A valódi viták otthona

Egy műfaj csúcsa

2016. november 21. - GottmayerLea

koal01.jpg

Weiss Eszter olvasói levele. A 168 óra nem válaszolt megkeresésünkre, így itt közöljük.

Az elmúlt hónapokban az volt nekem és kollégáimnak a célja, hogy a paródia műfajával ráébresszük a magyar politikai baloldalt egy új politikai nyelv megalkotásának szükségességére. Egészen Almási Miklós (vagy az Almási nevű kollektíva) „A bunkók lesznek a világ urai” című írásáig (vagyis műalkotásáig) nem találtunk intellektuális útitársra. Örülünk, hogy ez az egyedüllét véget ért, és elindulhatunk egy új politikai nyelv kialakítása felé vezető rögös úton.

Az Almási néven előadott írásbeli performansz remek tükröt tart a liberális oldalnak arról, hogy miért nincs társadalmi támogatottsága: hogy ez a hangnem, amit a liberális értelmiség sok helyütt képvisel, a nép megvetése, az emberek materiális problémái iránti érzéketlenség, a jobboldal támogatása mögötti okok meg nem értése - ezeket mind-mind szemléletesen karikírozza ki a cikk. Minden egyes megállapítása az írásnak igaz azokra, akik egyre inkább szorulnak be a nyilvánosság gettóiba és onnan egyre agresszívabb lenézéssel kommunikálnak a kívülállók felé. Így nehéz kiemelni az írás csúcspontjait. Mégis az, hogy van intellektuális éleslátása és bátorsága olyan mondatokat leírni, hogy „nálunk a lakosság 25 százaléka funkcionális analfabéta – a multicégek sem tudják őket betanítani, mert mondjuk nem értik a magyar nyelvű használati utasítást”, „de miért van az, hogy most annyian lettek? Korábban is voltak bunkók, de nem látszottak, illetve nem jutottak szóhoz”vagy „a szűkagyúak legveszedelmesebb tulajdonsága, hogy hisznek az igazság egyszerűségében” mutatja, hogy itt a paródia műfajának egyik csúcsteljesítményével van dolgunk.

A téma ugyanakkor nem új, sokan megírták az utóbbi két hétben, hogy ez a morális felsőbbrendűség, amivel a "liberális progresszió" hívei kommunikálnak (és ide tartozik sajnos nemcsak a liberális, de a baloldali elit jelentős része is), és kommunikáltak a Clinton-kampányban („szánalmas emberek kosara”), az mekkora visszatetszést kelt. Valóban nem volt szükség egy újabb ilyen önkritikus hangvételű cikkre, mert látható, hogy az nem hat befele. Ellenben parodizálni, ezt a beszédmódot a szélsőségességig fokozni felrázó erejű lehet.

Mindenki, aki hisz abban, hogy a magyar közélet lerázhatja ezt a gőgöt, köszönettel tartozik az Almási néven szerző művésznek vagy művészeknek.

 

Weiss Eszter

 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://reflektor.blog.hu/api/trackback/id/tr1711978912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.