A „migráció” szóról Magyarországon valószínűleg a legtöbb embernek, Brüsszel, Orbán, kerítés és természetesen Soros György jut eszébe. Sorossal kapcsolatban egyébként is aktuálissá válik a Godwin törvény magyar átirata: „egy internetes vita terebélyesedésével annak az esélye, hogy valaki Soros Györggyel von valamilyen párhuzamot, közelít az egyhez”.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) jelentése szerint, világon 2016-ban a teljes népesség közel 1%-a, 65,6 millió ember kényszerítő körülmények hatására hagyta el lakóhelyét. A statisztika megkülönbözteti a határon átlépő menekülteket és menedékkérőket (Refugees and asylum-seekers) azoktól a belső menekültektől, akik az országaik határain belül maradtak a lakhelyváltoztatás után (Internally Displaced People, IDPs).
Forrás: UNHCR, 2017
A menekültek 79%-a tíz országból (Szíria, Afganisztán, Dél-Szudán, Szomália, Szudán, Dél-Afrikai Köztársaság, Kongói Demokratikus Köztársaság, Myanmar, Eritrea, Burundi) érkezett és őket 6 kontinens 123 országa fogadta be, de 87%-uk a szomszédos országokban maradt. Akit a magyar híradásokban látunk, az a jéghegy csúcsa, a menekülteknek az a 13%-a, aki távolabbi országok felé indult el.
Jelentősen kevesebbet hallunk azokról a belső menekültekről, akik lakhelyük elhagyására kényszerültek, de országuk határain belül maradtak, pedig számuk és arányuk is gyorsuló ütemben nő.
A norvégiai székhelyű független kutatóintézet, az Internal Displacement Monitoring Center (IDMC) adatai szerint, jelentősen több ember kényszerül a világon elhagyni a lakhelyét környezeti katasztrófák (disasters), mint erőszakos konfliktusok (conflicts) miatt.
2008 és 2016 között összesen 227,6 millió fő, évente átlagosan 25,8 millió fő hagyta el környezeti okok (geofizikai vagy időjárási jelenségek) miatt a lakhelyét. Legtöbben (42,4 millió fő) 2010-ben.
Országhatáron belül lakóhelyüket elhagyni kényszerülők száma (fő)
Forrás: IDMC, 2017
2016-ban 4 olyan ország volt, ahol 1 millió főt meghaladta a lakóhelyüket környezeti okból elhagyni kényszerülők száma:
- Kínában 7,4 millió fő volt közvetlenül érintett, a legnagyobb természeti katasztrófát a Jangce folyó áradása okozta, amely miatt 2 millió fő kényszerült lakhelyének elhagyására,
- Fülöp-szigeteken 2,6 millió embernek a Nina tájfun és 2,3 millió főnek a Haima tájfun miatt kellett menekülnie,
- Indiában 2,4 millió fő,
- Indonéziában 1,2 millió fő hagyta el időjárási ok miatt, kényszerből lakhelyét.
Európában a legsúlyosabb környezeti katasztrófa a közép-olaszországi földrengés volt, amely több mint 25 ezer főt érintett. Kubában 2016-ban a lakosság 10%-ának, több mint 1 millió embernek kellett elhagyni a lakhelyét a Matthew hurrikán miatt.
Miért kell ezzel foglalkozni?
Azokat az eseményeket, amik a közelünkben történnek és gyakrabban hallunk róluk, nagyobbaknak és jelentősebbeknek érzékeljük a valós folyamatokban játszott szerepüknél. A híradások és az irányított politikai kommunikáció Magyarországon főként a fegyveres konfliktusok elől menekülőket, közülük is elsősorban az Európába érkezőket mutatja. Fontos látni, hogy jelentősen többen vannak (létszámukat és arányukat tekintve is) azok az emberek, akik az országaik határain belül maradtak a lakhelyváltoztatás után, csak róluk kevesebbet tudunk. A nagyrészük klímamenekült, akik bár egyelőre saját országukban keresnek új lakhelyet, de ők jelenthetik a nemzetközi migráció új hullámát. A klímaváltozás nem csak annyit jelent, hogy nagyobb az aszály nyáron és ventilátorral kell hűteni a teheneket, hanem azt is, hogy emberek milliói kénytelenek menekülni katasztrófa sújtotta szülőföldjükről. Azon elgondolkodni, hogy a megújuló energiaforrások támogatása, városi zöldfelületek megóvása és a zöld gazdaság támogatása talán mégis hatásosabb lett volna, mint a plakátháború és a gyűlöletkampány, már késő lesz akkor, amikor klímamenekültek százezrei táboroznak a határon.
Szigeti Cecília
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Google+ Tetszik