A valódi viták otthona

Az összefogás győzött, de nem nyert senki

2019. január 24. - Tálos Lőrinc

21756_48364882_550270478783140_570475500628082688_n.jpg

A választók egyszerre akarnak új ellenzéket és összefogást, miközben a kettő kizárja egymást.

Orbán Viktor udvartartásának harmadik, parlamenti kétharmadot hozó győzelme új korszakot nyitott. 2010 és 2018 között annak a kérdésnek az eldöntése uralta az ellenzéki térfelet, hogy ki válthatja egyszer majd a Fidesz uralmát. Visszaerősödik a rendszerváltás és 2010 között többször kormányra kerülő „régi” baloldal? Új baloldal születik a régi romjain, amelynek már nem lesz köze se az MSZMP-hez, sem a rendszerváltáskor jó politikai kapcsolatokból és privatizációból meggazdagodó gazdasági-politikai elithez? Esetleg a „lengyel út” vár ránk és két jobboldali párt versengése fogja meghatározni a belpolitikai vitákat? Láthatóan egyik sem győzedelmeskedett, a felek birkóztak-birkóztak, és semmire sem jutottak egymással. Igaz, a háromosztatú ellenzéki térfélen az összefogást elutasító – XXI. századinak is nevezett – új pártok úgy kerültek egyértelmű fölénybe az összefogást hirdető „régi baloldallal” szemben, hogy a választók összefogás iránti igénye aközben nem csökkent. A választók tehát egyszerre akarnak új ellenzéket és összefogást, miközben a kettő kizárja egymást, sőt az összefogás szerepe sosem volt más, mint az ellenzéki megújulásának megakadályozása. Gondoljunk Bajnai visszatérésére, az MSZP összefogásban betöltött domináns szerepére vagy Gyurcsány kiengedésére a karanténból. A tavaszi eredményt követő apátia és a pártoktól való elfordulás időszakának végét az jelentette, amikor az elutasított parlamenti pártok ráéreztek valamire és a rabszolgatörvény parlamenti vitájában tanúsított magatartásukkal – amely a hagyományos ellenzéki eszközök, rutinok elvetése és, azok helyett újak próba-hiba alapú ötletszerű bevetése volt – sikeresen rezonáltak az ellenzéki közvélemény dühére.

Eközben valami más is megváltozott. Megszűnt vagy jelentős, a stratégiák újragondolására sarkalló mértékben csökkent az ellenzéken belüli természetes, nem a pártok döntésén, hanem a választók akaratán múló megosztottság, amelyet a pártok csak képviseltek, nem pedig generáltak. Ez a megosztottság útjában állt a teljes körű ellenzéki összefogásnak, és emiatt az eleve halva született ötlet volt 2018 előtt. A Jobbik nélkül elképzelt összefogás eleve csak a sima összeadásra is képtelen vagy az összefogás-ideába a kételymentességig beleszeretett csodafőzet-árusok elméjében lehetett alkalmas a Fidesz népszerűségének utolérésére. Az a választói elvárás, amely a „Gyurcsánnyal és/vagy Jobbikkal soha!” mondatba sűríthető, mára tompulni látszik, a kormánnyal szembeni ellenszenv immár erősebbnek bizonyul annál, ami nem feltétlenül jó hír azoknak, akik továbbra is kitartanak mellette. (Nekem sem az.)

Eljött az idő, hogy mérlegre tegyük az először összefogás névre keresztelt (majd annak látványos kudarca után többször is átnevezett) politikai terméket: az lényegében nem volt kudarc és nem csak azért, mert épp nyerésre áll. Azért is, mert ígérete ellenére sosem arról szólt, hogy leváltsák Orbán Viktort. Akik kitalálták, azok sem hittek ebben. Az összefogás mindig az aktuális választásról beszélt, miközben valójában egy időben távolabbi választásról szólt. Arról, amelyen Orbán majd megbukik, miközben a még azelőtti, például az éppen aktuális választás pedig csak arról, hogy ki marad addig talpon, milyen erőviszonyok, milyen szereplők uralják majd az ellenzéki térfelet, ha eljő Orbán bukásának napja. Az összefogás hirdetése ennek a küzdelemnek volt az eszköze. Nézzük végig időrendben, milyen erőviszonyok jellemezték az ellenzéki térfelet 2010 és 2018 között. Az első ciklusfelezőre a Fidesz népszerűsége mélypontra került, miközben az ellenzéki pártok népszerűsége erősödött. Ez volt az utolsó olyan pillanat, amikor a Jobbik nélküli ellenzéknek is volt matematikai esélye legyőzni a kormánypártot. Az ekkor született összefogás-stratégia – amely még nem számolt a Jobbikkal, sőt elutasította azt, végig úgy számolt, mintha az nem is létezne – 2014-re annyit ért el, hogy az abban részt vevő pártok jobb eredményt értek el, mint az MSZP 2010-ben (azért ellenzékben ez nem akkora kunszt, lehet, összefogás nélkül is sikerült volna) és, hogy újabb kétharmados többséget szerzett a Fidesz a parlamentben, azaz hirdetett célja szempontjából viszont teljes kudarcot vallott. Minél jobban összefogtak, annál jobban távolodtak a Fidesz leváltásától. Igaz, közben sikerült megtörniük az LMP-t, amely a szakítás után mélyen a bejutási küszöb alá zuhant – mintha már meg is szűnt volna – és ezen leginkább az változtatott, hogy az összefogás nem állt meg Gyurcsány Ferenc előtt, hiszen az LMP abban a pillanatban került be a parlamentbe, amikor a DK az összefogásba. A következő ciklust három évig a változatlanság jellemezte, 2017-ben viszont erjedésnek indult az ellenzéki térfél. Rögtön az év elején megjelent a Momentum és az olimpiáról szóló népszavazási kezdeményezésével követ dobott az állóvízbe. Eredetileg a régi garnitúrával nem bíró kis pártok helyének átvétele volt a céljuk, de ez csak részben sikerült. Ameddig az összefogást hirdető Együtt elől elszívták a levegőt, addig az LMP-t – számításaikkal ellentétesen – megemelték, amelyben egyszerre volt szerepe annak, hogy maguk is összefogás-ellenes erőként kezdték és annak, hogy amíg az MSZP-t és Karácsony Gergelyt sikeresen alázták azzal, hogy azok eredetileg támogatták az olimpiarendezést, addig az LMP-ben támogatóra leltek. Az elfáradt, a Fidesszel mit kezdeni nem tudó régi garnitúrával szemben kritikus ellenzéki szavazók figyelme a régóta áhított ellenzéki siker után az új pártok felé fordultak, amit az LMP Szél Bernadett miniszterelnöki jelölésével sikeresebben használt ki a Momentumnál. Ezt az átrendeződést csak fokozta az MSZP bohózata Botka jelölésével majd hátba szúrásával, a DK-val kötött előnytelen választókerületi felosztással, melyet csak egy külsős miniszterelnök-jelölt, Karácsony Gergely megnevezésével tudtak lezárni az utolsó előtti pillanatban. Ha a 2017 elején elindult átrendeződés nem áll meg év végén, akkor megeshetett volna, hogy a régi baloldal által dominált 2014-es összefogáspártok (MSZP, DK, Párbeszéd, Együtt) tömbje nem csak a Jobbik alá zuhan be a listán elért eredményei, azaz egyfajta választói kívánságlista alapján, hanem az LMP, a Momentum és az MKKP által képviselt „harmadik tömb” alá is, amelyek megegyeznek abban, hogy a Fidesszel, a Jobbikkal és a régi baloldallal is szemben határozták meg magukat. A 2018-as országgyűlési választási eredményei úgy alakultak (kerekítve), hogy a kormánypárt 2,8 millió szavazójára jutott a Jobbik 1,1 milliója, a „régi baloldal” 1 milliója és a „harmadik tömb” 0,7 milliója. A választások eredménye ennek ellenére nem várt módon rendezte át az ellenzéki térfelet. Hiába veszített az összefogáspárt négy év alatt 300 ezer szavazót, részgyőzelme (bő 400 ezerrel több szavazó, mint négy éve az LMP-nek) ellenére a harmadik tömb számolta fel önmagát. Az LMP rövid története során másodszor esett szét az összefogáshoz való viszony mentén, a Momentum jelenlegi vezetése pedig a szocikkal boltol az LMP programjával és volt momentumosokból álló stábbal induló Puzsér Róbert főpolgármester-jelölti támogatása helyett. Jelen állás szerint az összefogás betöltötte azt a szerepet, amelyre kitalálták: sikeresen bedarálta a baloldali nemzedékváltást hirdető új pártokat. Az elkövetkező éveket egy erős Jobbik és egy jelentősen meggyengült, de talpon maradt „régi baloldal” együttműködése fogja meghatározni, az LMP és a Momentum által nevelt politikusgeneráció közül pedig azoknak osztanak majd lapot, akik meg tudnak békülni ezzel a helyzettel. Miközben az MSZP politikusa a Jobbik képviselőjének tart bakot, az örök LMP-sek petrezselymet árulnak a táncparkett szélén. Kérdés, hogy a Jobbik-testű, Gyurcsány-lábú leviatán mire lesz képes a Nemzeti Együttműködés Rendszerével szemben.

 

 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://reflektor.blog.hu/api/trackback/id/tr8714585640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.01.24. 11:28:43

Összefogás! Éljen Gyurcsány!

Ez legyen a jelszó májusban.

Így lehet a legnagyobb ellenzéki bukást elérni.

simonpali 2019.01.24. 13:38:41

Az utolsó kérdésedre a válasz : semmire. Pontosabban most az EP választáson biztosan a nagy nullára, mivel ez a választás alapvetően a Fidesz számára kedvező terepen zajlik majd. Az önkorin Budapest bevétele lenne hatalmas siker az ellenzék számára. Nem reménytelen vállalkozás, tekintetbe véve Bokros 5 évvel ezelőtti szereplését, de ehhez már most be kellene állniuk testületileg Karácsony mögé, dk-tol a momentumon át a jobbikig. Ennek jeleit mintha nem látnám..2022 még messze van, de ahogy most kinéz, óriási bravúr lenne számukra már pusztán a 2/3ad elvétele is.

Ad Dio 2019.01.24. 22:10:17

Tényleg kicenzúráztál? Mit sértettem meg? Meg tudod indokolni a lépésedet?

dare 2019.01.24. 23:02:26

Az összefogás sohasem győzött, de igenis nyert valaki.
A Fidesz.
Mert ebben az országban soha az életben nem lesz egységes ellenzék a Fidesz ellen.
Majd talán valami külső befolyásolás hatására egyszer sikerül majd valakinek leváltani ezt a bandát, de hogy az nem ez az ellenzék lesz, abban teljesen biztos vagyok.
Az ellenzék mindig minimum kétosztatú lesz.
Vagy 21-ik századi pártok a 20-ik századi pártokkal szemben.
Vagy jobboldali ellenzék a baloldali ellen.
Vagy régi baloldal az új baloldallal szemben (+Jobbik).
Vagy aki eddig volt ellenzéki, és aki csak pár hónapja ellenzéki.
Vagy aki liberálisabb, és aki kevésbé liberálisabb
Vagy aki elfogadja Gyurcsányt, és azok akik nem.
Vagy azok akik elfogadják a Jobbikot, és azok akik nem.
Vagy azok akik megbékéltek már az Mszp-vel, és azok akik nem.
Vagy azok akik ki nem állhatják az összes eddigi kormányon volt politikust, és azok akik nem.
Vagy azok akik az összes ellenzéki politikust egyaránt utálják, és azok akik nélkülük nem látják a kiutat a kialakult helyzetből.
Vagy azok akik harciasabbak, és azok akik nem.
Vagy azok akik fiatalabbak, és azok akik nem.
Összefogás?
Na ettől én nem tartok.
Mindig lesznek olyanok, akik nem érzik ezt szükségesnek.
Majd lesz valahogy.
Csak olyan jó lenne, ha ezek a majd lesz valahogy hozzáállást képviselő emberek, kicsit többet mozognának olyan környezetben is, ami kicsit eltér az ő megszokott környezetüktől.
Tök jó párbeszédek szoktak ezekben a környezetekben kialakulni.

-menj el szavazni
-és kire szavazzak?
-akire akarsz, aki neked szimpatikus
-lesz változás?
-nem hiszem
-akkor miért menjek?
-???? (na ide kellene egy frappáns választ kitalálni, mert itt rendszerint mindig elakadok...)

dare 2019.01.24. 23:47:05

De persze ez nem menti fel az ellenzéki pártokat az alól, hogy valami koncepciófélét kidolgozzanak a Fidesz kormánnyal szemben.
A mindegy csak ne a Fidesz nem fog működni.
Meg a nálunk jobb helyen lenne az a kétharmad szintén nem fog működni.
A választópolgárok zöme nem akarja ilyen hatalommal felruházni semelyik ellenzéki pártot (vagy pártokat) innentől kezdve.
A bizonytalanok tétovasága az erről is szól, nem hisznek a jóságos tündérben, aki minden kívánságukat teljesíti, csak szavazzanak már végre rá.
Van értelme az összefogásnak, de csak akkor, ha az nem tűnik elvtelennek. Ha az a kép jön le róluk, hogy a hatalomért a saját anyjukat is eladnák, akkor nem fognak tolongani soha az emberek a szavazóurnánál.
Elvek nélkül ez nem fog működni, viszont a túl sok elv pedig pont a gátja a változásnak.
Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy nem képesek megtalálni ezek a politikusok az arany középutat.
Mintha be lennének ellene oltva.
Jó, aláhúzom, ez tényleg nehéz lehet sokaknak, de ne magukat nézzék már, hanem az országot.
Az országnak pedig levegőre lenne szüksége, mert kezd nagyon émelyítő lenni ami most van.
És könyörgöm aki 30 akárhány éve bohóckodik már a politikai színtéren, az tényleg találjon már valami más elfoglaltságot magának.
Neki is jó lenne, és nekünk is jó lenne ez.
Én elhiszem hogy jót akarnak, de nagyon sokan vannak, akik ezt nem hiszik már el.

"Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz."

Pop40 2019.01.25. 00:21:44

Ti még mindig itt tartotok?
Az, hogy a fideszes csürhe választási rendszerében egyedül egy egységes tömb tudja leváltani a maffiát, kb 30-as IQ-szint fölött mindenkinek egyértelmű. (Más kérdés, hogy az áprilisi elcsalt választás bebizonyította, hogy a Geci meg a bandája nem leváltható demokratikus keretek között, mert úgy csal el mindent, ahogy akar.)

A (maradék) lmp meg kb akkor írta le végleg magát, mikor az elcsalt választás után nekiállt azokat a tagjait megbüntetni (!!!), akik valóban tettek a maffia leváltása érdekében, nem csak pofáztak róla. Akik meg lepaktáltak a maffiával, azokat még vállon is veregették.
Csoda, hogy ettől már a legbéketűrőbb szavazónak is felfordult a gyomra?

Mostanra az lmp-ből kb mindenki kilépett, aki ért valamit (Hadházy, Széll, Róna, stb.), az ilyen sallai benedek(?)bendegúz(?)(már nem is tudom, hogy hívták azt a senkit)-jellegű nímandok maradtak csak. A következő választáson pedig ezek a senkik a tökéletesen jellegtelenné züllött pártjukkal együtt kiesnek a francba, hála istennek.

A Hadházy-, Széll-, Róna, Márky-Zay, és hasonló politikusok mentén pedig talán végre elkezd szerveződni a valódi ellenzék.

b.feher 2019.01.25. 00:39:10

Jó poszt, gratulálok a szerzőnek. Ritka manapság, hogy valaki tényleges elemzést vállaljon és ne a napi hírek ürességén lovagoljon három kattintásért. Szóval riszpekt.

@dare: Neked is igazad van, de ez sajnos nem működik sem logikusan, sem erkölcsösen-igazságosan. A baloldali nyilvánosságnak nem érdeke az új szereplők beengedése, a jobboldali meg a Fideszé. Az újságírók többsége képzetlen abból a szempontból, hogy az ország szellemi áramlatait keresse-támogassa a felülete által, vitákat generáljon, és hasson a közéletre. Helyette gonzóskodik és saját agendát generál. Meg persze kattintásokra vadászik. A régi politikai elit nem fog elmenni, sem az egoja, sem az egzisztenciájának védelme nem erre készteti. Gyurcsánynak már a múltnak kéne lennie, a baloldal az izgalmas balos-jobbos vitákat kéne kövesse, és interpretálja a hazai viszonyokra. Nyilván látjuk, nem ezt teszi.

DR. Smit Pal 2019.01.25. 01:51:41

Magyarorszagon jelenleg NINCS ellenzek, hanem legfeljebb kulfoldrol penzelt egyertelmuen ellenseges kulfoldi erdekeket szolgalo politikai aktivistak vannak, akik a demokraciakban szokasos ellenzeki helyeket foglaljak.
Meglepo modon, egyenlore egyedul a Munkas part tunik, egy valodi magyar ellenzeki partnak.

lujo1111 2019.01.25. 04:11:40

a jelenlegi választási rendszerben, eltelik néhány emberöltő, mire az emberek belátják, csak akkor van esély, ha egy nagy ellenzéki lesz a hatalommal szemben. de ez sem biztos, mert a jelenlegi választási rendszer egyenesen csábítja a szerencselovagokat, akik megszedhetik magukat a kamupártok révén, sőt a Fidesz még támogatja is őket az átadott ajánlásokkal.
szóval semmi értelmét nem látom, h a választásoknak. és ha vmi isteni csoda okán nyerne is az ellenzék, akkor az összes hatalmi ágban fideszes pártkatonák ülnek, amelyek az új kormányt félév alatt megbuktatnák. Hacsak nem szereznek 2/3-os többséget, és épp oly kíméletlenséggel számolnának le, ahogy OV tette 2010-ben, ezekkel a fideszes pártkatonákkal.