Nincs olyan európai politikus, aki annyit profitált volna a migrációs válságból, mint Orbán Viktor. A kemény, nyílt, sokszor a szélsőségekkel kacérkodó retorikával szemben eddig eszköztelennek bizonyultak a politikai ellenfelek. (Nincs közös nyelv.) Azonban komoly kérdés, milyen árat kell majd fizetnie akár Magyarországnak, akár Európának azért a brutálisan fokozódó gyűlöletért, ami a rövid távú politikai célok mellékterméke. Könnyen megeshet, hogy az igazi veszély nem kívülről, hanem belülről fenyeget. A gyűlölet magvai gyermekeinkben kezdenek növekedni csak igazán.

A válság kezelése alapvetően elhibázott Európában, mert nem szakmai, hanem pártpolitikai térben értelmezték kezdetektől fogva. Vagy mindenki jó és mindenkit be kell fogadni vagy mindenki a sátán ivadéka, aki el akarja pusztítani mindazt, amit ma Európának vagy épp Magyarországnak tekinthetünk. Ez az olcsó és buta hozzáállás egyértelműen nem a bevándorlókról, hanem a szavazat szerzésről szólt minden oldalon, miközben a valóban súlyos problémák érdemi és gyakorlati kezeléséről kevés szó esett. Azokat a hangokat, melyek bevándorlókkal kapcsolatban az önvédelmet, a törvények kulturált, de határozott betartatását és a humanitárius hozzáállás egyidejű alkalmazásának szükségességét sürgetik, ma meg sem lehet hallani.