Megjegyzések Kövér László cinikus szavaihoz.
„Az, amit mondanak a választási rendszer reformjáról nem mondom, hogy nincs benne földrajzi bűvészkedés vagy nem volt, de csak annyi bűvészkedés volt benne, mint a 90-es törvényben amit a szocik alkottak meg. Semmi olyat nem tettünk az elmúlt huszonhat évben, és nem teszünk és nem áll szándékunkban, amit mások előttünk meg ne tettünk volna. Tehát, hogyha eddig nem volt veszélyben a demokrácia, akkor most sincs veszélyben a demokrácia.” – mondja Kövér László azon birtokunkba került hangfelvételen, amelyet korábban közzé tettünk és amelyben elismeri, hogy a választókörzetek határait a Fidesz érdekeire szabták. Hogy Kövér szándékosan csúsztat-e, amikor ’90-es törvényről beszél amelyet „a szocik alkottak” meg, vagy csak megcsalta az emlékezete az másodlagos. A jelenleg hatályos 2011. évi CCIII. törvény életbe lépése előtt az 1989. évi XXXIV. törvény szabályozta az országgyűlési választásokat, amelyet nem „a szocik” alkottak meg, hanem a Nemzeti Kerekasztal (NKA) tárgyalásain körvonalazódott, amelyen az Ellenzéki Kerekasztal (EKA), az MSZMP és társadalmi szervezetek vettek részt. Igaz, nem az első szabadon választott országgyűlés szavazta meg, hiszen annak tagjait épp e törvény alapján választották meg, azaz legalábbis időhurokba kellett volna kerülni, hogy ne így legyen. Érdekesség (ez alatt értsük azt, hogy a pofám leszakad), hogy az NKA tárgyalásain az a Tóth Zoltán képviselte az MSZMP-t, akit a DK az MSZP támogatása mellett indít Szél Bernadett ellen.
Mindez nem jelenti azt, hogy az 1989-es választójogi törvény szent és kritizálhatatlan lenne. Mi több, e sorok szerzője Krassó György akkori kritikájával ért egyet, és azt gondolja, hogy az Ellenzéki Kerekasztalnak nem lett volna szabad az állampárttal egyeztetni az átmenetről, ugyanakkor két dolgot le kell szögezni: Az egyik, hogy azt minden, a választásokon induló párt – így a Fiatal Demokraták Szövetsége is – elfogadta. A másik, hogy a Magyar Demokrata Fórum a mandátumok 42,49 százalékát szerezte meg, az MSZMP utódpártja az MSZP pedig csak negyedik lett az MDF, az SZDSZ és a kisgazdák mögött, azaz, ha kizárólagosan az ő érdekük érvényesült volna az 1989-es törvényben, akkor valamit nagyon elmértek.
Hogy miért lett a olyan a ’89-es választójogi törvény, amilyen? Mert a kerekasztal résztvevői tartottak attól, hogy a választásokat esetleg kormányválság követné, amely nem segítené az átmenet békés jellegét. E sorok szerzője szerint ez tévedés volt, sőt, a 2011-es újabb - és még inkább a meglévőhöz képest még inkább többségi elvű – szabályok indoklása azért is volt ordas nagy kummantás, mert az 1990 utáni Magyarország problémája annyira nem stabilitás hiánya volt, hogy a 2006-ban megválasztott kormány nem bukott meg sem az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése, sem a koalíció felbomlása, sem Gyurcsány Ferenc lemondása után.
A ténybeli tévedések helyre tétele után azonban meg kell jegyeznünk, hogy a lényeget tekintve Kövér László nem beszélt hülyeséget, a szocialistáknak valóban van tapasztalata a választások szabályainak önmagára szabásában és van sara abban, hogy a demokráciát elsilányító, továbbá a Fidesz 2010-es kétharmados győzelmét lehetővé tevő vegyes, ám mégis többségi elvű rendszert meghatározó ’89-es szabályok életben maradjanak.
Az MSZP ugyanis nem az országgyűlési szabályokat szabta a saját képére, hanem az önkormányzatit, mégpedig a a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény módosításáról szóló 1994. évi LXII. törvényben, amelyről Tordai Csaba alkotmányjogász, a Bajnai-kormány államtitkára következőt nyilatkozta a Magyar Narancsnak: „a kétosztatúság kialakulásában az igazi főszerepet az 1994 óta érvényesülő, egyfordulós önkormányzati választási rendszer játssza.”
És számoljunk le egyszer és mindenkorra azzal a jól hangzó állítással, hogy „a Horn-kormány legalább nem változtatta meg a választási rendszert a kétharmad birtokában”. Egyrészt, mert de, egy picit megváltoztatta, a MIÉP-re szabottan 4-ről 5 százalékra emelte a bejutási küszöböt (a MIÉP ettől még bejutott 1998-ban), másrészt azért, mert nem volt rá szüksége. Elegendő volt úgy hagynia, a már elve többségi rendszert. Emlékezzünk: az MDF 1990-ben 24.73 százalékos eredménnyel 42,49 százalékos mandátumarányhoz jutott, az MSZP pedig 32.99 százalékos eredménnyel jutott 54,1 százalékos, többségi mandátumarányhoz. Mindez azért érdekes, mert mind a küszöböt megemelő 1994. évi III. törvény, mind a választási rendszer arányosabbra cserélésének elmulasztása azt jelentette, hogy az MSZP megszegte korábbi választási ígéreteit. Tudniillik az MSZP korábban a küszöb eltörlése vagy 3 százalékra csökkentése és az arányosabb választási rendszer mellett tört lándzsát. Idéznénk az elektor.hu Szigethy István, volt SZDSZ-es képviselővel készült interjúját, amely szerint benne volt az 1994-es koalíciós megállapodásban, hogy „…arányosítani kellett a választási rendszert, illetve ennél is nagyobb hangsúllyal elő kellett készíteni az új alkotmányt. Sajnos mindkettő meghiúsult a szocialista párt egy vezetői csoportjának rövidlátása miatt.” Szigethy szerint azért történt így, mert „Valószínűleg azt hitték, az aránytalanság elősegíti az előzőhöz hasonló, vagy akár még nagyobb győzelmüket. Nekem négyszemközt elmondták az arányosítással rokonszenvező szocialista politikusok, hogy a felső vezetésük egy része nem akart arányosságot. Ha a ’94-es választáson nem egész egyharmadnyi szavazattal sikerült 54 százaléknyi mandátumhoz jutniuk, erről az esélyről nem mondhatnak le. Így legközelebb esetleg még nagyobb sikert is elérhetnek, hiszen nagyon szerettek volna egymaguk alkotmányozni.”
Összefoglalva tehát Kövér László hazudik vagy téved, amikor 1990-esnek és „szocik által megalkotottnak” nevezi az 1989 és 2011 előtt érvényes választási törvényt, ugyanakkor igaza van abban, hogy közös felelősség terheli az MSZP-t és a Fideszt abban, hogy a választási szabályokat nem az ország üdvének, hanem saját hatalmi érdeküknek alárendelve változtatták, vagy éppen pont nem változtatták meg. Mi ebből a tanulság? Rögtön kettő is. Az egyik, hogy arányosabb választási rendszerre van szükség. A másik, hogy a Fidesz és az MSZP együtt menjen a picsába.
Kép: Szomszédok Forever
Röhrig Géza Krassó Györgyről és a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásairól
„Nagy Imréék újratemetése után volt egy hosszú beszélgetésem Krassó Gyuri bácsival. Nagyon megfogott a radikalizmusa. Lehet, naiv vagyok, ám változatlanul úgy vélem, az övé volt a helyes stratégia. Egyedül ez a szent, rokkantnyugdíjas bohóc látott át a teniszütőn. A rendszerváltó ellenzék pedig, úgy ahogy volt, testületileg belegaloppozott az állampárt csapdájába. ’89-ben ugyanis abból kellett volna kiindulni, hogy az MSZMP illegitim, hiszen nem törvényesen, szabad választáson került hatalomra. Pont. E mögé a brutális és megkérdőjelezhetetlen tény mögé kellett volna az ellenzéknek egységesen fölsorakoznia. Ebből nem szabadott volna engedni, ha a fene fenét eszik is. Persze egy kicsit később került volna sor a változásokra, ám azok a változások legalább valódi változások lettek volna. Az ellenzék azonban hagyta, hogy benyálazza őt a régi nómenklatúra. Hiszen az MDF, az SZDSZ és a Fidesz éppúgy nem volt fölhatalmazva arra, hogy tárgyalásokat folytatgasson a nép feje fölött, mint az MSZMP. Őket sem bízta meg ezzel egyetlen szavazópolgár sem. Ha a rendszerváltást igazi, tőrőlmetszett demokraták csinálták volna, akkor a “semmit rólunk nélkülünk” elve alapján csak és kizárólag az új választás szabályairól, illetve annak technikai lebonyolításáról szabadott volna a kommunistákkal egyeztetni. Kolosszális hiba volt leülni velük a Nemzeti Kerekasztalhoz. Az ellenzék tapasztalatlan és ügynököktől hemzsegő pártocskái ezt alaposan benézték. Megszédültek a fölkínált történelmi szereptől, és Grószék tervének megfelelően – a megunhatatlan népi-urbánus törésvonal mentén – hamar egymás ellen is fordultak. A komcsik így nevető harmadikként már ’94-ben újra helyzetbe kerültek.”
(A 24.hu Röhrig Gézával készült tldr interjúnak a blogunk témája szerint releváns, politikai részét itt szemléztük.)
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!