Navracsics Tibor uniós biztos azt nyilatkozta, hogy „a legutóbbi adatok azt mutatják: Magyarország jó irányba mozdult el”. Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozott 2016-os Oktatási és Képzési Figyelőjére utalt, amely elemzést Rétvári Bence EMMI államtitkár is megtalálta magának, és azóta mindenhova magával is viszi. A parlamenti vitákban ezt lobogtatja, és az ellenzéki képviselők fejére olvassa, hogy nincsen igazuk, hiszen az Európai Bizottság is azt mondja végre, hogy minden szép és jó az oktatás háza táján. Az az Európai Bizottság, akinek a véleményére korábban egyébként kevésbé figyeltek.
De igaza van-e Navracsics Tibornak és Rétvári Bencének? Röviden: Nincs. Mintha mindketten csupán a kiadvány bevezetőjét olvasták volna el, az elemzés további részéről megfeledkeztek. A lobogtatott dokumentum ugyanis saját maga cáfolja meg a hencegő kijelentéseket.
Kezdjük a finanszírozással. A kormány szerint uniós átlagos meghaladó mértékben költünk oktatásra, a terület finanszírozása folyamatosan nő. Az EUROSTAT adataiból látszik, hogy a korábbi évekhez képest nő csak a finanszírozás, és más összehasonlításokban már semmilyen előnyünk nincs az uniós átlaghoz képest. De nem is ez a lényeg, hanem hogy jó nagy csúsztatással állunk szemben: a bizottság dokumentuma is leszögezi, hogy „a kiadások magukban foglalják az ágazatra szánt uniós források felhasználását”. Máskor is próbálkozott már a kormány ilyen csalással, a saját kiadásainkhoz hozzárakták az uniós forrásokat. Ezzel csak az a baj, hogy valamelyik tagország több ilyen forrást kap, valamelyik kevesebbet, ezt sose veszik hozzá a költségvetési kiadásokhoz. Ráadásul nem hinnénk, hogy például a Farkas Flóriánhoz köthető uniós programok kapcsán sok büszkeségre lenne oka a kormánynak, azért ezekkel a korrupciógyanús programokkal még ők sem példálóznak.
Forrás: EUROSTAT, gov_10a_exp
De sikerült eldicsekedni azzal is, hogy 344 millió eurót költünk az oktatás minőségének fejlesztésére, miközben ez csupán az összes oktatási kiadás 6,3 százaléka. Ilyen minimális ráfordítással hogyan lesz így felzárkózás? Javuló tendenciát látnak a végzettség nélküli iskolaelhagyás terén is, miközben folyamatosan 11-12 százalékos között stagnál az iskolapadból idő előtt kihullók aránya. Javulás van, nem is kicsi, de az pont az uniós átlagban tapasztalható, amely már a magyar átlagnál is alacsonyabb. Ellenben Magyarország esetében kiemeli az anyag, hogy "a már lemorzsolódott fiatalok nyomon követésére szolgáló rendszer sem az iskolák, sem a helyi hatóságok, sem a szociális intézmények szintjén nem létezik. Az említett fiatalok életútjának alakulására vonatkozó információk hiányában nincs lehetőség módszeres segítséget nyújtani számukra a társadalomba és a munkaerőpiacra történő beilleszkedésükhöz”
Nem tudják értelmezni az iskola előtti nevelésben résztvevők arányszámait sem rendesen, de a korai fejlesztésben is inkább óriási elmaradásról van szó, mintsem előnyről. A legjobb, amikor olyan kijelentéseket idéznek, amelyről szó sincs az anyagban. Konkrétan a szakképzés átalakítás kapcsán nem kaptunk semmilyen dicséretet, ehelyett nagyon komoly aggályokat fogalmazott meg a Bizottság is: a lemorzsolódás veszélyének növekedésére, a kulcskompetenciák megszerzésének hiányára figyelmeztetnek minket.
De vannak olyan hivatkozások is, amelyekhez egyébként pont a Fidesz-KDNP-nek semmi köze. Valóban örömteli, hogy növekedett a felsőfokú végzettségűek aránya, csakhogy pont azokról a fiatalokról van szó, akik még 2010 előtt kezdték meg felsőfokú tanulmányaikat. Az pedig, hogy az uniós átlagnál gyorsabban találnak a magyar emberek munkát, lehet, hogy igaz, csakhogy ezt a munkát nem Magyarországon találják meg. A magyar emberek százezrével mennek el évente ebből az országból, hogy külföldön dolgozhassanak tisztességes megélhetésért.
Értjük, hogy a kormánypárti szereplők hirtelen megörültek, hogy végre találtak egy kiadványt pozitív állításokkal. De ha végigolvasnák az anyagot, ha utána néznének kicsit jobban a hivatkozott statisztikáknak, akkor ők is látnák, hogy ez bizony nem dicséret.
A szerző az LMP országgyűlési képviselője
