Ezerrel dübörög az EU-ellenes kormányzati propaganda, a Fidesz-KDNP a CÖF-be és a Fidelitas-ba csorgatott sok-sok millióból plakátolja, matricázza tele az országot, hogy megtanulják végre az emberek, Soros és/vagy Simicska áll mindenki mögött, aki nem a kormány embere. A Paks2 és a korrupció ellen küzdő LMP idiótákból áll, ezt Kövér Lacától már rég tudjuk. A Momentum a meleglobbi szivárványos ölelésében pihen, derék, ifjú keresztény demokrata politikusaink legalábbis így dekódolják (félre) a friss párt elnökének szavait (tudatosan). A Fidelitas új plakátja leleplezi Botkát, aki csak ócska marionett a bábmester, Soros kezében. A Jobbik annak az oligarchának a csicskása, akinek a Fidesz soha nem volt vagy csak másképp, olyan szép, derék, tisztességes és nemzeti értelemben. Az Európai Néppártot megtévesztették, Brüsszel meg alapból rohad. Ennyi ellenség között szinte lehetetlennek tűnik a világ, a Föld, Európa, de leginkább Magyarország megmentése, kormányunk azonban harcol tovább. Ennyi ellenség között bizony nagyon-nagyon jól jön egy szövetséges, egy igaz barát és legyen bármilyen bizarr, ez a személy Orbán esetében minden bizonnyal Gyurcsány Ferenc.
Ha olyan szuperhősöket keresnénk, akiknek a skilljei a megosztás, a hatalmas (üres) szavak és a legalább akkora mértékű pusztító erő, a magyar politikai életnek ez a két figurája biztosan dobogóra állhatna. Egy boldogabb világban egymást oltaná ki a bukott jedi szerepében parádézó Orbán Viktor és a vele szemben álló közéleti Vitéz László, de nagyon úgy tűnik, valami érthetetlen okból kifolyólag a volt miniszterelnök hepciáskodó lárifárizása és látványosnak szánt akciói végül mindig állítólagos nemezisét hozzák helyzetbe.
Az, hogy ’56 ötvenedik évfordulójakor, azaz 2006 után 10 évvel Gyurcsány lemossuk a gyalázatot skandállva járja a budapesti utcákat, már önmagában alkalmas arra, hogy elterelje a figyelmet Orbánék sáskajárásáról. Az a játék, amit Gyurcsány ezerrel játszik, az összefogás-nem összefogás, ki kit túr ki vagy nem túr ki, kinek van hitelessége, kinek kellene elhúznia a közéletből örökre fogalmak körül kakaskodva, megint csak egyetlen dologra jó, hogy mindent megtegyen azért, hogy még véletlenül se inogjon meg Orbán trónusa, mert Fletónak így a legkényelmesebb. De a látszatdemokrácia elleni látszatharc ékes példája a nagy parlamenti kivonulás (npk?) is, aminek a végén csak kiderült, hogy ezek a dékás jóemberek, akikre a választók mandátumokat bíztak, csak felveszik a fizetésüket, ha a munkát szabotálják is.
Olyan, mintha Gyurcsány minden lépése egyetlen célt szolgálna, hogy lejárassa az ellenzéket, ezt a feladatot pedig tökéletesen abszolválja. Persze a koronát minden bizonnyal az Orbánnak adott ultimátummal tette fel.
Az talán nem kérdés, ha valaki kompromittáló dolgokat tud Orbánról, az Simicska Lajos. Simicskát persze egy pillanatig sem kell védeni, zseniálisan jól elvoltak ők Viktorral, míg össze nem rúgták a port, ezt hívják nemes egyszerűséggel érdekellentétnek. Azonban gondoljunk bármit erről az emberből, tagadhatatlan, hogy sok olyan dolgról tudhat, amiről más senki. Április elején Simicska azt állította, hogy Orbán az oroszoktól remélt pénzt az RTL Klub megszüntetéséhez, amihez ő nem akart asszisztálni, ez vezetett végül a G-naphoz. És volna is még sok-sok történet, ami el is hangzott a Reuters hírügynökségnek adott 120 perces interjú során, azonban annak megjelenését, mivel az újság nagyon sok mindent, ami fontos és súlyos, kihúzott a szövegből, végül nem engedte megjelenni.
Néhány héttel ezután dobta be Gyurcsány, hogy dokumentumok kerültek elő Orbánnal kapcsolatban, olyan dokumentumok, melyek OV-hez és a Fidesz köthető piszkos ügyeket bizonyítanak, az oroszok pedig nagy valószínűséggel ezekkel zsarolják a miniszterelnököt és körét. Mindez nagyon szépen hangzik, de a történet ezt követően egyre zavarosabbá vált.
Gyurcsány azonnal felszólította Orbánt, hogy vagy tisztázza magát a vádak alól – melyek is lennének ezek pontosan? –, vagy jelentse fel őt – miért és ez pontosan mit is bizonyítana azon a Magyarországon, ahol a kopaszok döntenek népszavazással kapcsolatos ügyekben? –, vagy lárifári.
Aztán elhangzott az anyagokkal kapcsolatban, hogy közvetítő mutatta azokat. Hogy talán meg lehetne szerezni, de nem biztos. Hogy mostanában történt. Ja, nem is még régebben, csak valamiért nem lett feljelentés a dologból, mert akkor még nem volt biztos Ferencünk a dolgában. Köszönjük! Orbán persze nem tett feljelentést. Hogy mindez mivel járt? Semmivel. Látszólag.
Az, hogy kit szolgál Orbán, mert nem a magyar embereket, annyi szent, komoly (nemzetbiztonsági) kérdés. Az is, hogy valóban van-e bizonyíték arra, hogy az oroszok sakkban tartják, zsarolják-e valamivel. (Persze, ha valakik tudnak olyan anyagokról, melyek alkalmasak a zsarolásra, azok maguk az oroszok és meglepő volna, ha tudtukon kívül Gyurcsányt, Putyin eggyel korábbi kispajtását keresné meg akárki is.)
Gyurcsány az akciójával nem sokat ért el. Kis rivaldafényt, mert azt szereti meg újabb nevetségessé válást. A baj csak az, hogy nem pusztán önmagát tette nevetségessé, de egy nagyon komoly ügyet is vásári komédiának állított be. Ha ezt követően Simicska tényleg előállna valamivel, vajon mennyivel reagálnának rá a magyarok másként, mint Gyurcsány akciója előtt? Szerintem jelentős mértékben. Gyurcsány tehát megint tett egy lépést annak érdekében, hogy még véletlenül se sérülhessen a cimborája.
Rettenetesen nehéz eldönteni, hogy tényleg nem érti, miért kellene elhúznia a közéletből, vagy tényleg nincs más választása, hiszen nélküle nagyobb esély volna Orbánék elhajtására, az meg ugye kinek volna jó, mert neki nem, az biztos. Én inkább az utóbbira tenném a voksomat.
Csepregi János
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!