Hogy a magyar nemzetgazdaságnak mekkora károkat okozhat a „Száraz november” alkohol-mellőző mozgalom, azt most még csak felbecsülni lehetséges, azonban nekem szemmel látható, megtapasztalható eredményeket hozott. Meg hát magam is vaskos összegekkel járulok hozzá a GDP beszakadáshoz.

A megdöbbentő események sorozatában az első az volt, hogy nem jelentkezett semmiféle sóvárgás vagy cselekvési kényszer eleinte. A másik tapasztalásom az volt, hogy nem lettem beteg. Egy kivételtől eltekintve eddig minden ilyen elhatározásom súlyos tüdőgyulladáshoz vezetett (ilyenkor mindig elgondolkodtam a betegségek természetéről, hogy azért leszünk rosszul, mert betegek vagyunk, vagy azért leszünk betegek, mert rosszul érzi magát a szervezetünk és mondjuk így tiltakozik. Nem tudom.)

További nagyon jó érzés, hogy reggelente egy-másfél órával korábban kelek, kipihenten, így nyerek egy csomó időt! Mi több még az álmaimra is emlékszem, ami nekem kimondottan pihentető és még segít is kicsit gatyába rázni az aktuális napomat fejben, előre. Fontosnak tartom, hogy a Samsonite táskareklám-arcom némileg kisimult és sokkal jobban tudok koncentrálni a napi munkavégzésem közben, sokkal több dolgot tudok észben tartani illetve emiatt elintézni. És ez jó!

De ne higgyétek, hogy ilyen rózsaszín a buli. Azért elkezdtek megjelenni az árnyékok is, de persze ez természetes, csak nekem lett nagy arcom és valahogy elsikkadtam a figyelmeztetések felett. Kellemetlen - vagy hát attól függ, honnan nézzük – tapasztalatom volt a pár napja megélt álmom. Életem első olyan álma volt, amiben szerepelt egy üveg vörösbor és ott illatozott kinyitva az asztalon… Na, azt nehéz volt összerakni magamban. És hát napra pontosan egy hét után bejelentkezett az első olyan gondolatom is, hogy de jó lenne most meginni azt a pohár vörösbort! És most már harmadik napja időnként elő-előkerül ez a gondolat. No, nem a berúgás zsibbasztó élménye hiányzik az agyamnak, hanem az a rituálé, hogy kibontod, kiöntöd, szagolod-nézed, ízleled. Meg az, hogy mindenre találni okot, hogy megmagyarázhassuk magunknak, hogy aztán lehessen koccintani… De jó ezt is látni, hogy ez a dolog így működik.

Szóval nagyrészt jó, kisebb részben tök szar ez a kilenc nap színes, alkoholos italok fogyasztása nélkül, de nem lehetetlen végigcsinálni a kúrát. Korábban is sikerült.

Pár évvel ezelőtt volt egy fellépésünk a Kobuci kertben. Akkor éppen egy negyven napos tisztító időszak vége felé jártam már (pont a nemmegbetegedős évben történt ez), irtó nagy volt tehát a kísértés a fogyasztásra. Ott volt majdnem nyolcszáz, nagyrészt már elázott koncertlátogató, akik persze az este végére még jobban eláztak, én pedig nemhogy a lazító vörösbort nem tudtam elfogyasztani, de még a nyolcszáz tudatmódosulttal is zöld ágra kellett valahogy vergődnöm… Bevallom életem legszürreálisabb esete történt akkor velem, mert józanul megismertem az emberi lét egyik természetesnek vett viselkedési formáját – kívülről.

Mindenkinek más és más siethet a segítségére. Remélem ez a kis írás segít nektek, résztvevőknek, de a zöld tea pohárszám fogyasztása is jól jöhet.

Csarnó Ákos

Kép: Hollósy Simon: Ivóban 1887 Olaj, vászon, 60 x 85 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. 
Forrás: neprajz.hu 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!