Szokásos program a metrón, a legtöbben a telefonjukat nyomkodják, mások bambulnak maguk elé, néhány ember beszélget a mellette ülővel és még egy-két könyv is akad. Az Ecseri út magasságában egy, a kocsi végében álló negyvenesnek tűnő hölgy meglehetősen nagy hangerővel megszólítja az utazókat:
- Kérem, aki nem munkára használja a kütyüjét, az azonnal tegye el! Ezek az eszközök súlyos veszélyt jelentenek a szívbetegekre! Tegyék el a telefonokat, a tableteket, ezek veszélyt jelentenek!
Többen felnéznek, még többen úgy tesznek, mintha meg sem hallották volna, a kütyük pedig maradnak a kezekben. A hölgyet láthatóan zavarja az eredménytelenség, újra próbálkozik, de ismét nem jár sikerrel. Fészkelődik, nézelődik, úgy tűnik, nem akarja annyiban hagyni a dolgot. A Népliget után kiszúr magának egy hozzá közel ülő nőt, akinek a térdén ki van vágva a farmer. Talán azt gondolja, ha a sok emberrel nem is, ezzel az eggyel szerencséje lesz.
- Hölgyem, figyeljen rám! Hölgyem, hallja, magához beszélek!
Az ülő nő felnéz rá.
- Figyeljen csak! 20 év múlva ne jelentkezzen be térdprotézis-műtétre! Vagy magánbiztosításból fedezze! Ideje lenne, hogy ne nézzék hülyének az egészségügyet! Világos?
Az üllő nő még mindig ránéz, de semmit nem felel.
Nyílik az ajtó a Nagyvárad téren, az egészségügy harcos védelmezője feldúltan leszáll a metróról. A szerelvény újra elindul, a kütyük nyomkodása folytatódik, a nadrág térdén a szakadás ugyanúgy megvan, úgy látszik, ma sem sikerült megmenteni az egészségügyet, pedig a hölgy láthatóan mindent beleadott. Szomorú nap az emberiségnek. Budapesten kemény az élet.
kép forrása: femina.hu
