A valódi viták otthona

Újabb megbocsáthatatlan támadás Orbán Viktor és Magyarország ellen

Ki más tehetne a tegnapi focibuktáról, ha nem Soros?

2018. március 25. - szénhidra

Mindenki tudja, hogy azokban az időkben, amikor sem (az) idegenek, sem belső ellenség pudvás foga nem rágja, tépi, marcangolja kicsiny országunkat, könnyű hazafinak tűnni. Azonban az igazi kiválóságot, a Dobogókővel (ugye senkinek nem kell magyarázni, hogy ma már a tudósok körében is nem pusztán ismert és elismert, de bizonyított tény is a világszívcsakra-elmélet, hisz nem véletlenül volt annyi Mária-jelenés sem a Pilisben) együtt dobogó szívet az mutatja meg, vészterhes időkben miként cselekszik a magyar.

Hazánk immár több éve háborúban áll, nyílt rohamok és alattomos támadások ostromolják kerítéseinket, újabb és újabb emberekről (használjuk ezt a tartalmában túlzó szót, hisz mi tisztességes polgárok vagyunk), csoportokról (civil, még a szó is olyan, mintha valami méreganyag elnevezése lenne egy terroristák által használt vegykonyhában) derül ki, hogy cserbenhagyják, leköpik vagy épp harminc ezüstre váltják a pártus vért vagy épp magyarságukat. (A jó kurva anyjukat, hát tegyék össze a két tolvaj kezüket és úgy adjanak hálát, hogy nem találkoztunk velük, amikor legutóbb békemeneteltünk Pestbudán!) Újabb és újabb magukat szövetségeseinknek beállító országokról derül ki, hogy mezőinkre, asszonyainkra, üres laktanyáinkra vagy épp a nagyi békásmegyeri lakatlan félszobájára fáj a(z arany)foguk.

Nehéz dolog a szembesülés, de ki kell mondanunk, Varsó és Budapest még áll, de a világ, a világunk, Európa már elesett. Bécsbe már Lázár János is csak félve megy. Azt mondja Jani, inkább élne békességben vidéki vadászkastélyában, pontosabban luxus vadászházában, de ilyenkor első a szolgálat, a küzdelem, még akkor is, ha néha úgy tűnik, a végén csak az égi jutalom vár ránk.

Magyarországon választások közelednek, ezen választások tétje pedig hatalmas. A terv nélkül is jól teljesítő Orbán-kormány eredményeit megtarthatjuk-e? Sőt: tovább vihetjük-e? Vagy terror, káosz, zűrzavar jön, hogy aztán a világkormány képviselői chipet ültessenek mindenki testébe? Olyan chipet, amit még csak nem is a harminc évre titkosított, EU-s forrásokból lecsippentett állami támogatással létrejött magyarországi német gyárakban készítenek, hanem ki tudja (mi tudjuk!), hol.

Egyik nap az OLAF (olyan a hangzása, mint az öklendezésnek!) próbál súlyos milliárdok ellopásával bemocskolni egy szent családot, a következőn már brüsszelita özvegyek sugdosnak Kósa Lajos (hasztalanul, hisz miniszter úr kipróbált katonája az Úrnak) fülébe mesés örökségekről, Semjén Zsoltot helikopterező rénszarvasok gyötrik és még a svéd rendőrség is hazug vádaskodásba kezd ellene. (Pusztuljon az összes szarvas, jegesmedve és fóka, aki köp a magyarságra!) Szabó Zsolt nevére pedig hamis offshore számlát nyitnak 1,2 milliárddal, csak azért, hogy megrendüljön a közbizalom, megroppanjon a hit, lankadjanak az őrt állók, az az ti, akik testileg, lelkileg, szellemileg és spirituálisan is támogatjátok miniszterelnök urat a harcban, amit értünk vív.

Nem ezt vártuk, nem ezt érdemeltük. A hazug ballib sajtó ugyan kússol a dologról, de mi Németh Szilárdtól tudjuk, a déli határon a kerítés lebontásához szükséges szerszámokkal megpakolt titokzatos eredetű kamionokat állítanak meg nap nap után a VPOP emberei. A magyarul nem beszélő, villogó szemű sofőrök pedig csak a vállukat vonogatják, mikor megkérdezik tőlük, ki és mire fogja használni az erővágók, csípőfogók, feszítővasak millióit? Kevésen múlik ilyenkor a jövő és van az úgy, hogy az a kevés pontosan egy focipályányi helyet jelent.

14 nap múlva a jövőről döntünk! Ilyenkor a legalattomosabb az ellenség, hisz tudja, egy fontos csatában bizony vesztésre áll! A tegnapi Kazah-Magyar nem véletlenül tegnap volt és nem is véletlenül végződött úgy, ahogy. Mi már tudjuk, kik állnak a dolog hátterében, de meg fogjuk akadályozni, hogy ők nevessenek majd a végén. tudom, hogy tudjátok, hogy tudjuk, ahogyan ti is! Sportjában él a nemzet, mi pedig nem csak azt akarjuk, hogy éljen, de azt is, hogy virágozzék. Mosolygó óvodások ezrei nem hiába köszöntik verssel, integetéssel és kéznyújtással Magyarország fáradhatatlan vezetőit, nem hiába épül még Szigetszentmiklóson is milliárdos stadion. Mondhatják a férges szívűek, hogy nincs is csapatuk, de így csak a hitetlenek tesznek, mi azt mondjuk, nem baj, majd lesz! (Ha pedig majd mindenki sportol, nem kell annyit költeni az egészségügyre sem!) Gödöllőn a vakondarcú, epét köpő patkányok serege arról hadovál, hogy a 4,5 milliárdos uszoda helyén annak ellenére is csak szántó van, hogy már át kellett volna adni azt, mi azt mondjuk, már az ígéret, a remény is több annál, amit a hazaáruló ballib taknyok valaha adtak! Nem véletlen, hogy Vécsey Lászlónak, a Fidesz-KDNP kiváló jelöltjének szórólapján már megvalósult beruházásként szerepel. hogy egy lelki vezetőt idézzünk, a pénz már ott van a számlán, az, hogy kinek a számláján, hazánk sorsa szempontjából jelenleg mellékes!

Az ellenzéki sajtó ma is rettenetes túlsúlyban van, az igazság útjába hazugságból állít torlaszt, de a buzgó patakok táplálják a tenger, mert mindig megtalálják az útjukat! A kormányt megdönteni akaró pártok szaros gumicsizmával lépnek még a köztévé szőnyegére is, nincs ezekben becsület, a kétfarkúaknak volt bőr a pofájukon egy csirkét küldeni a stúdióba! És ki tudja, mit a szart kotkodált az ott össze? Lehet, hogy a magyarságot gyalázta, lehet, hogy Allahot dicsőítette, mi már semmin nem lepődünk meg!

Magyarország rosszakarói ma röhögnek, azt hiszik, hogy a 3:2 pofon Orbán Viktornak és pofon a polgári Magyarországnak. Ne hagyjuk! Barátaim, legyünk erősek! Az a 3:2 nem reális eredmény, így nem is kell, hogy elfogadjuk! Ha rám hallgattok, tegyünk inkább úgy, mintha nyertünk volna! Hisz létünk mindennapja annak a bizonyítéka, hogy még vagyunk, hogy még állunk. Menjünk ki az utcára és csináljunk spontán békementet, tánccal és operettel, hiszen a békéből sosem elég! Ne engedjük, hogy mindenféle erők megzavarják optimális működésünket!

Szeretném, ha világosan látnátok, mi történt tegnap, mert három dolgon múlt az a meccs, arról a három dologról pedig nem mi tehetünk, ellene viszont igen:

1. Soros
2. Brüsszel
3. ENSZ

Ma mindannyian ünnepeljük a magyar focit, ami legkedvesebb vezetőnknek a legkedvesebb! Építsünk ezen a szombaton közösségi munkában stadionokat, betegeinket pedig tanítsuk meg rá, hogy a betegségekre a megelőzés a legjobb gyógyszer!

És ahogyan azt az Origo is megírta:
"Az eredmény most még másodlagos. A szurkolók szerint a belga kapitány megérdemli a bizalmat."

Ne a szemetekre hallgassatok, hanem ránk! És használjátok a nemzeti alusisakokat, különben baj lesz!
Értve?

Csepregi János

(Szeretnénk jelezni, ha esetleg valakinek nem volt egyértelmű: a poszt görbe tükör.)

A bejegyzés trackback címe:

https://reflektor.blog.hu/api/trackback/id/tr613778732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dtibor 2018.03.25. 18:16:16

Gyere le a szerről, vagy dobjál nekünk is. :))

kekex 2018.03.25. 18:36:44

Az az utolsó mondat felesleges. Úgy olvasgattam volna néhány komolyan dicsérő hsz-t a fidesznyikektől!

Gómen 2018.03.26. 20:07:48

Aggodalomra semmi ok, mert az LMP továbbra is hatalmon tartja Orbánt.