Recep Tayyip Erdoğan ma Budapestre látogat, ami miatt a fél várost lezárták. Neki kell-e keserednünk, hogy egy diktátornak hajbókol a fél magyar kormány?
Nyilvánvalóan minden jóérzésű ember vérnyomása felmegy, ha azt látja, hogy a magyar állam egy tömeggyilkossal parolázik. Ugyanakkor hasznos szétszálazni a történteket geopolitikailag és reálpolitikailag.
Két hete sincs, hogy maga a német kancellár, Angela Merkel fogadta Erdoğant, mégpedig Németország fővárosában, Berlinben. E találkozó elsősorban azért jött létre, mert Törökország stratégiailag megkerülhetetlen helyzetben van Európa és Ázsia határán.
Az Európai Unió és Törökország 2016 derekán állapodott meg arról, hogy ha az Unió nagyon sok pénzt ad Erdoğannak, akkor a török állam a saját határain belül tartja az Európába igyekvő menekülteket. Ezt a megállapodást hívják Merkel-Erdoğan paktumnak is.
A megállapodás hasznos volt Merkelnek és Orbán Viktornak is, hiszen csökkentette a migrációs nyomást a balkáni útvonalon. A magyar kormány parádézhatott azzal, hogy a szerb határra felhúzott kerítés megvédte a migránsoktól, nemcsak az összmagyarságot (kivéve a vajdaságiakat), de egész Európát is. Merkel pedig fellélegezhetett: willkommenskultur ide-oda, mégsem érkeztek tömegével menekültek Németországba.
Az érdekek egyeztek, így hát hiába rontott rá Erdoğan a saját nemzetére, hiába számolja fel a sajtószabadságot, szabja saját magára a törvényeket Törökországban, hiába róható fel neki számos gyilkosság, mind a német, mind a magyar vezető hajlandó találkozni vele.
A különbség a találkozások minőségében található. Míg a Merkellel való tárgyalás feszült volt, a közös sajtótájékoztatón is egyértelműsítette Merkel, hogy szinte semmiben nem ért egyet Erdoğannal, addig Orbán Viktor több alkalommal is szinte hőseként emlékezett meg a török diktátorról. Sőt, Orbán Viktor engedve a szívélyes meghívásnak, személyesen vett részt a most nyáron Kirgizisztánban megtartott diktátortalálkozón, pontosabban az első Nomád Világjátékokon, ahol még tárgyalt is Savkat Mirzijojev üzbég, Nurszultán Nazarbajev kazah, Szooronbaj Zseenbekov kirgiz, Recep Tayyip Erdogan török és Ilham Alijev azeri elnökkel együtt a türk rokonságról.
Természetesen semmi nem fekete és fehér, és megállapítható, hogy míg Merkel üzletet köt a török elnökkel, addig Orbán Viktor dörgölődzik. Egyáltalán nem kell félteni a német kancellárt, ő ugyanígy van Orbánnal is. Néha van egy kis emberjogi ejnye-bejnye a magyar kormány felé, de amíg a német autógyárak extraprofitot termelnek, kizsákmányolva a magyar munkásokat, addig Merkelnek megfelel a jelenlegi felállás. Ahogy az is, hogy Erdoğan megállítja a menekülteket Európa határán. Mindez kőkemény reálpolitika és üzlet.
A német kancellár és a magyar miniszterelnök közötti különbség az, hogy Orbán Viktor viszont nem Magyarország érdekében játssza a nagy geopolitikust, hanem kizárólag az önös érdekei miatt. Egyrészt kiszolgáltatja a német autógyáraknak a magyar munkavállalókat, alacsony béren tartva őket, másrészt az Erdoğanhoz való viszonyából az szűrhető le, hogy itt nem csupán a migránsok visszatartásáról van szó, hanem roppant mód tetszik neki és követendőnek tartja azt az illiberális autoriter kormányzást, aminek a török elnök az úttörője. Magyarországnak ebből nincs semmi haszna, sőt káros és antidemokratikus törekvés.
Összegezve, meg lehet magyarázni az Erdoğan látogatást, de azt is látni kell, hogy például ezt a cikket Törökországban nem lehetett volna megírni, sőt, valószínűleg börtönbe kerülnék érte.
Nuszbaum Tibor
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
