A valódi viták otthona

Magyarországnak nincs jövője egy életképes EU-n kívül

Hazánk jövője lehet az az ár, amit a kormány miatt meg kell majd fizetni.

2017. május 30. - szénhidra

bursszlep.jpg

A hét legfejlettebb gazdaságot tömörítő G7 (Egyesült Államok, Egyesült Királyság,
Franciaország, Japán, Kanada, Németország, Olaszország) néhány napja lezajlott csúcstalálkozójával kapcsolatban, Magyarország jövője szempontjából nem az a legfontosabb, ami ott elhangzott, sokkal inkább azok a dolgok, melyekről Angela Merkel pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) közös rendezvényén beszélt vasárnap.

Természetesen, ahogyan bolygónk, úgy hazánk jövője szempontjából is megkérdőjelezhetetlen, hogy mennyire komoly probléma a globális felmelegedés, amivel kapcsolatban az EU és Trump továbbra is szélsőségesen ellentétes álláspontot képvisel. Ahogyan Magyarország számára sem mindegy, hogy a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerséggel (TTIP) mi lesz. És valószínűleg az is vitán felül áll, hogy a migrációs válság hatékony és átfogó kezelése sem halogatható sokáig. Azonban míg ezekkel kapcsolatban gyakorlatilag semmilyen előrelépést nem hozott a taorminai találkozó, a német kancellár EU-val kapcsolatos jövőképe nagyon határozottan kirajzolja Magyarország lehetőségeit is.

„…nekünk, európaiaknak tényleg saját kezünkbe kell vennünk sorsunkat", és ugyan meg kell őrizni a barátságot az Egyesült Államokkal és az EU-ból távozni készülő Nagy-Britanniával, valamint jó viszonyra kell törekedni Oroszországgal és más államokkal, de tudnunk kell, hogy nekünk kell megharcolnunk a saját jövőnkért. Németország „ahol csak tud, segít" európai uniós partnereinek, mert „Németországnak csak akkor mehet jól a sora, ha Európának jól megy a sora”. – foglalja össze a BBC az Index interpretálásában.

Az Európai Unió világpolitikai és világgazdasági súlyának folyamatos csökkenése nem újkeletű jelenség. Azonban annak felismerése és nyílt hangsúlyozása Németország vezetője által, hogy az a szövetségi és támogatórendszer, amiben az EU viszonylag kényelmesen áztatta magát az elmúlt évtizedekben, végleg a múlté, messze súlyosabb állítás annál, ahogyan azt az egyszeri Orbán-szavazó elképzeli. Sőt, bármennyire viszket, Merkel szavai a sokkal komolyabb összefogás és integráció szükségességéről, sőt elkerülhetetlenségéről tanúskodik. (Ami egyáltalán nem egyenlő a nemzeti szuverenitás feladásával, a nemzetállamok felszámolásával, ahogyan azt boldogan sugallja a kormánypárti média itthon.)

Abban a világban, amiben már felismerték, hogy maga az EU került veszélybe, vajon mennyi józanságot feltételez az, ha az EU egyik haszonélvezője folyamatosan azon dolgozik, hogy a közösség tovább erodálódjon? Hogy miért releváns kérdés mindez? Mert ha törzsszavazói és üzlettársai talán még el is hiszik (előbbiek biztosan, utóbbiakat meg erre kötelezi a cinkosság), hogy az EU és a világ úgy táncol, ahogyan Felcsút szeretné, hamarabb érheti őket csalódás még a hetes cikkely kipróbálásánál vagy az Európai Néppárttal való újabb csörtéknél is.

Az, hogy a populizmussal nyakon öntött, kádárszagú, ugyanakkor a külső ellenség víziójával összességében lassan már a ’30-as éveket idéző politika belföldön hatásos, természetesen nem vonom kétségbe. A legyártott termék és az agymosás működik, az üzlet pedig, ha az országnak (közép vagy hosszútávon végképp) nem is, a nemzeti oligarcháknak biztosan jövedelmező. Egyelőre. És persze az is igaz, hogy Nyugaton sok minden recseg-ropog, sok mindent kellene újra gondolni, de ez a hamis válaszokat még akkor sem hitelesíti, ha másutt is akadnak vállalhatatlan arcok, akik Viktorunk vállát veregetik időnként. A Fidesz-KDNP gátlástalan ámokfutásával egyet nem értők persze vagy megvezetettek, vagy Soros által megvásároltak, vagy született kommunisták, de ezzel a teljesen kerek világképpel azért egyetlen baj mégiscsak van: méghozzá az, hogy a magyar gazdaság és a magyar politika egyáltalán nem értelmezhető az Európai Unió nélkül. Az EU-n kívül pedig egyáltalán nem.
(Egy pillanatig ne gondolja senki, hogy Putyinék megremegnek, hogy Viktor végül meggondolja magát Paks2-vel kapcsolatban, a téma tekintetében ugyanis valószínűleg miniszterelnök úrnak rég nem osztanak lapot.) De miért ne volna magyar politika és magyar gazdaság az EU nélkül? Mert utóbbi egyszerűen nem is létezne az uniós támogatások nélkül, a magyar politika legnagyobb eredménye pedig épp az, hogy hazánk az EU tagja, így pedig beleszólhat annak ügyeibe. Ez mitől olyan nagy szám? Leginkább attól, hogy valójában egy ekkora országnak nem hogy szava nincs, de még a létezéséről se tudnának, ha nem volna része valamilyen nagyobb közösségnek. Szóval miközben a kormány mindent megtesz az Unió bomlasztásáért, annak az Uniónak a bomlasztásáért, melynek vezetői épp most ismerik fel, hogy komolyabb, összehangoltabb együttműködés nélkül nincs jövője Európának, a magyar kormány még mindig azon van, hogy kerékkötője legyen bármilyen fejlődésnek, sőt, ahol csak tehet bomlaszt.

Azonban könnyen elérkezhet a pillanat, amikor zárulnak a csapok, akkor azonban egy ennyire uniós forrásokból táplálkozó és exportorientált ország, mint a mienk pont akkorát zuhanni, mint az a vezetés, amelyik ebbe a helyzetbe hozta, azonban ez nem csak Viktoréknak fog fájni, hanem még gyerekeinknek, unokáinknak is. És a kohéziós alap forrásaiból vagy az oroszok hiteléből mesterségesen pörgetett gazdaság fantasztikussá kozmetikázott adatai akkor már nagyon, de nagyon keveset fognak érni.

Csepregi János

A bejegyzés trackback címe:

https://reflektor.blog.hu/api/trackback/id/tr3012550195

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Paróczai 2017.05.31. 12:29:21

Na ez nagyon nem biztos ám! Én nem szeretnék egy iszlám Európában élni, ahová ellenőrizetlenül tódulnak be az arabok és a négerek.
Ezzel lőttek is a közbiztonságnak, a faji zavargások melegágya és a bűn importálása. Köszönöm! Ilyen Európában nem akarok élni! Inkább Putyin!