Semmit? Na jó, ez talán túlzás volna állítani (hiszen mennyi-mennyi milliárdot lehetne vagy lehetett volna), de tisztességes versenyt, fair küzdelmet biztosan nem. A népszavazás arról szólhatott volna, hogy megkérdezik az embereket (demokrácia), ahogyan ezt normálisabb helyeken teszik, szeretnék vagy sem a ki tudja mennyibe kerülő megajátékokat. Ha a nemek nyernek, vissza lehet vonni a pályázatot, ha az igenek, akkor örülünk, hisz nyilvánvalóan a hazaárulók és a mások álmait semmibe vevők vannak kevesebben.

A visszalépés, a népszavazás negligálása a pályázat visszavonásának segítségével nem jelent mást, mint azt, hogy ha nem lehet zavarosban halászni, ha nem lefutott egy meccs, akkor inkább hagyjuk a francba az egészet. Igen, egyértelmű, hogy fontosabb a kormány verhetetlenségével kapcsolatos illúzió fenntartása az olimpiánál.

A kormány nem tud se sportszerűen küzdeni, se veszíteni, ami pedig ennél még sokkal rosszabb, kiállni is csak olyan meccseken mer, ahol 100 százalék az esély a győzelemre. Kockázatot soha nem vállalna, hiszen minden potenciálja abban rejlik, hogy erősnek mutatja magát. Sajnos bármilyen szomorú is ennyi igazi sportemberre nézve (Orbántól Deutsch Tamáson és Kocsis Mátén keresztül Kubatovig), de valójában, ha valaki, akkor épp ők, épp a kormány árulja el ezekben az órákban a tisztességes versenyt, köpi le az olimpiai eszmét.

A sportszerű küzdelembe nem fér bele a gyengébbnek gondolt ellenfél lenézése és kigúnyolása. A sportszerű küzdelembe nem fér bele, hogy csalunk vagy addig csűrjük-csavarjuk a szabályokat, amíg azok nekünk nem kedveznek mindenben.

Ma ismét bebizonyosodott, hogy nagyjából annyi köze van Orbánéknak az olimpiai eszméhez, mint Mészáros Lőrincnek a milliárdokhoz, amihez az arcát kell adnia.

Csepregi János írása

A borítókép forrása: a Szomszédok forever facebookoldal

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!