Gazdaság és boldogság

Szigeti Cecília írása

2017. március 20. - szénhidra

 

netto.png

Az ENSZ világnapjai olyan problémákra, eseményekre vagy értékekre hívják fel a figyelmet, amelyek beavatkozást igényelnek, jelentősek vagy veszélyben vannak, vagyis valamilyen szempontból fontos lenne ezekkel foglalkoznunk.

2013 óta a boldogságnak is van világnapja: március 20.

Van-e kapcsolat a gazdaság és a boldogság között? Miért olyan fontos ez a kérdés?

Az 1930-as években a gazdasági válság hozzájárult a GDP kialakulásához és világkarrierjéhez, így a nemzetgazdasági teljesítmény mérésének újkori története már több mint 80 éves múltra tekinthet vissza. A GDP-t helyettesítő, pontosító, kiegészítő mérőszámok köre az 1970-es évektől kezdve folyamatosan bővül, de ahogy a mérési problémák, úgy a megoldásukra létrejött eszközök is rendkívül sokszínűek. Érdekes, meglepő kísérletek és a mindennapokban kiválóan használható mérőszámok is létrejöttek az elmúlt 40 évben. Néhány közülük világkarriert futott be, másokat csupán egy szűk szakmai kör ismer és használ. Napjainkban a válság hatására már nemcsak az alternatív közgazdászok, hanem a politikai döntéshozók számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi elszámolási rendszer fenntarthatatlan, így a mutatók egyre inkább „kiszabadulnak” a tudományos publikációk lapjairól és új életet kezdenek a politikai döntéshozatal, a gazdaság és az oktatás különböző színterein. 

Tovább

Letiltja az MTI a köztévé kritikáját?

Az MTI visszautasította Szél lúgos orvos szerepléséről szóló közleményét

cenzura_0.jpg

Szél Bernadett közleményt kívánt reggel kiadni arról, hogy a lúgos orvos közmédiás szerepeltetése miatt a médiahatósághoz fordul. Az LMP társelnök-frakcióvezetője meg is kapta a választ Kobza Miklóstól a távirati iroda a Sajtóosztályának vezetőjétől, hogy szeretné jelezni, a „lúgos orvost” a Közmédia nem mentegeti, nem menti fel a bűne alól, és a műsorszám nem követ el áldozathibáztatást. A közleményt amúgy is sérti a közmédia jó hírnevét, ezért azt az MTI nem fogja kiadni. Alapvetően nincs baj azzal, ha Kobza szeretne Puzsért játszani, és kritizálni a beérkező közleményeket, ugyanakkor fel kell hívni arra a figyelmet, hogy az MTI nem a Csillag születik zsűrije, hanem elvileg egy független állami távirati iroda.

Tovább

Mit adhat még ma is nekünk a reformáció?

ref.jpg

A reformáció máig hatóan megalapozta Európa de nyugodtan mondhatjuk, hogy az egész világ sorsát. Indulatokkal és háborúkkal terhesen ugyan, de ma visszatekintve el kell ismernünk, hogy a tolerancia és az emberek békés egymás mellett élését kevés esemény, illetve folyamat tudta annyira eredményesen befolyásolni.

2017 a reformáció ötszázadik évfordulójának is az éve, épp ideje van tehát egy pár következtetés levonására.

Luther Márton vajon gondolta-e, hogy miután jól kiszögezte 97 pontba szedett tételeit a wittembergi templom ajtajára mekkora felfordulást okoz és mindez hova fog vezetni? (A történeti hűség miatt hozzá kell tenni, hogy nem szögezte ki a pontjait a templomajtóra, hanem a búcsúcédulák miatti tiltakozóleveléhez csatolta azokat, amit úgy együtt, csomagban küldött meg a püspökének.) Én biztos vagyok abban, hogy számított a felfordulásra, de mint életútja további eseményei és személyisége mutatják a maga módján a meg nem értet zseni szerepe lett az övé. Tevékenységének hatása életében megmutatkozott, végérvényes eredménye azonban az európai vallásháborúk lezárásával érte el egyik célját.

Tovább

Orbán szabadságharcának előbb-utóbb pofon lesz a vége

Önkényuralmat építve harcolni a zsarnokság ellen kissé bizarr

putyin-erdogan-orban.jpgOrbán Viktor folyamatosan harcban áll és folyamatosan idegen vagy idegenszívű zsarnokoktól, ügynököktől és hadoszlopoktól menti meg hazánkat, nemzetünket. Néha az USA akarja megdönteni a kormányt, persze sikertelenül, hiszen Matolcsy vicekapitány résen van, néha Soros György által mozgatott – egyébként sok esetben a kormány helyett dolgozó, az állam feladatait ellátó - álcivilek vagy menekülthadak törnek romlásunkra, de legtöbbször a központosító, nemzeteket elsorvasztó, basáskodó Brüsszel ellen kell küzdeni vezérlő csillagunknak, miközben a kohéziós milliárdok ellen nincs kifogása, sőt. Hát kell ennél több ahhoz, hogy  valaki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc örökösének állítsa be magát, miközben az oroszokra kacsint?

Tovább

Erika néni visszavág

avagy többről szólnak az Oscar díjas magyar kisfilm elleni támadások, mint ahogy azt elsőre gondolnánk

A Mindenki című, nemrég Oscarral kitüntetett magyar kisfilm kapcsán heves vita bontakozott ki itthon nézők és kritikusok között egyaránt. Tökéletes alkotás vagy épp rettentően kevés? Fanyalgók VS. azok, akik még tudnak őszintén örülni? A vita keretében mi is helyet kívánunk biztosítani a különböző véleményeknek. Az alábbiakban Barnóczky Ákos filmrendező véleménye olvasható, amire, ha minden igaz, hamarosan válasz is érkezik majd. Mert a Reflektor a valódi viták otthona. a Reflektor szerkesztősége

mindenki.JPG

Ez az írás – annak ellenére, hogy lehetne ilyen olvasata – nem sejteti semmiféle tudatos összeesküvés létezését. Nem, a helyzet sokkal egyszerűbb, ha más szemszögből nézzük, sokkal keményebb. Szó sincs semmiféle szervezett ármánykodásról, az alább vázolt jelenség önkéntesen működik, mégpedig azért, mert itt értékrendi kérdésről van szó. Olyan értékrendi kérdésről, melynek monopolhelyzetben maradásában túl sokan érdekeltek, és a jelek szerint a status quo megtartását annyira fontosnak tartják, hogy helyénvalónak vélnek olyan eszközöket is bevetni, amelyek nem feltétlenül nevezhetők a legkorrektebbnek. 

Tovább

Vida Bianka: Neoliberalizmus és „illiberális demokrácia” az EU-ban – Új (gender) rezsim napjaink Magyarországában

2014-ben Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnök bejelentette Magyarország új államformáját, az „illiberális demokráciát”. Egy évvel később az Angela Merkellel való közös sajtótájékoztatón kijelentette, hogy „a liberalizmus privilégiumot követel magának”, megkérdőjelezve ezzel a demokrácia intézményrendszerét. Ez azonban azon alapvető EU-normák nyílt megtagadását jelenti, amelyek az unió működését meghatározzák – mint demokrácia, szabadság és egyenlőség –, és amit Magyarország a 2004-es EU-csatlakozás során elfogadott. Mindazonáltal azt állítom, a mostani normatív paradigmaváltás általános demokratikus jogokban – különös tekintettel a nemek közötti esélyegyenlőségre – egy új (gender) rezsimet hoz létre a mai Magyarországon. Ez azonban nemcsak az EU kohézióját veszélyezteti, de globális szinten is nem várt kihívások elé állítja a különböző országokat – az „illiberális demokrácia” eszméi pedig elképesztő sebességgel söpörnek végig a világban… 

Tovább

Az Ünnepelt Terror Propaganda: a pornó

cs.jpg 

Manapság nagyon divatos a terrorról és annak hatásairól beszélni, a terrorizmus minden formája elleni fellépést követelni, és a terrort hangosan kiabálva elítélni. Ami rendben is van, de van egy pont, ahol mindenki gyorsan bekussol: mikor a szexuális terrorizmus propagandájához érünk, amit köznyelven úgy nevezünk, hogy pornó. A folyamatos nemi, fizikai, lelki és anyagi erőszakról beszélek, amit férfiak követnek el nők ellen a pornóban. A teljesen átlagos pornóban. (Megjegyzés: Az „átlagos” pornónak részei az olyan, sokak által keresett kategóriák is, mint a tini pornó – ami csak kiskapu a pedofil fantáziáláshoz; a csoportos erőszak [gang bang]; a hármas behatolás pornó; a fenékből szájba [ATM]; a bosszúpornó stb. Ezek mind arról szólnak, hogy férfiak miként tudnak használni és megalázni nőket. Csak a PornHubon, ami egyetlen egy pornó oldal, évente 23 milliárd látogató, óránként 64 millió néző van. És mit néznek? Ezeket.)

A következő elemzéshez azt a tudást fogom használni, amit az önvédelmi edzéseim alatt tanultam, és tisztán levezetem, hogy szinte minden, amit férfiak csinálnak nőkkel a pornóban, az nem más, mint kényszerítés és erőszak. Vagyis nemi erőszakot népszerűsítő és normalizáló, a szexuális kultúrát nemi erőszak kultúrává torzító propagandáról beszélünk.

Tovább

Küzdelem a nemliberális világuralom ellen

Válasz Varga Áronnak

3szog.jpg
Egyszer találkoztam egy emberrel, aki egyáltalán nem értette a neoliberális szó jelentését. Pontosabban minden bizonnyal többel is találkoztam, de nem mindenki adta tudtomra úgy, hogy neoliberálisnak nevezte az LMP-t. Az illető úgy gondolkodott, hogy a liberálisok azok, akik szerint mindenki baszhat mindenkivel, amiből logikusan következik, hogy aki nem ítéli el a buzikat, az liberális, az LMP pedig új, tehát neo-liberális (a kifejezések az adatközlőtől származnak). Röhejesen hangzik ugye? Pedig semmivel sem jobban az, mint azt állítani, hogy aki szidja a neoliberálisokat, az homofób. Ha ez ebben a nyers formában nem is hangzott el, a baloldali és jobboldali liberalizmuskritika azonosként kezelése ugyanerre a logikára épül.

A jogi és a gazdasági liberalizmust árulják ugyan csomagban, mint a fogkefét a fogkrémmel, de nem tartozik úgy össze, mint a kindertojásban a csoki az ajándékkal. Egy olyan állítás, hogy „Az újbaloldal ellensége ennek ellenére ugyanaz, mint Orbáné: a liberálisok” (Varga Áron: Küzdelem a liberális világuralom ellen, hvg, 2017. február 16. 73. oldal) a lényegét tekintve megfelel bal-, és jobboldali liberálisozás közötti lényegi különbségtétel elhanyagolásának. Lehet, hogy megdöbbentő, de jobb- és baloldaliak mást gondolnak a világról és azon belül a liberálisokról is.

Tovább

Egyik sem!

d_kos2016113049-e1484304728411.jpgMa választ új köztársasági elnököt az Országgyűlés. Áder János a Fidesz, míg Majtényi László a Jobbik nélküli ellenzéki térfél jelöltje. A legfontosabb kérdés az egésszel kapcsolatban, hogy megválasztásuk esetén képesek lehetnek-e arra, hogy szuverén államfőként és ne politikai bábként teljesítsék munkájukat.

 

Magyarországnak a rendszerváltásnak mondott '89-es események utáni időszakban eddig négy államfője és egy álamfője volt. Név szerint: Göncz Árpád, Mádl Ferenc, Sólyom László, Schmitt Pál és Áder János. Még a kilencvenes évek elején alakult ki az az idillikus elképzelés, hogy a köztársasági elnöknek a feladata elsősorban az, hogy őrködjön az alkotmányosság fölött és pártérdekek felett álljon.

 

Ezzel az utópiával hülyítették a közvéleményt, miközben magát az elnököt továbbra is a politikusok választották meg a saját politikai érdekeik mentén. Lehetett volna úgy is, hogy a nép közvetlen módon választja meg a köztársasági elnökét, de ez soha nem volt érdeke a mindenkori hatalomnak.

Tovább