Egy közeli, idős ismerőst sokáig kellett győzködni arról, hogy egyensúlyzavara miatt kórházi ellátást vegyen igénybe. Mindig azt mondogatta, ha ő egyszer bemegy, többet már biztosan nem jön ki. A történet sajnos eléggé kiszámítható, igaza lett.
Néhány nappal azt követően, hogy befeküdt, az osztályon elesett, a combnyaktörés miatt a balesetin megműtötték, a seb nem gyógyult, fertőzés, kóma, halál. Én pedig törhetem a fejem, mi lett volna, ha nem próbálom meg rábeszélni a dologra.
Persze könnyen legyint az ember, ilyenek az öregek, félnek mindentől, de tegye szívére a kezét az, akiben ma nincs félelem, ha az ő fizetéséből finanszírozott állami egészségügyi rendszer szakellátására kell bíznia magát! Ha az ő gyermeküknek kell megszületnie, ha az ő hozzátartozója fekszik be. Ez a bizalomvesztés pedig még veszélyesebbé teszi ezt az egész nyomorult helyzetet, hiszen hányan lehetnek, akiknek betegsége azért súlyosbodik, mert félnek elmenni orvoshoz, mert rettegnek befeküdni a kórházba? Hiszen annyi történetről bizonyosodik be, hogy nem csak rémhír vagy Lovecraft-novella.
Vajon véletlen, hogy nem akaródzik nyilvánosságra hoznia a nem közvetlenül betegségük miatt, hanem valamilyen beavatkozás után jelentkező kórházi fertőzésben elhunyók számával kapcsolatos statisztikákat az emberekre neve alapján is szimplán erőforrásként tekintő csúcsminisztérium?
A TASZ 2017-ben pert is indított a kórházi fertőzések pontos számának titkolása miatt. Ők úgy ítélték meg, hogy az ÁNTSZ és jogutódjai tudatosan titkolóznak, azzal takarózva, hogy a társadalom nem elég érett ahhoz, hogy ezeket az adatokat kórházankénti bontásban megismerje. Elég mindezt annyival elütni, hogy Soros bérencek? A kormány szerint valószínűleg igen.
Vajon nincs gond azzal, hogy ma már azon kell vitatkozni, hogy egy budapesti kórházban csak néhány hete vagy még most is valós veszély az, hogy az ott dolgozók és az ott ellátásban részesülők rühösek lehetnek-e?
Eléggé úgy tűnik, hogy a magyar egészségügy jelentős mértékben tartalmaz egészségre veszélyes összetevőket. De ez a forrásokkal és az emberek életével zsonglőrködőket a legkevésbé sem érdekli. Aki elég gazdag hozzá, fizesse meg a magán ellátást. És aki nekik számít, az valóban meg is teheti.
Ahogy az LMP közleményében megfogalmazta:
„Miközben a kormánypártok termelési jelentésekkel próbálkoznak, addig a számok magukért beszélnek: az elmúlt nyolc évben megkétszereződött a kórházi fertőzések száma. Az intézmények pénzhiány miatt nem tudnak megfelelő takarítást biztosítani, vagy éppen egyszer használatos eszközöket kénytelenek újrahasznosítani, és emiatt lépnek át alapvető higiéniai előírásokat is.
…a helyzet tarthatatlan: olyan egészségügyi rendszert kell létrehozni, amelyben emberek nem betegednek vagy halnak meg, pusztán azért, mert az állam által fenntartott egészségügyi intézményben próbálnak gyógyulni.”
Mert nagyon úgy tűnik, hogy ma nem feltétlenül ez a helyzet.
A mai nap híre, hogy egy magyar válogatott futballista is kórházi fertőzést kapott, 2017 júniusában műtötték először, azóta még a séta is fájdalmat okoz a 19 éves játékosnak.
Ha erre sem kapják fel a fejüket Orbánék, akkor valószínűleg semmire…
Ui.: Jobbulást a Vasas saját nevelésű középpályásának!
Csepregi János írása
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!