"A jövőben csak a teljes fideszes kontroll alatt álló levéltár szolgáltathatna bizonyítékot az ügynökmúltra. Aktanyilvánosság szégyenletes módon eddig sem volt, a homályos múltú potentátok viszont soha nem tudhatták, milyen forrásból bukkan elő valami rájuk nézve terhelő információ. Mostantól viszont egyetlen forrás lesz: csak a Fidesz!" - így összegezte még a parlamenti szavazás előtt a Facebook-oldalán közzétett bejegyzésében a volt LMP-s politikus, Schiffer András az úgynevezett ügynöktörvény csütörtökön elfogadott módosítását. Schiffer korábban 14 alkalommal nyújtotta be az állambiztonsági múlt feltárását célzó törvényjavaslatát.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról (ÁBTL) szóló törvény mostani módosítása továbbra sem biztosítja a teljes aktanyilvánosságot, márpedig ez elengedhetetlen lenne a politikai boszorkányüldözések elkerüléséhez és ahhoz, hogy a “kommunizmus sötét bűneivel” le lehessen végre számolni – ezt már az LMP két jelenlegi társelnöke, Szél Bernadett és Hadházy Ákos mondta a törvénymódosítás kapcsán tartott sajtótájékoztatón.
Hadházy Ákos egy hozzá névtelenül eljuttatott dokumentummal is illusztrálta, hogy milyen visszaélésekre, zsarolásokra adhat módot az ügynökmúltra vonatkozó adatok teljes nyilvánosságra hozatala helyetti szivárogtatások, manipulált közzétételek.
Hadházy hozzátette: “26 éve szembesült a magyar közvélemény az első olyan ügyekkel, amiben politikai játszmában használták az ügynökaktákat. Hogy ennyi idő alatt aktanyilvánosság hiányában hány embert zsaroltak és állítottak a saját oldalukra a mindenkori titokminiszterek, aktív és volt titkosszolgák vagy a pártok piszkos munkát végző mindenesei, azt talán csak az állampárti titkosszolgák máig fennálló informális hálózata tudná megmondani.”
A mostani módosítás tulajdonképpen még ront is az eddigi ügynökmúlt- adatnyilvánossági helyzeten: eddig, ha valakinek volt a birtokában ilyen dokumentum, akkor azt a bíróságon felhasználhatta. Mostantól majd csak a Nemzeti Emlékezet Bizottságának a privilégiuma lesz, hogy elővegyen bizonyos dokumentumokat. Sőt, ha valaki egy nála a mostani törvény szerint nem legálisan lévő dokumentum alapján igazat állít, akkor is elítélheti majd a bíróság. “Márpedig nem az iratot kellene elrejteni, hanem az azt mások manipulálásra felhasználni kívánó embert büntetni” - fogalmazott az LMP másik társelnöke, Szél Bernadett.
A módosítás szerint, ha valaki fél éven belül nem adja át a birtokában lévő régi állambiztonsági iratokat, akkor a dokumentum elveszíti bizonyító erejét. “A módosítás nem elsősorban az illegális iratbirtokosokat üldözi, hanem az igazságot. Mitől tetszenek félni?”– összegezte a véleményét a módosításról Schiffer.
Részletek “Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításá”-ból:
“9. § Az ÁBTL Tv. 11. § (5)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(5) Minden természetes és jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles az 1. § (1) bekezdésében meghatározott és jogellenesen birtokában lévő iratokat – ideértve azok másodpéldányait és másolatait is – a Levéltárnak az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2017. évi … törvény hatályba lépését követő hat hónapon belül átadni. (6) Aki az (5) bekezdésben meghatározott határidőn belül az ott meghatározott iratot a Levéltár részére átadja vagy ismeretlenül eljuttatja, mentesül a birtokláshoz kapcsolódóan a minősített adatokkal visszaélés, illetve a személyes adatok jogellenes kezelésének jogkövetkezményei alól. (7) Aki az (5) bekezdésben meghatározottakra tekintettel jogellenesen birtokol az (5) bekezdésben meghatározott iratot, nem hivatkozhat valamely tény igazolása céljából a jogellenesen birtokolt iratra.”
(...)
„(1) E törvény hatálya kiterjed a következő iratokra és adatokra: a) a Belügyminisztérium volt III. Főcsoportfőnökségénél, ennek területi és helyi szerveinél, 1 illetve elődeiknél (a Magyar Államrendőrség budapesti és vidéki főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztályain és a Gazdasági Rendészeti Osztályok operatív csoportjaiban, a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályánál, a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságánál, az Államvédelmi Hatóságnál, 1953 és 1956 között a Belügyminisztérium államvédelmi feladatokat ellátó szervezeti egységeinél, a Belügyminisztérium Politikai Nyomozó Főosztályánál), a Belügyminisztérium Határőrség Felderítő Osztályánál, valamint a Honvédelmi Minisztérium volt Katonapolitikai Osztályán, a Katonapolitikai Csoportfőnökségén, a Katonai Elhárító Főcsoportfőnökségén, a IV. Főcsoportfőnökségén, a Magyar Néphadsereg Vezérkara 2. Csoportfőnökségén, a Belügyminisztérium volt Külügyi Osztályánál, a Nemzetközi Kapcsolatok Osztályánál, a Belbiztonsági Osztályánál, az Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztályánál keletkezett és irattári anyagukba tartozott iratok, b) az a) pontban fel nem sorolt, de a Belügyminisztérium volt III. Főcsoportfőnökségénél és elődeinél, a Honvédelmi Minisztérium volt Magyar Néphadsereg Vezérkara Felderítő Csoportfőnökségnél és elődeinél keletkezett és irattári anyagukba tartozott iratok, c) a Belügyminisztérium Személyzeti Főosztályánál a Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnökségének alkalmazottaival és a ,,titkos'', illetve a ,,szigorúan titkos'' állományú munkatársaival kapcsolatban keletkezett és irattári anyagukba tartozott iratok, d) az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyeket ellenőrző bizottságnál keletkezett és irattári anyagukba tartozott iratok, e) az 1945. január 1. és 1960. április 1. között a magyar hatóságok határozata alapján végrehajtott, zárt táborszerű fogva tartásra (internálás, kényszermunka), közbiztonsági őrizetre, kényszerlakhely kijelölésre (kitelepítés) vonatkozó iratokból a Belügyminisztériumban kialakított gyűjtemény, f) az egykori Belügyminisztériumban vagy más államigazgatási szervnél keletkezett, valamint a már más közlevéltárakban és nyilvános magánlevéltárakban őrzött államvédelmi/állambiztonsági adatokat is tartalmazó iratok másolatai.”
A Schiffer által korábban, és az LMP által legutóbb márciusban benyújtott (az országgyűlés által nem tárgyalt, még csak tágysorozatba sem vett) javaslatok nemcsak az ügynökakták nyilvánosságát célozták, hanem az úgynevezett “lusztrációt” ( a diktatúra egykori vezetőinek és a kommunista állambiztonság hivatásos állományú egykori tagjainak a közhatalmi pozíciókból – államtitkár vagy állami cég vezetője, miniszteri, miniszterelnöki tanácsadó – való kizárása), és az orosz titkosszolgálat magyarországi vonatkozású aktáinak visszaszerzését is. Schiffer egy két évvel ezelőtti Index-interjúban és akkori parlamenti felszólalásában is kiemelte: nem az “egyszerű, bezsarolt spiclik”, hanem a hálózat irányítói, az egykori parancsnokok jelentik az általa benyújtott törvényjavaslat célpontját. Az egykori LMP-s politikus akkor kijelentette: az nemcsak a múlt, hanem a jelen feltárásáról is szól, például annak kiderítéséről is, hogy hányan voltak állambiztonsági kapcsolatokkal “megverve” azok közül, “akik a legnagyobb részt lopták el az állami vagyonból”, akik a rendszerváltás nyertesei voltak.
Horn Gabriella
Az utolsó 100 komment: