függetlenek.

Ne legyen dugódíj, mert az milyen már. Ne legyen annyi buszsáv, pláne bringásfejlesztés, mert az milyen már. Na jó, azért százmilliókból építsünk értelmetlen hidat a kerékpárosoknak, ami autóparkolóba torkollik meg alakítsunk ki utakat, amik a semmit kötik össze a semmivel. Szántsuk nemzetivé a Ligetet. Semmisítsük meg a Rómait és még véletlenül se valósítsunk meg élhető, szerethető, pláne zöld sétányokat a Duna partján. A metróbeszerzést csináljuk úgy, ahogyan fentről kérik (busz beszerzés dettó), a metrófelújítást nemes egyszerűséggel helyezzük Isten kezébe. Álmodjunk olimpiáról, miközben egy nyomorult hétköznap megszervezése sem megy. Miért? Miért? Miért?

Egészen hajmeresztő, hogy miközben a kormányzat narancsos egéről lelógó bakancsok folyton csak rugdossák, miközben újra meg újra hülyét csinálnak belőle miniszterelnök úrék, a főpolgármester ahelyett, hogy bármiféle Budapestért történő kiállást mutatna, folyton csak a bosszút tervezgeti olyanok ellen, akik egy kicsit élhetőbb várost szeretnének.

A futóversenyek limitálásának kevés értelmét látom, különösen azért, mert mondhatnának nemet egy-egy rendezvényre akkor is, ha nincs ez a bűvös tizenkettes szám. De nem teszik, de nem konzultálnak, csak gondolnak egy nagyot, mert úgyis az a legjobb, ahogy ők szeretnék, ahogy fővárosunk urbanizált Kövér Lászlója szeretné. Vajon mi lenne, ha egyszer picivel tovább gondolkodna főpolgármester úr? Remélem, egyszer megtudjuk majd.

Őszintén nem értem, miért kell beleszállni páros lábbal a futókba és azt sem, mitől lenne inkább közérdek az autózás vasárnap délelőtt a főváros egy meghatározott, összességében pedig nem is túlzottan nagy részén, amikor ma már sok-sok ezer, összességében több tíz-, ha nem százezer ember fut ezeken a versenyeken. (2017. április 9-én a 32. Telekom Vivicittá második napján például a félmaratoni távon 9200-an, a klasszikus Városvédő Futáson 6300-an álltak rajthoz, míg az első napon 12600-an.) Lehet, hogy inkább a belvárosi autós napok számát kellene limitálni, nem?

Holnap már többet tudunk majd.

Csepregi János írása

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

A képek és a videó a www.futanet.hu oldalról származnak. A cikk a szerző véleményét tartalmazza, ezzel kapcsolatban a BSI-vel egyeztetés nem történt.