„Ugatnak a demokraták,
De a népnek nincs mit enni.
Fegyverrel kell ezt a szart,
Végre rendbe tenni!”
(Anyátok – Holiday in Kádár)
Mi a Fidesz sikerének a titka? Ez a legfontosabb kérdés, ha le akarjuk győzni Orbán rendszerét. Az MSZP-SZDSZ kormányok örökösei ezt a kérdést vagy fel sem teszik, vagy saját maguknak is hazudnak, amikor választ adnak rá. Ezért nem fogják soha legyőzni Orbánt. Válaszaik beragadt 90-es évekbeli reflexek, elavult világmagyarázatok.
„A szakértelem bolsevista trükk.” (Csurka István)
Magyarországon kvázi egyszerre történt a kapitalizmusba való átmenet és a jogállami forradalom. A varsói gyors befutásának, az utódpárt 94-es győzelmének az ágyazott meg, hogy a választók jelentős, a választások eredményét eldöntő részének fejében felcserélődött az ok- és az okozat. Az MSZP tudatosan és sikeresen támaszkodott arra a hiedelemre, hogy a rendszerváltást nem a gazdaság összeomlása és az eladósodás tette lehetővé, hanem fordítva: a rendszerváltás miatt omlott össze a gazdaság és adósodott el az ország, következésképpen arra van szükség, hogy a hozzá nem értő „értelmiségiek”, a „történészkormány” helyett újra a „szakértelem” vegye kezébe az országot, amely a 80-as évekbeli reformokkal elérte, hogy Magyarország a térségben viszonylagos jólétben éljen. A felkínált recept a következő volt: térjünk vissza a reformok útjára, hogy utolérjük „a nyugatot”. A választók a „folytonosságra” szavaztak a „megrázkódtatás” helyett. A rendszerváltás elfogadottsága elmaradt azokhoz a térségbeli országokhoz képest, ahol a függetlenség kivívásával járt együtt a jogállam kiépítése és, ahol a társadalom hajlandó volt áldozatokat hozni.
„A Kádár-rendszer győzött.” (Orbán Viktor)
Orbán Viktor megértette azt, amit az MSZP elfelejtett. A Fidesz máig tartó sikertörténete alighanem azon a frakcióülésen kezdődött, amelyről Körömi Attila így emlékezett meg a Magyar Nemzet hasábjain: „Azt mondta, »a Kádár-rendszer győzött«. Nem búsongva, hanem tényként mondta. A következtetés világos: azt kell tenni, úgy kell építkezni, ahogy az egykori állampárt tette. A világ mai, de a technológia a régi lesz. És igen, a még mindig sokunkban élő kádári lelkületre alapozva, azt félelemmel töltött emlékeztető injekciókkal felerősítve visszafordulunk. Nem szembenézünk a rendszerváltoztatás hibáival, vadhajtásaival, nem kijavítunk, módosítunk, ha kell, alaposan, hanem visszafordulunk.”
Le is fordíthatjuk Körömi szavait: a Fidesz elkezdett a rendszerváltás veszteseihez, Horn Gyula szavazóihoz beszélni (a Jobbik pedig eleve azt csinálta), miközben az MSZP-SZDSZ baloldal leszokott arról. A „jobboldal”, a Fidesz és a Jobbik pedig közösen nagyot harapott a baloldal szavazótáborából, azóta áll fenn a mostani helyzet, hogy sem összefogással, sem mozgósítással nem bír győzni a régi baloldal a Fidesszel szemben. A jobboldal, miután lekezdett a baloldal hagyományos szavazóbázisához beszélni, az onnan nyert plusz szavazatokat sikeresen adta hozzá a hagyományos szavazótáborához. A képlet egyszerű: a Fidesz jobban áll, mint a komplett ellenzék. Az ellenzék legerősebb pártja – a Jobbik – pedig jobboldali. E két pártnak együtt nyomasztó fölénye van a baloldallal szemben. És akkor még nem beszéltünk a képből kilógó LMP-ről, amely rendszerkritikus pártként került be a parlamentbe és ekképp értelmezhetetlen a rendszerpártokon belüli jobb- és baloldali felosztás szerint nézve.
„Tökmindegy jobbos vagy balos, te szopod meg szaros!” (Barcs Miklós)
Az MSZP-SZDSZ kormányokhoz érzelmileg vagy egzisztenciálisan kötődők egyszerűen elhitték, hogy a választók arra szavaztak, amit valójában képviseltek és nem arra, amit hittek, hogy képviselnek. Orbán pedig lényegében azt ígérte meg (lásd még: illiberális állam), amit az MSZP választói Horn Gyulától vártak: rendszerváltás, a „jogállami forradalom” kibaszását az ablakon. És pontosan ugyanazt adja, amit a Horn-kormány is adott: a politikához közel állók gazdagodását és a társadalom elszegényedését.
TL