Justin Trudeau, Kanada miniszterelnöke minden évben részt vesz a Pride menetén. A jogegyenlőség pártján ez Magyarországról nézve szimpatikusnak tűnik, viszont közelebbről megvizsgálva nem egyéb, mint színházpolitizálás.

Kanada, már több mint tíz éve, az elsők között vezette be a melegházasságot és a társadalom többsége is elfogadó a szexuális kisebbségekkel szemben. Tehát Trudeau, ahelyett, hogy megosztó ügyeket karolna fel, egy mások által sikerre vitt mozgalom élére tolakszik és élvezi dicsőségét. Ilyenkor az emberben óhatatlanul felmerül az a gyanú is, hogy a miniszterelnök nem figyelemfelhívásért tüntet, hanem figyelemelterelésért – és valóban, ha még lejjebb vesszük a szivárványszínű szemüveget, láthatjuk a szaúdi fegyverüzletet, az olajvezetékek engedélyezését, a választási reform elhalasztását és más mocskos balhékat.

Az ilyen politikára célozhatott Slavoj Žižek és Schiffer András is, amikor őt idézte Facebook oldalán: „…beleviszik a közbeszédet a jelentéktelen marginális kérdésekbe, mint… a melegjogok… Azért veszik fel a harcot a marginális identitású emberek védelmében, hogy ne kelljen a valódi problémákkal vesződni…”  Schiffer és  Žižek  a baloldalon szinte egyedülállóan érzékeli a problémát, a diagnózist és megoldást azonban rosszul látja.

A Trudeau-jelenségben nem azt kell kritizálni, hogy felülírják a marginális csoportok ügyei a kardinális kérdéseket, hiszen mindkét esetben hús-vér emberekről és valódi ügyekről van szó. Azt kell felismerni, hogyan silányítanak „ideológiai bunkósbottá” egy alapvetően nemes célt, hogy a nyugatias, neoliberális felsőbbrendűséget hirdesse. Olyasmi ez, mint Bush demokráciaexportja – nem a demokrácia tehetett róla, hogy rossz volt. (Nem véletlen, hogy mára az ultrakonzervatív alt-right is felismerte ezt a lehetőséget, akik a melegek egyenlőségét kifejezetten a nyugati felsőbbrendűség bizonyítékaként emlegetik, fittyet sem hányva a csupán pár évtizeddel ezelőtti helyzetre.)

A megoldás tehát nem az, hogy marginálisnak nevezzük a melegkérdést. A megoldás az, ha a mozgalom újra baloldali lesz; és nem csak azért, mert ez a helyes, hanem mert ez a siker kulcsa is. Erre az 1985-ös brit meleg büszkeség mozgalma szolgálhat példaként, ami szolidáris volt a sztrájkoló bányászokkal. Nem az vitte sikerre, hogy bejelentették, „mától a homofóbia régimódi”, hanem az, hogy nyitni tudtak szociokulturálisan más társadalmi csoportok felé és egységbe kovácsolni két kisebbséget.

A sors iróniája, hogy a Pride és a tüntetés a Tesco-dolgozókért egy napon lesz. Reméljük, mindkettőn sokan leszünk.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Google+ Tetszik