Az új pólus reménytelen reménye

Turcsán Szabolcs írása

2017. július 12. - macska az úton

A Mediánnak ugyanabban a kutatásában, ami szerint Karácsony Gergely a legnépszerűbb ellenzéki politikus (hol is láttunk már hasonlót?), található egy kevésbé ismert, de sokkal érdekesebb eredmény is (lásd fent). Ami arról szól, mi történne, ha a régi politikai elittel (örömmel mondanám, hogy rendszerváltó elittel, de sokkal inkább rendszermegtartó elit ugyebár) szemben formálódna egy ellenzéki új pólus? És az vajon milyen eredményt érhetne el 2018-ban?

A mérés szerint az LMP-Momentum szövetség a teljes népesség 14 %-át, a biztos pártválasztók 16 %-át állítaná maga mellé. Amennyiben az új pólus részei lennének a P(M) és az Együtt, akkor a teljes népesség 16 %-a, a biztos pártválasztók 18 %-a szavazna erre az összefogásra.

Jelen írásomban az új pólus múltjáról, és az esetleges jövőjével kapcsolatos dilemmákkal szeretnék foglalkozni. Elnézést, ha hosszú leszek, de úgy vélem, ismét egy olyan kritikusan fontos pillanathoz érkeztünk, ami a 2012-es esztendőhöz hasonló jelentőséggel bír.

Isten ments, hogy a kedves olvasót azzal untassam, miféle ábrándok lebegtek a szemem előtt, amikor pártpolitizálásra adtam a fejem 2008 forró tavaszán, elég annyi, hogy míg hatalmas reményekkel léptem a politikai pályára, kilencévnyi munkálkodás után már látnom kell, nem tekinthetek reálisan elérhető célként mindarra, amire annak idején.

Ma már úgy látom, az LMP összes politikai sikere 2010-től 2014-ig annyi volt, hogy a „fenntarthatóság” szó bekerült a közbeszédbe és már nem csak a ritka virágok védelmét jelenti a környezetvédelem, hanem arról is beszélhetünk, hogy nem akarunk élve megsülni a bolygón. 2014-től napjainkig pedig azt is sikerült bebizonyítani, hogy igenis létezhet harmadik út, és felesleges összeállni a régi politikai elittel, abból ugyanis jól biztosan nem lehet kijönni.

A most következő időszak megvalósítható célja lehetne a rendszerváltó, bocsánat a rendszerlopó elit megszorítása. Gyurcsány karanténba, az MSZP alkupozícióba, a Fidesz relatív többségbe kényszerítése, Budapest elfoglalása.

Ezek egyúttal az új pólus reális céljai is lehetnének, hiszen a szereplők (LMP, Momentum, P(M), Együtt) a fenti célokban érdekközösséget alkotnak.

Joggal kérdezheti a kedves olvasó:

Szabolcs, elárulná, ha már 2012-ben az új pólus lázában égett az LMP, elvileg a Milla és az azóta jobblétre szenderült 4K, sőt még a Kétfarkú Kutyapárt is, akkor ugyan miért is nem csinálták meg azt az új pólust?

Kiváló kérdés, kedves olvasó, kérdezze csak meg erről Jávor Benedeket és Juhász Pétert! – válaszolnám. Ugyanis ők beszéltek a régi politikai elit lecseréléséről és tárgyaltak közben Bajnai Gordonnal. Engem pedig személy szerint is érdekelne, mi történt, mert ott voltam a pillanatnál, amikor a bodajki LMP-s nyári egyetemen (ahova most a Momentum nyári egyetemét száműzték) Kovács Gergő, Juhász Péter a bizakodó LMP-sek gyűrűjében ült és az új pólus karnyújtásnyira volt csupán. Az LMP erősödött, akkortájt 10%-ra mérték.

Máig nem értem, tulajdonképpen mi a túró szükség volt Bajnaira. Ráadásul ők személy szerint is erősebben kerültek volna ki egy ilyen szövetségkötés után. De ennyit a múltról, nézzük, miért más a helyzet most, mint 2012-ben! És a legfontosabb kérdés persze nem más: vehetnek-e más irányt az események?

Ha rögtön le akarnám lőni a poént, azt mondanám, a realitásokat nézve nem, pedig igény, az valóban lenne rá, mint látszik.

De vegyük csak sorra, kikkel kellene megállapodni!

Párbeszéd

A Párbeszéd politikai kommunikációja folyamatosan jobbra tolódással és fideszes kollaborációval vádolta az LMP-t. Istvánffy Andrásnak, a 4K elnökének ugyan elnézték, hogy patrióta, hazafias alapú baloldaliként azonosította magát, nekünk az LMP-ben ugyanezt már nem. (Miközben különösen kínos pillanat volt, mikor a többünket jobboldaliság vádjával illető Scheiring Gábor „Jól alszik, Ferenc?” című, gyurcsányozós cikke után három héttel már Gyurcsánnyal standolt Veszprémben.) Mivel ez csak politikai kommunikáció, talán könnyen túl is lendülhetnek rajta. Ami már nehezebb lesz, az a „ki a hibás” kérdése. A P-tagok körében élő mítosz szerint ugyanis az LMP-tagok miatt maradt Orbán, ha ugyanis létrejöhetett volna 2014-ben a teljes körű összefogás, akkor legyőztük volna. Azonban az LMP-tagok, a politológusok és az egyszerű matematikai műveletekre képes választópolgárok szerint egy Gyurcsányt és MSZP-t tartalmazó listával nemhogy megverni, de még csak megszorítani se lehetett volna Orbánt. A választási eredmény ismeretében a vita nevetséges, de a P-tagoknak muszáj azt hinniük, hogy nem döntöttek rosszul. (Ezt pedig nekünk tiszteletben kell tartanunk és megértéssel kezelnünk.)

Legjobb lenne talán nagyvonalúan átlépni ezen a kérdésen, de tartok tőle, ez csak a magánvéleményem. Szerencsére Tordai Bence az Együtt nyári egyetemén azt mondta, hajlandóak áldozatokat hozni az együttműködés oltárán. Akkor íme, itt is volna az első nagy áldozat: egy nyilvános „hibáztunk” kihúzhatná a szőnyeget a PM-től berzenkedő LMP-tagok lába alól.

Azt még elmesélném, hogy az Inforádióban az LMP 2012. novemberi „szakítós” kongresszusa utáni hétfőn, bizonyára az akkori sajátos szerkesztési elvek miatt (értsd: a G-nap előtt vagyunk, az LMP-t ugyanolyan posztszdsz-nek kell ábrázolni, mint a PM-et), szépen összegyűjtötték a magyar pártszakadások utóéletével kapcsolatos tudnivalókat, ezek alapján általánosnak bizonyult az újraegyesülés hosszú távon. Azt gondolom, messze vagyunk még az újraegyesüléstől, de ha a személyes beakadásoktól és a politikai kommunikációs blődségektől lecsupaszítva szemlélem a helyzetet, egy esetleges új pólus szereplői közül még mindig a P áll a legközelebb az LMP-hez.

Mert kik is vannak még?

Együtt

Muszáj egy erős állítással kezdenem: Juhász Pétert tartom a fő felelősnek abban, hogy a 2012-es új pólus létrehozására tett kísérlet elbukott.

Egészen felháborító, hogy most a média őt azonosítja ötletgazdaként, miközben ő volt az ötlet első nagy elárulója. A Milla felemelő mozgalomként indult, civil alapokon állva szerették volna a tagok befolyásolni a politikai mező eseményeit. Nem mondom, hogy racionális koncepció volt, de jóval több volt a projektben, mint ameddig eljutott. Az elmúlt időszakban Juhász valóban sokat tárt fel a belvárosi ingatlanmutyikból, feljelentések is születettek, és már mindenki számára nyilvánvaló, hogy miket művelt Rogán Antal. Juhászt ezen tevékenysége érthető módon szimpatikussá tette a nagyközönség számára. De könyörgöm, ha Juhász nem kezd minimális politikai érzékkel is beláthatóan öngyilkos manőverbe Bajnaival, bedarálva a Millát, akkor ma nem csak tudnánk Rogán ügyeiről, de szegény Cilinek szépségversenyek helyett beszélőre kellene járnia!

Mivel szintén az Együtt nyári egyetemén Juhász kinyilvánította, hogy az LMP a felelős a 2014-es kormányváltás elmaradásáért, az Együtt tagsága helyesen tenné, ha saját vezetőjével számolna el az elmúlt évek sikertelenségéért, feltenné a kérdést, miért hagyják el a pártot a legismertebb arcai.

Juhásszal emiatt teljesen elképzelhetetlennek látom a megállapodást, azonban az Együtt tagságából számos jó politikust ismerünk, külön is kiemelve Baranyi Krisztina zöld ügyekben végzett állhatatos munkáját. Juhásszal pontosan ugyanúgy fogunk járni, mint 2012-ben, a feleknek másik vezetővel kellene tárgyalni az új pólusról.

Persze nem tartom reálisnak, hogy az Együtt tagsága felelősségre vonja Juhászt, és mást delegáljon a tárgyalásokra. De ez nem is nagy probléma, mert az Együtt szavazóit lassan teljesen elhalássza a Momentum, Juhászt pedig utoléri politikai karmája.

Momentum

A Momentum ugyan még mindig nem hajlandó bevallani, hogy egy urbánus, liberális párt, a nyári egyetemük vendégei alapján azonban minden kétség eloszlott (Neos, Nowoczesna, Progresszív Szlovákia – csupa vállaltan liberális párt). De ez a coming out veszélyt hordoz, a hírek szerint ugyanis van egy erősen balos vonal is a pártban. Van tehát kapcsolódási pont az LMP-vel.

A csodavárók azonban kezdhetnek aggódni, a „kötelező” egyetemista-úrigyerek nagyképűség ellenére elakadt a berobbanás, nem emelkedik tovább a párt népszerűsége, triviális kommunikációs bakik övezik a frontarcokat, nincs erős miniszterelnök-jelölt és úgy tűnik, az ideológiai káosz kitisztulása csak szervezeti hasadás révén jöhetne el, ami viszont kiábrándíthatja a szavazókat. Éppen ezért a Momentumnak érdeke lehet egy új pólusba becsatlakozni, és így megúszni számos kérdésben az egyértelmű saját álláspont elfoglalását, ami tekintve, hogy az SZDSZ mennyi választót tudott maga mellé állítani, józan stratégia.

A Momentum javára írható a jelentős mozgósító potenciál, viszont felettébb aggasztó kapitalizmus imádata.

Összegzés

Az LMP nagy szervezeti erővel rendelkezik, mert a párt közössége jelentős kampánytapasztalattal bír, a pártnak erős miniszterelnök-jelöltje van. Meghatározó szereplőként pedig joggal támaszthatna ideológiai feltételeket.

Megismétlem: az Új Pólus elsőként karanténba helyezhetné Gyurcsányt, egyenlő félként tárgyalhatna az MSZP-vel, ha kormányalakításra kerülne sor, mert sok olyan kormányváltó szavazót lenne képes mozgósítani, akiket az ideológiai finomságok nem érdekelnek, csak azt szeretnék már látni végre, hogy Rogán egy kiadatási egyezmény nélküli országba helikopterezik, de hiába.

Az MSZP-re és a DK-ra mért csapások eredményeképpen annyira megváltozhatna a politikai klíma, hogy 2019-re Budapest irányítását átvehetné egy ilyen szövetség, ami elvezethetne a 2022-es kormányalakításhoz is.

Sárkány ellen sárkányfű, centrális erőtér ellen új pólus.

Realitását azonban jelenleg mindennek nem látom, a P véleményem szerint nem hajlandó a Canossa-járásra, Juhászt nem szedi le az Együtt, a Momentum pedig későn fog rájönni, hogy nekik nagyon is megérné a szövetségkötés.

Kár.

A szerző az LMP alapítótagja

 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem? Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://reflektor.blog.hu/api/trackback/id/tr9512658133

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.07.12. 08:45:11

Ha az LMP visszatér a schifferi vonalhoz, bekerül jövőre. Ha összeáll az Együtt-PM izékkel, kiesik.

egyjózsi 2017.07.12. 14:50:32

Ja. Gyurcsányt karanténba, az MSZP-t alkupozícióba kényszeríteni. Baromság! Mindazok, akik Gyurcsány s az Mszp nélküli táborokat kívánták összehozni, kis pártok maradtak, tömegbázis nélkül. Aki "profitált" az Orbán és Gyurcsány-ellenességből, az a Jobbik. Botka mit érte el a Gyurcsány-kiszorítósdival? Álmodozni lehet, de a valóság sokkal ridegebb. Nem megkerülni kell a "régieket", hanem logikus, s elvi alapokon nyugvó kompromisszumot kötni velük, s koordinált jelöltállítással, külön listákkal elzavarni a Fideszt. Új választási törvényt - kétfordulósat- , s aztán 4 év múlva, vagy előbb, - ha nem jönne létre kormányzóképes koalíció - kiírni a választást. Ez a realitás. A többi megvalósíthatatlan agyalgás... Szerintem... Ja, és a DK-val szimpatizálok!

Adam Gyenge 2017.07.12. 19:42:51

A cikkíró szerint tehát valójában mindenért Bajnai a hibás :)
Ja és mindenki menjen a p****ba, aki nem lép be az LMP-be.

Szerintem viszont ennyire gusztustalan cikk rég jelent meg a Reflektoron, és elég erős indok arra hogy sose szavazzak az LMP-re.

numasi 2017.07.12. 23:29:33

Pontos írás, köszönjük!

Sokan reménykedünk azért, hogy mielőbb meg tudják haladni saját magukat a felek, és politikai innovációt felmutatva legalábbis rendszert váltanak, neadjisten (ki)utat is mutatnak Magyarország számára.

Laikus Érdeklődő 2017.07.13. 18:11:31

Csinálni kell egy Szociáldemokrata Összefogást meg egy Liberálisdemokrata Összefogást és mindenki eldönti, hogy melyikhez akar csatlakozni.

Paróczai 2017.07.16. 16:00:02

Ezen pörögtök, mikor többség sz@rba se néz benneteket? Megy ez, de ennyit is értek!