A valódi viták otthona

Bősz Anett védelmében

2018. május 22. - Tálos Lőrinc

00597401.jpeg
Fel lehet tenni a kérdést, hogy mennyit ér a Liberálisokkal kötött szövetség, de ha valaki szerint egy lyukas garast se, akkor vagy ne kössön velük szövetséget, vagy tartsa magát ahhoz, amit annak megkötésekor ígért.

Tovább

Az ellenzéknek nem rinyálnia, hanem dolgoznia kell

do-you-know-the-real-value-of-hard-work.png

Úgy tűnhet igen nagy a nyomás az ellenzéki képviselőkön, mivel a választók azt várják el tőlük, hogy ne vegyék fel az országgyűlési választásokon kapott mandátumukat, mert ezzel a lépéssel legitimálják Orbán Viktor rendszerét.

 

Ám ez az érvrendszer nem csak több helyütt vérzik, hanem azt is meg kell vizsgálni, hogy vajon tényleg ez a mindent elsöprő népakarat, vagy mesterségesen gerjesztik. Talán először Gulyás Márton vetette fel az ötletet, közvetlenül a választások után, aztán gyorsan magukévá tették azok, akik leginkább elkeseredtek a választási eredmény miatt. Ilyen volt Juhász Péter például, akinek a pártjára mindösszesen 37 562-en szavaztak. Mondjuk ez pont 37 562-vel több, mint amilyen felhatalmazást Gulyás Márton kapott. Juhász minden alkalommal igyekszik felszólítani azon politikusokat, hogy ne vegyék fel a mandátumokat, akiknek Juhásszal ellentétben valós társadalmi támogatottsága van. Aztán ott volt Kálmán Olga meg a politikust kérdező műsorok, akik szintén nyomás alá helyezték az ellenzékieket a kérdésben. Addig sikerült hevíteni a hangulatot, míg a Mi vagyunk többen tüntetéseken az lett az általános állítás, hogy áruló, aki parlamenti képviselőként akar dolgozni, akár megszavazták erre tisztségre a választók, akár nem. Az ellenzéki pártok segítségével polgármesteri székhez jutó Márki-Zay Péter egyenesen arról fantáziált, hogy most dől el, hogy ki áll a jó emberek, és ki a rossz emberek mellé.

Tovább

Karácsony szerint az MSZP-P-nek remek stratégiája van, csak nem működött

fred01.jpg
„Nem szeretnék szerénytelennek tűnni, és nem vitatom, hogy hajlamos vagyok a köldöknézésre, de szerintem az MSZP és a Párbeszéd stratégiájának helyességét igazolta a rossz eredmény.” (Karácsony Gergely a Népszavának)

Mi van?”
(Tálos Lőrinc,
a Reflektor blogon)

Tovább

Néhány szem szőlőt evett, mert rosszul volt, bezárták a biztonságiak

A kár 190 forint volt, 4 órán keresztül tartották egy irodában

dezsmalas_fejlec_1.jpg

Az amerikai filmek gyakori eleme, hogy a középiskolás gyerekek suli után vagy hétvégente dolgoznak valahol, a diákmunkából befolyó bevételekből aztán nyárra összejöhet az új bringa, egy menő teleszkóp, amivel a csillagokat lehet nézni a kertvárosi éjszakában vagy érettségit követően az utazgatás a barátokkal. Ez az idealizált világ persze köszönő viszonyban sincs a valósággal, különösen, ha a magyar viszonyokat nézzük. És akkor jöjjön egy horror történet egy kedves, fiatal barátom tegnap éjszakájáról.

Nos, van szerencsém néhány éve ismerni két nagyszájú, remek kamasz lányt, akik azért dolgoznak, hogy alapvető szükségleteik kielégítésére ne a családi kasszából kelljen pénzt kivenni. Az egyik olyan önismereti és alkotóműhely régi és fontos tagjai, amelyik jelenleg vagy korábban intézményben élő gyerekeknek igyekszik segítséget nyújtani abban, hogy önmaguk megismerése mellett, azt is megtanulják, képesek értékeket létrehozni, kitartó munkával nagyon nagy dolgokat érhetnek el, hogy fontosak, még akkor is, ha sokan másképp néznek rájuk.

Na de a lányokról: kettőjük közül az idősebb is – nevezzük Diának – csak 16 éves. Dia azért magántanuló, hogy iskolai kötelezettségei mellett is melózhasson. A 40 kilós lány dolgozott már a vendéglátásban, csontozott húst és szolgált ki vevőket egy hentesáruboltban. Új munkahelyén, a budaörsi Tescoban áruházban április 23-án kezdett dolgozni éjszakai árufeltöltőként, az első nap pedig az utolsó is lett esetében.

Dia vércukra leesett, de hiába szólt többször a felettesének, nem törődtek vele. Dia ekkor úgy döntött, hogy néhány szőlőszemet (kilencet) eszik, hogy ne legyen rosszul. Nem eufemizmusról van szó, hiszen a jegyzőkönyv alapján az 1390 forint/kilós áron értékesített szőlőben 190 forint kárt okozott. Hoppá, de mi is ez a jegyzőkönyv dolog?

Az történt, hogy miután Dia megette a szőlőszemeket megjelent a biztonsági szolgálat, hiszen a kamerákon keresztül látták, hogy „dézsmálás” folyik. Diát bekísérték egy szobába, majd négy órán keresztül ott is tartották, nem engedték még telefonálni sem. Dia elmondása alapján hiába védekezett a fent már említett dolgokkal, minősíthetetlen stílusban beszéltek vele, ahogyan édesanyjával is később, miután a helyszínre érkezett. Diáék azt akarták, hogy legyen kihívva a rendőrség, hogy a hatóság rendezze az ügyet, ezt azonban elutasította a lányt bezáró szakember.

És ha mindez nem volna elég: már az is erősen aggályos, hogy fiatalkorúként hogyan dolgozhatott éjszakai műszakban az áruházban, az meg végképp, hogy az őt alkalmazó külső személyről miért állítja határozottan a Tesco, hogy nem az ő emberük (bocs, a neked bedolgozókért ki fog felelősséget vállalni, ha te szerződtél velük?). Diát kirúgták, az pedig már csak hab a tortán, hogy az éjszaka ledolgozott 13 óra után 7 ezer forint járt az elbocsátást követően, amit állítólag zsebbe kapott meg egy külső helyszínen.

Mégis, hogyan fordulhatott elő ez? És vajon hány olyan eset lehet, amiből nem lesz hír?

A cikkben foglaltakat Diától tudtuk meg, de keressük a többi érintettet is.

A Tesco a megmaradt, romlandó (zöldség, gyümölcs, pékáru), de még jó minőségű és emberi fogyasztásra tökéletesen alkalmas élelmiszereit egyébként rendszeresen szociális intézményeknek szállítja ki adományként, ami nagyon szép gesztus (komolyan), de meglehetősen erős kontrasztban áll mindez azzal, hogy ilyesmi megtörténhetett az áruházlánc egyik üzletében.

Csepregi János

Az alábbi kérdéseket juttattuk el a Tesco sajtóosztályának, ha érkezik válasz, akkor azt azonnal megismertetjük olvasóinkkal:

  • Mit gondolnak a cikkben megfogalmazottakról, melyek egy része egyértelműen alátámasztható a jegyzőkönyvvel is?
  • Ki és miben hibázott, ha úgy látják, hogy hiba történt?
  • Hány 18 alatti munkavállalót foglalkoztatnak éjszakai munkavégzés keretében?
  • Amennyiben alvállalkozó foglalkoztatja a beosztottakat, ellenőrzik-e, hogy az alvállalkozó rendezett munkaügyi háttérrel biztosítja a munkát a munkavállalóknak?
  • Mennyire érzik felelősnek magukat? Ha valamennyire igen, akkor miben áll az önök felelőssége?
  • Megkeresték-e a cikkben álnéven szereplő lányt és családját, hogy a kialakult helyzetet békés úton rendezzék?
  • Mit tesznek azért, hogy későbbiekben hasonló eset ne fordulhasson elő?
  • Kiket és milyen módon támogatnak a társadalmi felelősség vállalás jegyében?
  • Gondoltak-e már rá, hogy a tárgyi adományokon kívül olyan projekteket is támogassanak, melyek konkrét szakmai segítséget jelenthetnek például a hasonló helyzetben lévő gyermekek számára?
  • Ha igen, milyen projekteket és milyen formában?

UPDATE, megérkezett a Tesco válasza blogunk kérdéseire!

A szöveget változtatás nélkül tesszük közé:

level.JPG

Megjegyzés:

Eredeti posztunkban ez állt:

A Tesco a megmaradt, romlandó élelmiszereit egyébként rendszeresen szociális intézményeknek szállítja ki adományként,..."

Erre jelezte telefonon a Tesco munkatársa, hogy szerintük ezt úgy lehet érteni, mintha romlott árut ajándékoznának, ezt követően ki is javítottuk arra a mondatot, hogy:

"A Tesco a megmaradt, romlandó (zöldség, gyümölcs, pékáru), de még jó minőségű és emberi fogyasztásra tökéletesen alkalmas élelmiszereit egyébként rendszeresen szociális intézményeknek szállítja ki adományként,..."

Tehát Varga Eszter levelében még az első változatra reagált.

Ezek pedig a birtokunkba jutott fényképek a jegyzőkönyvről:

lablec.jpg

 lap_alja.jpg

Vőlegénynek menyasszonyi ruhát, avagy hova kell az új budapesti Duna-híd?

0ca42110eabe24fd4f2d9a50da3b7ed1.jpg

1999-ben még hetedikes koromban Újvidéken, a szülővárosomban éltem amikor a település 3 Duna-hídját lerombolták. Különleges vonzalmamat ezekhez az építményekhez  innen eredeztetem, és ha nem fedezem fel magamnak a hangszer készítői szakmát, akkor hídépítész lettem volna. Ezért is érzem fontosnak, hogy - immáron 13 éve budapestiként - véleményt írjak a múlt hét pénteken bemutatott új budapesti híd terveiről.

Kezdeném a legfontosabbal: ez a híd olyan mint amikor a vőlegényre ráadunk egy nagyon szép menyasszonyi ruhát: szép, alkalomhoz illő, de rossz helyre került, máshol (máson) lenne funkcionális. Az UNStudio és a Buro Happold Engineering tervezőiroda által jegyzett terv egyébként világszínvonalú, nem egy egyszerű vasbeton konstrukció, egy olyan látványosság, amely akár egy modern Budapest része is lehet, fellendítheti Budapest déli részének fejlődését, hiszen kapcsolatot teremt a pesti oldal, Csepel és Dél-Buda között. Az a jó a látványterveken, hogy a beton sosem szürke, a fák meg rögtön 15 méter magasra nőnek, úgyhogy várjuk ki a végét, láttunk már teljesen átalakuló betonkolosszusokat például a Duna Aréna kapcsán. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt a tényt sem, hogy ezen híd felépítésének terve az olimpiai pályázattal együtt lett felmelegítve. Az olimpiai pályázatot a kormány - egy sikeres ellenzéki aláírásgyűjtés után - visszavonta, de úgy döntött, hogy az infrastrukturális beruházásokat akkor is megvalósítja. Hogy miért, azt csak sejteni tudjuk.


Tovább

„Miért hiszik el?”

k.jpg 

A magyarországi országgyűlési választások eredménye sokakat meglepett, ezen belül az is, hogy a vártnál jobban működhetett a kormány bevándorlás-ellenességre épülő kampánya. Széles körben elterjedt nézet, hogy ez a kampány azért lehetett olyan hatásos, mert sok ember nem jut hozzá a kormánytól független médiához. Ha ehhez hozzájutnának, szól az érvelés, nem félnének annyira „a migránsoktól”. Az is általánosnak mondható vélekedés, miszerint a propagandát magukévá tevő emberek irracionálisan viselkednek. A következőkben ezt az erősen leegyszerűsítő képet árnyalnám, részben támaszkodva Edward Glaeser harvardi közgazdász professzor egy tanulmányára.

Tovább

A centrális erőtér vége

a4_www_kepfeltoltes_hu.jpg

Orbán Viktor 2009-es kötcsei pikniken beszélt először arról az új politikai felosztásról, ami a rendszerváltás utáni duális rendszert felváltotta 2010 után. A centrális erőtérként ismert képződmény lényege, hogy a kormányzó párthoz képest jobbra és balra foglalnak helyet a Fidesznél lényegesen gyengébb erők.

 

Ez a politikai térkép egyes elemzések szerint a mai napig fennáll, még ha mára módosult is a szerkezete. Ezzel szemben én azt állítom, hogy a háromosztatú politikai tér az iskolás kort sem élte meg.

 

Már a második Orbán-kormány első pár évben is látható volt, hogy ugyan a szintén újonnan bekerült LMP is komoly és legitim kritikusaként tud megjelenni az országot irányító pártoknak, a belső válság és a későbbi párszakadás miatt a Fidesz legveszélyesebb ellenzékévé a Jobbik vált.

Tovább

Ma még sírhatunk, de holnap már ne

Van itt ez az írás, ami arról szól, hogy a csalódott ellenzékiek csak sírnak-rínak („Brühühű, elmegyek, brühühű mindenki hülye, brühühű”), bezzeg a 2002-es Fidesz a vereség után elkezdett tábort építeni. Amellett, hogy a mostani ellenzékhez hasonló, csalódottságból és frusztrációból fakadó, nem éppen elegáns megnyilatkozásokra bőven emlékezhetünk az akkori jobboldaltól is (lásd „panelprolik”, „a haza nem lehet ellenzékben” stb.), egy valami biztos: a 2002-es vereség utáni közösségépítés nyolc éve alatt valódi tábort sikerült építeniük maguknak. Ennek a tábornak akkor minden eleme a helyén volt: egy rutinos, jól szervezett párt vidéki és városi, értelmiségi és nem értelmiségi bázissal a háta mögött, s ami a fő, előbbi és utóbbi képes (volt) szót érteni egymással. A Fidesz táborépítését és azt, ahogyan ezt a közösséget egyben tartja, mindig is becsültem. Egyirányba tartó közösség nélkül ugyanis nem lehet választást nyerni; ha úgy tetszik, nem lehet úgy győzni, hogy a vezérek mögött nincs gyalogság, lovasság, nincsen nehéztüzérség.

Tovább

A Fidesz hasznos hülyéje: Gyárfás Tamás

Ezt a szerecsent jól megfürdették

Van az a mondás, hogy a mór megtette kötelességét, a mór mehet. Esetünkben Gyárfás Tamás játszotta el a hiperlojális hülyét, hogy aztán azt higgye, hogy megúszhassa a múltbéli dolgait. Persze ebben a történetben nem csak a mór érdekes, hanem maga a leszámolás, ami tökéletesen hozza egy politikai krimi néhány hátborzongató elemét.

Gyárfás Tamás ex-napkeltéstűl, Bol-dogostúl, Katinkástúl, úszóvébéstűl a Fenyő János gyilkosságában való állítólagos felbújtása nélkül is elmehet a fenébe. Önmagában Gyárfás testesíti meg a megalkuvó, pozíciójához körömszakadtáig ragaszkodó, önálló teljesítmény nélküli, előző rendszerben szocializálódott, kimagasló szélirányváltozás-érzékelőkkel ellátott végrehajtói szerepbe kövült archetipust, ami annyira jellemző a mostani NER tagjainak jelentős részére is. Ez az ember azt hitte, (hogy át nem gondolta az tuti) hogy ha beáll a sorba, akkor őt nem fogják elővenni semmilyen vélt vagy valós múltbéli ügyéért. Gyárfás annyira rövidlátónak bizonyult, hogy önmagával is elhitette: amennyiben megcsinálja azt, amire kérik, akkor ő lesz a császár a maga kis szemétdombján. Gyárfás önszántából szervezte meg és hajtotta végre a "magasban" megfogalmazott kívánságokat, csilliárdszámra lapátoltatta ki a pénzt az úszó vb-ből a Fidesz-közeli haveroknak és cégeiknek. Azt hitte, hogy ezzel megásárolta szabadságát, jólétét. Azzal, hogy a vb kínos ügyeit is elnézte neki a Fidesz még a hamis illúziója is meglehetett. De a kések hosszúak, az üzenet pedig egyértelmű volt március 15-e óta.

Tovább

Napi BKV a legótvarabb rasszizmusról

Talán jut még minden buszra egy ember, aki szól

racismabsolvers_v2.jpg

Ma este kicsivel 8 előtt a 182-es busszal utaztam hazafelé. Egészen elmerültem a gondolataimban, míg meg nem hallottam, hogy egy nő valakit végtelenül undorító módon aláz. Az említett hölgy egy 14-15 éves fekete kislánynak címezte mondandóját, aki a busz másik oldalán ült. Szótlanul.

Tovább