Így tudnám egy mondatban összefoglalni azt a fülsüketítő vernyogást, amit a brit „progresszív” (haladóknak Hampstead-Guardian liberális) oldal a Brexit népszavazás után produkált:ha a nép nem úgy szavaz, ahogy gondoljuk, akkor nem érvényes a szavazás, szavazzanak addig, amíg ők is  eljutnak arra a morális magaslatra ahol mi állunk.

Volt petíció ahol a történelem jó oldaláról követelte két millió jobb minőségű brit állampolgár, hogy ismételjék meg a népszavazást, van egy bírósági ügy a népszavazás eredménye ellen és van a követelés, hogy a parlamenti képviselők szavazzanak a kilépés ellen a kérdés parlament elé kerülésének esetében. 

Ezek mind két érvet szoktak felsorakoztatni a népszavazás legitim eredménye ellen: a brexit mellett kampányolók hazudtak és az embereknek nem volt kellő információja. Ezek valószínűleg igazak. Az valamiért mégsem merült föl ezeknek az embereknek, hogy információjuk azért nem volt az embereknek az EU működéséről, mert érthetetlen dolog, ráadásul senki sem vette a fáradtságot elmagyarázni nekik, hogy mi miért fontos. Talán nem az lenne a politikai osztály feladata, hogy kioktassa a választópolgárokat, hogy hogyan lehet a leginkább a liberális progresszió európai értelemben vett toleranciáját szolgálni, hanem hogy megharcolják azt a csatát ami arról szól, hogy ki képviseli az ő érdekeiket. Ezt a csatát az EU mellett kiálló oldal elvesztette.

Elvesztette egy olyan tartalmatlan bohócokat, név szerint Boris Johnson és Nigel Farage, felvonultató kampánnyal szemben, amiben a radikális neoliberálisok védték retorikailag az egészségügyi kockázatközösséget. Onnan is látszik, hogy ezek az emberek csak bohócok voltak, mert amikor felelősséget kellett volna vállalniuk akkor egyszerűen lemondtak, leléptek és hagyták, hogy a Brexit-ellenes Theresa May szedje rendbe a dolgokat.

Sok mindenki hibázott, de nem a brit nép. A népnek mindig igaza van, a nép szava Isten szava. És ez igaz itthon is.

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!