A nagy összefogósdit kiabálók, a koordinálás fetisiszták és a taktikai szavazásban hívők kényszeresen mindig arról beszélnek, hogy Orbán leváltása érdekében még az ördöggel is össze kell állni legalább egy szavazásra.
Nyilván a választási törvény belekényszeríti a szereplőket nagyon rossz kompromisszumokba, de ez sem mentesíthet minket, hogy meghúzzunk olyan éles vonalakat, melyekkel egyértelművé tesszük, hogy milyen jövőt képzelünk el Magyarországnak.
Ilyen éles vonal választja el például azon pártokat is egymástól, melyek érdekeltek a NER fenntartásában és azokat, akik valami teljesen újat akarnak építeni helyette. Felelős választóként nekünk kell eldönteni, hogy továbbra is fent akarjuk tartani a NER rendszerét, vagy magunk mögött akarjuk-e hagyni végérvényesen.
A NER fenntartása sok mindent jelent. Jelenti azt, hogy a közügyek kezelése, a fontos döntések meghozatala egy kis belső mag privilégiuma. Ez a szűk elit nem érdekelt abban, hogy a magyar emberek érdekeit képviselje, elsősorban az oligarcháiknak és saját maguk zsebének kedveznek feszt, legyen szó akár közbeszerzésekről, EU-s fejlesztési pénzek elosztásáról vagy bármilyen olyan ügyről, amiben közpénz van. Így ment ez a szoci kormányok alatt és így megy most a Fidesz alatt is. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a kétosztatú politikai váltógazdaság mindkét félnek megfelel. Közös üzletek, kis mutyi, nagy mutyi, a felszínen szidják egymást, miközben lent épp kezet ráznak a közös bizniszekre. A Fidesznek és az MSZP-nek elsődlegesen az a fontos, hogyha kormányváltás van, akkor egymást váltogassák rendre. Ez fenntartható és stabil rendszert biztosít nekik, gazdaságilag, hatalomtechnikailag és a többi. Semmilyen innováció, semmilyen friss ötlet, semmiféle törekvés arra, hogy a társadalom tényleg felemelt fejű európai polgársággá váljék. Ez a NER maga.
A NER pártjai pedig a Fidesz, az MSZP, immár a P-vel kiegészülve és a Demokratikus Koalíció. Meg vannak még kis baráti társaságok, akik valamiért pártnak hiszik magukat. Ilyen a Bokros Lajos -féle MoMa például. Ezek nem rendelkeznek tagsággal vagy bármiféle társadalmi támogatással, egyedül Kálmán Olgában bízhatnak, aki heti rendszerességgel hívja meg őket esténként beszélgetni.
Velük szemben állnak a rendszeren kívüli pártok. Ez a négy párt ideológiailag eléggé különböző, sőt egyikük éppen nemrég vetette le magáról korábbi világnézetét. Ábécésorrendben a Jobbikról, a Kétfarkú Kutyapártról, az LMP-ről és a Momentumról van szó. Ez a négy társaság nem tartozik bele a rendszerváltás után mesterségesen létrehozott kétosztatú politikai érdekszövetségbe. Véleményem szerint csak rájuk érdemes voksolni, hogy valódi változás kezdődhessen.
Magyarországot csak úgy lehet jobb hellyé tenni, ha a rendszeren kívülről kap új lendületet. Ha olyan új politikai formációk kapnak lehetőséget, akik eddig nem égették meg magukat, akikről el lehet hinni, hogy komolyan gondolják a változást.
Nem ilyen ember sem Molnár Gyula, sem Gyurcsány Ferenc, de még Szabó Tímea sem, ahogy nem ilyen ember sem Rogán Antal, sem Lázár János.
Szél Bernadettben, Kovács Gergelyben vagy Soproni Tamásban viszont ott a lehetőség. Talán még Vonában is, ha tényleg komolyan mondja azt, hogy rádöbbent a megosztó politika kártékonyságára. Persze, ez részben biankó csekk is, hatalmon dől el, hogy nem fogják elárulni e politikusok a választók bizalmát, de tény, hogy a reményt egyértelműen ők képviselik.
Minden magyar felelős állampolgárnak az a legfontosabb teendője április 8-án, hogy elmenjen szavazni. Mindenkinek. Kivétel nélkül. A fülke magányában ott lesz előttünk a papír. Az egyéni jelöltek voksolását most nem érintenénk külön, azzal kapcsolatban tényleg nagy a katyvasz. Viszont el kell döntenünk azt is, hogy melyik pártlistára szavazzunk. Ha le akarjuk váltani a NER-t, akkor is azt szeretnénk minden bizonnyal, hogy voksunk a leghatékonyabban segítse a kormányváltást. A Jobbik és az LMP szavazó helyzete könnyű: mehet az iksz, a két párt tuti bejut úgyis az új országgyűlésbe.
A Momentum és a MKKP akár fejvakarásra is késztetheti a szimpatizánst. Nagy valószínűség szerint nincs esélyük megugrani az 5 százalékos küszöböt, és akkor a pártlistás szavazat megy a kukába. Ez az általános verdikt, de szerintem demokráciában nem lehet ilyet mondani. Aki legjobb meggyőződése szerint a Kétfarkúra és a Momentumra akar szavazni, annak csak annyit lehet üzenni, hogy hajrá. Tiszteletben kell tartani a döntés szabadságát. 1 százalék elérése fölött pedig lesz állami támogatás, megerősödhetnek. Nagyon kevés dolog idegesít jobban, mint mikor azzal cseszegetik ezeket a választópolgárokat, hogy a Fideszt segítik hatalmon, ha nem állnak be a sorba. Különben is: minden Momentumra és Kutyákra leadott szavazat többet tesz a NER felbomlása érdekében, mint egy DK-ra leadott voks bármikor.
Összegezve elmondható, hogy minden olyan szavazat Magyarország megújulását segíti, ami az LMP-re, a Jobbikra, a Momentumra és Kétfarkú kutyapártra megy. Minden olyan szavazat pedig a kormányváltást segíti, ami az LMP-re és a Jobbikra megy. Döntsön mindenki lelkiismerete szerint.
Nuszbaum Tibor
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!