A valódi viták otthona

Néhány szem szőlőt evett, mert rosszul volt, bezárták a biztonságiak

A kár 190 forint volt, 4 órán keresztül tartották egy irodában

2018. április 25. - macska az úton

dezsmalas_fejlec_1.jpg

Az amerikai filmek gyakori eleme, hogy a középiskolás gyerekek suli után vagy hétvégente dolgoznak valahol, a diákmunkából befolyó bevételekből aztán nyárra összejöhet az új bringa, egy menő teleszkóp, amivel a csillagokat lehet nézni a kertvárosi éjszakában vagy érettségit követően az utazgatás a barátokkal. Ez az idealizált világ persze köszönő viszonyban sincs a valósággal, különösen, ha a magyar viszonyokat nézzük. És akkor jöjjön egy horror történet egy kedves, fiatal barátom tegnap éjszakájáról.

Nos, van szerencsém néhány éve ismerni két nagyszájú, remek kamasz lányt, akik azért dolgoznak, hogy alapvető szükségleteik kielégítésére ne a családi kasszából kelljen pénzt kivenni. Az egyik olyan önismereti és alkotóműhely régi és fontos tagjai, amelyik jelenleg vagy korábban intézményben élő gyerekeknek igyekszik segítséget nyújtani abban, hogy önmaguk megismerése mellett, azt is megtanulják, képesek értékeket létrehozni, kitartó munkával nagyon nagy dolgokat érhetnek el, hogy fontosak, még akkor is, ha sokan másképp néznek rájuk.

Na de a lányokról: kettőjük közül az idősebb is – nevezzük Diának – csak 16 éves. Dia azért magántanuló, hogy iskolai kötelezettségei mellett is melózhasson. A 40 kilós lány dolgozott már a vendéglátásban, csontozott húst és szolgált ki vevőket egy hentesáruboltban. Új munkahelyén, a budaörsi Tescoban áruházban április 23-án kezdett dolgozni éjszakai árufeltöltőként, az első nap pedig az utolsó is lett esetében.

Dia vércukra leesett, de hiába szólt többször a felettesének, nem törődtek vele. Dia ekkor úgy döntött, hogy néhány szőlőszemet (kilencet) eszik, hogy ne legyen rosszul. Nem eufemizmusról van szó, hiszen a jegyzőkönyv alapján az 1390 forint/kilós áron értékesített szőlőben 190 forint kárt okozott. Hoppá, de mi is ez a jegyzőkönyv dolog?

Az történt, hogy miután Dia megette a szőlőszemeket megjelent a biztonsági szolgálat, hiszen a kamerákon keresztül látták, hogy „dézsmálás” folyik. Diát bekísérték egy szobába, majd négy órán keresztül ott is tartották, nem engedték még telefonálni sem. Dia elmondása alapján hiába védekezett a fent már említett dolgokkal, minősíthetetlen stílusban beszéltek vele, ahogyan édesanyjával is később, miután a helyszínre érkezett. Diáék azt akarták, hogy legyen kihívva a rendőrség, hogy a hatóság rendezze az ügyet, ezt azonban elutasította a lányt bezáró szakember.

És ha mindez nem volna elég: már az is erősen aggályos, hogy fiatalkorúként hogyan dolgozhatott éjszakai műszakban az áruházban, az meg végképp, hogy az őt alkalmazó külső személyről miért állítja határozottan a Tesco, hogy nem az ő emberük (bocs, a neked bedolgozókért ki fog felelősséget vállalni, ha te szerződtél velük?). Diát kirúgták, az pedig már csak hab a tortán, hogy az éjszaka ledolgozott 13 óra után 7 ezer forint járt az elbocsátást követően, amit állítólag zsebbe kapott meg egy külső helyszínen.

Mégis, hogyan fordulhatott elő ez? És vajon hány olyan eset lehet, amiből nem lesz hír?

A cikkben foglaltakat Diától tudtuk meg, de keressük a többi érintettet is.

A Tesco a megmaradt, romlandó (zöldség, gyümölcs, pékáru), de még jó minőségű és emberi fogyasztásra tökéletesen alkalmas élelmiszereit egyébként rendszeresen szociális intézményeknek szállítja ki adományként, ami nagyon szép gesztus (komolyan), de meglehetősen erős kontrasztban áll mindez azzal, hogy ilyesmi megtörténhetett az áruházlánc egyik üzletében.

Csepregi János

Az alábbi kérdéseket juttattuk el a Tesco sajtóosztályának, ha érkezik válasz, akkor azt azonnal megismertetjük olvasóinkkal:

  • Mit gondolnak a cikkben megfogalmazottakról, melyek egy része egyértelműen alátámasztható a jegyzőkönyvvel is?
  • Ki és miben hibázott, ha úgy látják, hogy hiba történt?
  • Hány 18 alatti munkavállalót foglalkoztatnak éjszakai munkavégzés keretében?
  • Amennyiben alvállalkozó foglalkoztatja a beosztottakat, ellenőrzik-e, hogy az alvállalkozó rendezett munkaügyi háttérrel biztosítja a munkát a munkavállalóknak?
  • Mennyire érzik felelősnek magukat? Ha valamennyire igen, akkor miben áll az önök felelőssége?
  • Megkeresték-e a cikkben álnéven szereplő lányt és családját, hogy a kialakult helyzetet békés úton rendezzék?
  • Mit tesznek azért, hogy későbbiekben hasonló eset ne fordulhasson elő?
  • Kiket és milyen módon támogatnak a társadalmi felelősség vállalás jegyében?
  • Gondoltak-e már rá, hogy a tárgyi adományokon kívül olyan projekteket is támogassanak, melyek konkrét szakmai segítséget jelenthetnek például a hasonló helyzetben lévő gyermekek számára?
  • Ha igen, milyen projekteket és milyen formában?

UPDATE, megérkezett a Tesco válasza blogunk kérdéseire!

A szöveget változtatás nélkül tesszük közé:

level.JPG

Megjegyzés:

Eredeti posztunkban ez állt:

A Tesco a megmaradt, romlandó élelmiszereit egyébként rendszeresen szociális intézményeknek szállítja ki adományként,..."

Erre jelezte telefonon a Tesco munkatársa, hogy szerintük ezt úgy lehet érteni, mintha romlott árut ajándékoznának, ezt követően ki is javítottuk arra a mondatot, hogy:

"A Tesco a megmaradt, romlandó (zöldség, gyümölcs, pékáru), de még jó minőségű és emberi fogyasztásra tökéletesen alkalmas élelmiszereit egyébként rendszeresen szociális intézményeknek szállítja ki adományként,..."

Tehát Varga Eszter levelében még az első változatra reagált.

Ezek pedig a birtokunkba jutott fényképek a jegyzőkönyvről:

lablec.jpg

 lap_alja.jpg

Vőlegénynek menyasszonyi ruhát, avagy hova kell az új budapesti Duna-híd?

0ca42110eabe24fd4f2d9a50da3b7ed1.jpg

1999-ben még hetedikes koromban Újvidéken, a szülővárosomban éltem amikor a település 3 Duna-hídját lerombolták. Különleges vonzalmamat ezekhez az építményekhez  innen eredeztetem, és ha nem fedezem fel magamnak a hangszer készítői szakmát, akkor hídépítész lettem volna. Ezért is érzem fontosnak, hogy - immáron 13 éve budapestiként - véleményt írjak a múlt hét pénteken bemutatott új budapesti híd terveiről.

Kezdeném a legfontosabbal: ez a híd olyan mint amikor a vőlegényre ráadunk egy nagyon szép menyasszonyi ruhát: szép, alkalomhoz illő, de rossz helyre került, máshol (máson) lenne funkcionális. Az UNStudio és a Buro Happold Engineering tervezőiroda által jegyzett terv egyébként világszínvonalú, nem egy egyszerű vasbeton konstrukció, egy olyan látványosság, amely akár egy modern Budapest része is lehet, fellendítheti Budapest déli részének fejlődését, hiszen kapcsolatot teremt a pesti oldal, Csepel és Dél-Buda között. Az a jó a látványterveken, hogy a beton sosem szürke, a fák meg rögtön 15 méter magasra nőnek, úgyhogy várjuk ki a végét, láttunk már teljesen átalakuló betonkolosszusokat például a Duna Aréna kapcsán. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt a tényt sem, hogy ezen híd felépítésének terve az olimpiai pályázattal együtt lett felmelegítve. Az olimpiai pályázatot a kormány - egy sikeres ellenzéki aláírásgyűjtés után - visszavonta, de úgy döntött, hogy az infrastrukturális beruházásokat akkor is megvalósítja. Hogy miért, azt csak sejteni tudjuk.


Tovább

„Miért hiszik el?”

k.jpg 

A magyarországi országgyűlési választások eredménye sokakat meglepett, ezen belül az is, hogy a vártnál jobban működhetett a kormány bevándorlás-ellenességre épülő kampánya. Széles körben elterjedt nézet, hogy ez a kampány azért lehetett olyan hatásos, mert sok ember nem jut hozzá a kormánytól független médiához. Ha ehhez hozzájutnának, szól az érvelés, nem félnének annyira „a migránsoktól”. Az is általánosnak mondható vélekedés, miszerint a propagandát magukévá tevő emberek irracionálisan viselkednek. A következőkben ezt az erősen leegyszerűsítő képet árnyalnám, részben támaszkodva Edward Glaeser harvardi közgazdász professzor egy tanulmányára.

Tovább

A centrális erőtér vége

a4_www_kepfeltoltes_hu.jpg

Orbán Viktor 2009-es kötcsei pikniken beszélt először arról az új politikai felosztásról, ami a rendszerváltás utáni duális rendszert felváltotta 2010 után. A centrális erőtérként ismert képződmény lényege, hogy a kormányzó párthoz képest jobbra és balra foglalnak helyet a Fidesznél lényegesen gyengébb erők.

 

Ez a politikai térkép egyes elemzések szerint a mai napig fennáll, még ha mára módosult is a szerkezete. Ezzel szemben én azt állítom, hogy a háromosztatú politikai tér az iskolás kort sem élte meg.

 

Már a második Orbán-kormány első pár évben is látható volt, hogy ugyan a szintén újonnan bekerült LMP is komoly és legitim kritikusaként tud megjelenni az országot irányító pártoknak, a belső válság és a későbbi párszakadás miatt a Fidesz legveszélyesebb ellenzékévé a Jobbik vált.

Tovább

Ma még sírhatunk, de holnap már ne

Van itt ez az írás, ami arról szól, hogy a csalódott ellenzékiek csak sírnak-rínak („Brühühű, elmegyek, brühühű mindenki hülye, brühühű”), bezzeg a 2002-es Fidesz a vereség után elkezdett tábort építeni. Amellett, hogy a mostani ellenzékhez hasonló, csalódottságból és frusztrációból fakadó, nem éppen elegáns megnyilatkozásokra bőven emlékezhetünk az akkori jobboldaltól is (lásd „panelprolik”, „a haza nem lehet ellenzékben” stb.), egy valami biztos: a 2002-es vereség utáni közösségépítés nyolc éve alatt valódi tábort sikerült építeniük maguknak. Ennek a tábornak akkor minden eleme a helyén volt: egy rutinos, jól szervezett párt vidéki és városi, értelmiségi és nem értelmiségi bázissal a háta mögött, s ami a fő, előbbi és utóbbi képes (volt) szót érteni egymással. A Fidesz táborépítését és azt, ahogyan ezt a közösséget egyben tartja, mindig is becsültem. Egyirányba tartó közösség nélkül ugyanis nem lehet választást nyerni; ha úgy tetszik, nem lehet úgy győzni, hogy a vezérek mögött nincs gyalogság, lovasság, nincsen nehéztüzérség.

Tovább

A Fidesz hasznos hülyéje: Gyárfás Tamás

Ezt a szerecsent jól megfürdették

Van az a mondás, hogy a mór megtette kötelességét, a mór mehet. Esetünkben Gyárfás Tamás játszotta el a hiperlojális hülyét, hogy aztán azt higgye, hogy megúszhassa a múltbéli dolgait. Persze ebben a történetben nem csak a mór érdekes, hanem maga a leszámolás, ami tökéletesen hozza egy politikai krimi néhány hátborzongató elemét.

Gyárfás Tamás ex-napkeltéstűl, Bol-dogostúl, Katinkástúl, úszóvébéstűl a Fenyő János gyilkosságában való állítólagos felbújtása nélkül is elmehet a fenébe. Önmagában Gyárfás testesíti meg a megalkuvó, pozíciójához körömszakadtáig ragaszkodó, önálló teljesítmény nélküli, előző rendszerben szocializálódott, kimagasló szélirányváltozás-érzékelőkkel ellátott végrehajtói szerepbe kövült archetipust, ami annyira jellemző a mostani NER tagjainak jelentős részére is. Ez az ember azt hitte, (hogy át nem gondolta az tuti) hogy ha beáll a sorba, akkor őt nem fogják elővenni semmilyen vélt vagy valós múltbéli ügyéért. Gyárfás annyira rövidlátónak bizonyult, hogy önmagával is elhitette: amennyiben megcsinálja azt, amire kérik, akkor ő lesz a császár a maga kis szemétdombján. Gyárfás önszántából szervezte meg és hajtotta végre a "magasban" megfogalmazott kívánságokat, csilliárdszámra lapátoltatta ki a pénzt az úszó vb-ből a Fidesz-közeli haveroknak és cégeiknek. Azt hitte, hogy ezzel megásárolta szabadságát, jólétét. Azzal, hogy a vb kínos ügyeit is elnézte neki a Fidesz még a hamis illúziója is meglehetett. De a kések hosszúak, az üzenet pedig egyértelmű volt március 15-e óta.

Tovább

Napi BKV a legótvarabb rasszizmusról

Talán jut még minden buszra egy ember, aki szól

racismabsolvers_v2.jpg

Ma este kicsivel 8 előtt a 182-es busszal utaztam hazafelé. Egészen elmerültem a gondolataimban, míg meg nem hallottam, hogy egy nő valakit végtelenül undorító módon aláz. Az említett hölgy egy 14-15 éves fekete kislánynak címezte mondandóját, aki a busz másik oldalán ült. Szótlanul.

Tovább

Magyarország döntött

maxresdefault_4.jpg 

A választások estéjén fél Magyarország letargiába süllyedt. A pártok értelmetlennek érezték az elmúlt négy év építkezését (sokaknál inkább csak vergődést), a civil szervezetek felzizzentek, ahogy elképzelték a nyakuk köré fonódott kötél szorosabbá válását, az újságírókban azonnal felébredt a munkájuk (a jobbak esetén hivatásról beszélünk) és az egész szakma iránti aggodalom, a kormányváltás iránt elkötelezett állampolgárokban pedig azonnal felmerült a külföldre költözés elkerülhetetlensége. Mind-mind más okból voltunk csalódottak, de a különböző politikai szereplők – az állampolgároktól a pártokig – zsigeri reakciójában volt egy közös pont: sokan nem fogadták el az eredményt.

 

Az parlamenti patkó látványa miatti összetörtség, megsemmisülés-érzés, menekülési vágy kezdetben szomorúságot szült, ami a következő napok folyamán dühhé fejlődött. Sorra jelennek meg mértékadó hírportálokon a tudósítások a legjobb magyar újságírók tollából választási csalásokról, dezinformálásról, a választási rendszer aránytalanságáról, de még a vidéki szegénység, mint a választási kudarc oka is több esetben előkerül. A független, egyébként magas minőséget képviselő sajtóorgánumok (nevesítés nélkül), pártfüggetlen értelmiségiek konklúziói azt sugallják, mintha bűn lenne vidékinek, szegénynek lenni, hovatovább, mintha bűn lenne a Fideszre szavazni… Egy jól működő demokráciában ez a fajta felelősségáthárítás, és a többség akaratának tiszteletben nem tartása számomra a pártoktól sem elfogadható. Erre most nyilván azt mondja a Kedves Olvasó, hogy a magyar demokrácia nem működik jól. És igaza van! De hogy fogják megújítani azok, akik szintén nem egy tiszta demokratikus szemüvegen keresztül szemlélik a rendszert? Az van, hogy akkor sem léphetünk ki a demokrácia tiszta eszményének keretéből, ha az ellenfelünk ezt megteszi – mert akkor miben különbözünk tőlük?

Tovább

Ezért kell leváltani a Fideszt

ov_600_x_360.jpg

Orbán Viktor meglepően őszinte politikus, mert mindig előre jelzi, hogy mit fog tenni. 2010-ben azt mondta, hogy forradalom zajlott a szavazófülkékben, s az eredmény feljogosítja a kormányt, hogy politikai akaratának korlátlan érvényesítésével az addigi közjogi kereteket lebontsa és újat (értsd: a saját képére formáltat) építsen helyette, vagy, ahogyan mondták, „befejezze a rendszerváltást” – így is történt. 2014-ben Tusnádfürdőn bejelentette, hogy nem csak liberális lehet egy demokrácia, sőt ma az illiberális demokráciák a „sztárok”, nekünk is ilyen kell – el is kezdte építeni. Most pedig azt mondta, hogy elégtételt fognak venni jogi, politikai és morális értelemben is, vagyis megtorlással fenyegetett – győzelmük esetén alighanem így is lesz. A következő négy év tehát, amennyiben nyer a Fidesz, könnyen lehet, hogy a bosszú bevégzésének és az illiberális demokrácia-projekt befejezésének időszaka lesz, vagyis a nyolc év alatt uniós pénzekből fokozatosan építgetett autoriter rendszer feltehetően elnyeri véglegesnek szánt formáját. Az alap, a váz, a falak már állnak, most jön a tető és kész is van, se ki, se be. Nagyon nem mindegy azonban, hogy mekkora fölénnyel újráznak a kormánypártok. Jelen állás szerint úgy fest, hogy mindösszesen lassítani lehet a már félig kész rendszer befejezését, de ez egyáltalán nem kevés: az építmény befejezetlensége ugyanis szükségszerűen annak erodálódásához is vezet majd, ezért az Orbán-rendszer mindegyre erősebb radikalizmusából nem kérőknek kitartó és hosszú (értsd: több cikluson átívelő) munkára kell felkészülniük. A kommunizmus tapasztalata azonban arra tanít, hogy egyetlen rendszer sem tartható fenn örökké, még ha nagyon sokáig áll is, amelyik a szabadság helyett annak korlátozására, az egészséges közélet helyett az örök ellenségképzésre és félelemkeltésre épül.

Tovább

Beszéljünk végre a választás igazi tétjéről

cols_ventura.jpg

A nagy összefogósdit kiabálók, a koordinálás fetisiszták és a taktikai szavazásban hívők kényszeresen mindig arról beszélnek, hogy Orbán leváltása érdekében még az ördöggel is össze kell állni legalább egy szavazásra.

 

Nyilván a választási törvény belekényszeríti a szereplőket nagyon rossz kompromisszumokba, de ez sem mentesíthet minket, hogy meghúzzunk olyan éles vonalakat, melyekkel egyértelművé tesszük, hogy milyen jövőt képzelünk el Magyarországnak.

 

Ilyen éles vonal választja el például azon pártokat is egymástól, melyek érdekeltek a NER fenntartásában és azokat, akik valami teljesen újat akarnak építeni helyette. Felelős választóként nekünk kell eldönteni, hogy továbbra is fent akarjuk tartani a NER rendszerét, vagy magunk mögött akarjuk-e hagyni végérvényesen.

Tovább