Az alábbi szöveg a szerző korábbi, az Athena Intézet megbízásából készült cikkéhez, Győrkös Istvánnal készült beszélgetés szöveghű leirata. Úgy gondoljuk, hogy a szerdai tragédia után a teljes szöveg szerkesztés nélküli közlése sokat segíthet a történtek megértésében.

Tapolcán van a tábor. Ott találtunk megfelelő helyet. Kezdettől fogva – '95-ben volt az első táborunk, jó régen – minden évben tartottunk táborokat, de kinőttük a tábort. Más helyet kellett keresnünk, sőt az utolsó évben nem is volt tábor csak a vezetőségnek. Csak a központi mag jött össze, mert nem fértünk volna el. Ezért Tapolcán tartjuk, ott kaptunk helyet. Arra a kérdésre, hogy hányan lesznek, ez volt a kérdés az előbb: nem tudjuk hogy hányan lesznek a táborban. Mert háromféleképpen lehet bejelentkezni, kétféle olyan tábor van – elég bonyolult ez a dolog – van egy nyílt tábor, ahová bárki elmehet. Ha holnap úgy gondolja felül a vonatra és elmehet a táborba. Részt vehet benne. Fényképezni azt nem lehet, felvételt készíteni nem lehet, de a táborban ott lehet lenni és a tapasztalatokat le lehet írni. Ez egy nyílt tábor, egy négynapos nyílt tábor lesz, ez a tábor első szakasza. A másik az Arcvonalnak meg az Akciócsoportoknak a tábora, na most itt a kérdés, hogy hányan leszünk ugye. A nyílt táborba ki jön el, azt nem lehet pontosan tudni, mert van ugyan egy regisztrációs kényszer de a regisztrációs kényszer az olyan, hogy, beregisztrál egy ember aztán jönnek négyen. Nem mindenkinek van számítógépe, nem mindenki regisztrál be...

És van, aki beregisztrál, de nem jön el...

Van, aki beregisztrál és nem jön el, igen, mert valami közbejött... Tehát számolunk mi, erre egy olyan 100-200 fő között, ez egy ilyen reális szám. Ezek ilyen újoncok, a médiának köszönhetően van egy ilyen kis félelem táborral kapcsolatban, hogy itt ilyen meg olyan halálfolyosók, meg így megverik az embert meg úgy megverik az embert. Nem, ilyen nincsen. Akinek van kedve az részt vehet egy ilyen akcióban, hogy esetleg, tehát nem kényszer, senki sincs rákényszerítve.

Mennyire katonai jellegű a kiképzés?

Nem katonai jellegű, mert hát a katonai jellegű kiképzéssel már nem nagyon foglalkozunk, mert eljutottunk arra a pontra, hogy már nem érdemes tovább művelni. Nincs, nincs értelme.

Milyen elemei vannak? Ez lehet erőnléti edzés, alaki, tájékozódás...

Látom felkészült. Nézze, ez mind benne van. Mert ez hozzá tartozik, szóval ezt igénylik is a résztvevők. Még a nyílt tábor résztvevői is, még azok is, akik nem is tudják, hogy hová jönnek. De feltételezik, hogy ilyen is van. Persze van benne a céllövéstől kezdve minden, ami ehhez hozzá tartozik, de főleg az alaki, az nagyon fontos, az az, hogy, hogy nekünk van egy olyan tíz indulónk és énekünk, dalunk, amelyek kimondottan az Arcvonal éneke és dala, hát ennek legalább a felét meg kell tanulni. Tehát amikor ez már megvan, és ezt tudjuk mind énekelni, tehát megvan a tábornak ez a romantikus miliő, ugye, amire azt szokták mondani, hogy ezzel csábítja az Arcvonal ide a hiszékeny, kis fiatalokat... Egyáltalán nem csábítjuk ide, mert fogalmuk sincs, hogy hova jönnek igazából. Na most a... illetve nagyjából tudják, innen-onnan. Na most a... ez tényleg így van, tehát van egy ilyen, kicsit ilyen alakizgatás, nem tudnak sorba állni a fiatalok, nem tudják mi az, hogy jobbra át, balra át, ezt – négy napig tart – itt lehet megtanítani. Semmi, csak annyi, hogy körülbelül ilyenek is vannak a világon. Szóval, aki megkedveli, az megkedvelte, aki (…) Ez az egyik. A másik az Arcvonal tábor. Ez nem nyílt tábor, ez zárt tábor. Itt csak az arcvonal tagjai vehetnek részt, meg az Akciócsoportok tagjai vehetnek részt.

Az Akciócsoport miben különbözik az Arcvonaltól?

Egyetlen tényezőt mondok, mert ezzel könnyen meg lehet érteni az egészet. Rengeteg-féle dologban különbözik, de a tényező mindent elmond. Aki az Akciócsoportba tartozik annak egy kicsit több meg van engedve. Aki az Arcvonalba tartozik az, ha egyszer elmegy diszkóba végeztünk. Többet az Arcvonalnak a közelébe se jöhet. Egy akciócsoportos még elmehet egy diszkóba. Ez szerintem nagyjából mutatja, hogy hogy néz ki a helyzet. Itt az arcvonalon belül nagyon kemények az elvárások. Az akciócsoport meg...

Tehát nem az akciócsoport a belső elit, inkább az a tágabb?

Nem, az Arcvonal az a mag. Az a lényeg. Az akciócsoportok, mondjuk így, kicsit katonai nyelven kifejezve a helyi arcvonalcsoportoknak vannak helyi akciócsoportos alegységei, ahol eljönnek fiatalok, megcsinálják azt, amit mi mondunk, ott nekik mondanak, aztán van aki mindig csak akciócsoportos marad, mert nagyon jól érzi magát abba a közegbe, elmegy a túrákra, részt veszünk mindenféle országos versenyen is, és aztán ott elvan szépen. De van, aki megkedveli az arcvonalat és azt mondja, hogy én teljesítem azokat az elvárásokat, amelyek egy arcvonal tagnak elő van írva. Nagyon nehezek tehát... például, most van egy olyan, hogy Egységes Magyarországért Mozgalom. Annak van egy vezetője, az Arcvonal vezetőségi tagja. Az például négy évig várt arra, hogy egyáltalán szóba álljunk vele. Tehát nem úgy van, hogy jaj, de örülünk annak, hogy itt már ilyen sok ember van, gyertek csak ide, aztán lesz olyan, mint a Jobbik mondta, hogy az egyik nap a sör, a másik a bor a harmadik meg a pálinka napja. Hát itt aki véletlenül behoz egy bármilyen szeszesitalt a táborba az már költözködhet is haza. Nagyon kemények az elvárások. Mert, aki ezeket tudja teljesíteni... mert ennek a teljesítése végeredményben egy nagy áldozathozatal. Mert itt a belépés azzal kezdődik, hogy áldozatot kell hoznom, ugye. Na, aki erre képtelen, annak itt semmi keresnivalója nincsen, így építkezik a rendszer. (…) Ebbe a táborba mondom nyugodtan elmehet – a nyílt táborba – itt nincsen ez... ezeket a... hogy Szálasi azt mondta, meg hogy a zsidók azok ilyenek vagy azok ez itt... ez itt nem téma. Itt ennél sokkal komolyabb témákról van szó. Ez maradjon meg így a nagy tömegnek ilyen, ilyen hordószónoki, meg ehhez hasonló... ez minket nem érdekel. Itt az összefüggéseket keressük, hogy miért van szükség arra, hogy... hogy... az alappillére például az erkölcs. És, és, és ha erkölcsös egy társadalom, akkor mi történik, vagy ha nem. Körül kell csak nézni, példával tudunk szolgálni, nagyon sokkal. Főleg negatív példákkal sajnos. De vannak pozitív példák is. Akkor vannak történelmi előadások is. Nagyon jó előadóink vannak. Itt nagyon sok a főiskolát végzett, egyetemet végzett személy az arcvonalban, itt vannak még egyetemi tanárok is, akik eljönnek és előadást tartanak. Volt olyan, hogy amíg élt a Kunszabó, ő jött el, Lajdi Péter eljön, tehát eljönnek ezek az ismert emberek és bizony előadást tartanak a táborban és ezek a fiatalok akik, akikről azt mondják, hogy nem tudnak magukkal mit kezdeni, hát én azt mondom szájtátva végig-végigülik ezt a hosszabb előadást és volt, hogy olyan kérdéseket tesznek fel, amelyeket az ember nem is vár. Meglepően jó kérdéseket tesznek fel. Tehát azért hogyha a mai fiatalság találkozik – a fiatalság ez a része, aki eljön, ugye, mert szombaton lesz itt ez a tábor, a döntő többség diszkóba lesz megint – az, az azt hiszem, hogy az vágyik az ilyesmire, vágyakozik az ilyen dolgokra és nem kapja meg sehol máshol. Vagy megkapja máshol, mit tudom én... mert egy  nyíregyházi fiatal, ha lemegy a Balatonra az belekerül neki 10-20 ezer forintba, nem tudjuk, mert itt azért, azért szegény mindenki. Na most a másik tábor, az arcvonal tábor az kicsit komolyabb, ott nagyon komoly politikai kérdéseket beszélünk meg. Ott kitérünk azokra a dolgokra amiket úgy a nyílt táborban biztosan nem fogunk feszegetni. Kitérünk arra, hogy mi fog most itt történni Magyarországon, mi várható, mi lesz a Fidesszel, mi lesz az új pártképződményekkel meg a régiekkel, tehát ezért... és mi lesz a gazdasági helyzettel és ezt bizony, bizony, nem ilyen nagyon alacsony szinten.

Hány fő szokott részt venni? Ez a legszűkebb kör, ha jól értettem.

Itt számítok... ha 150 alatt lennénk, akkor itt lenne. Csak kisétálnék és kész, nem kéne elmenni az ország másik végébe, mert kényelmi szempontból is ugye, mert azért mégiscsak más... Nem tudom megmondani, hogy hányan lesznek de én számítok az arcvonal részéről olyan 400 főre legalább.

A legszűkebb körből 400 fő el tud jönni legalább?

Ez a legszűkebb kör és annak a közvetlen a legszorosabb baráti, bajtársi közössége.

Mondhatjuk azt, hogy ha a legszűkebb kör 400 fő és nyilvánvalóan nem tud mindenki eljönni…

Perszehogy!

Tehát nem a szimpatizánsok, aki egyszer volt táborban.

Nem, a szimpatizánsoknak eszébe se juthat, hogy ilyenre eljöjjenek. A csoportok felépítését ugye elmondtam. Van egy nagy csoport egy városban, egy lepukkant, ipari városban, szóval nem mondom meg, hogy hol. Ezek vannak 70-en, 80-an, ez egy csoport. Ennek a fele, vagy körülbelül a fele ilyen akciócsoportos. Vannak köztük nagyon stabil emberek, akiknek már régen itt, az arcvonalban lenne a helyük, csak azért nem, hogy ne gondolják, hogy ide ilyen könnyű. Tehát vár még ott a vezető ezzel, hogy teljesíteni kell valamit. Tehát marad egy olyan 30-40 fő, nyilván nem tud mindenki eljönni, eljön, mondjuk a fele. Az plusz 20 fő, és szinte minden nagyvárosban van legalább egy csoportunk. Van, ahol többen vannak, van ahol két csoport is van. Az egyik ilyen katonásabb irányba ment a másik meg inkább politizál. Ezek egymásról, ugye megvannak, de nem egyezik az érdeklődési körük.

A katonás irány az mit jelent?

Hát inkább elmennek a lőterekre, mindegyik tagja valamilyen egyesületnek és nagy közös túrákat csinálnak, ott vannak a csobánci várépítkezéstől ugye mindenhol, tehát ezek aktív, nagyon aktív emberek. Akik meg inkább politikai vonalat visznek, ők írják a cikkeket az újságjainkba, ők tartáj az előadásokat. Ha politikai döntést hozunk, akkor ővelük jövünk össze, rájuk szánunk fél napot, vagy két délutánt és megbeszéljük mi van. Na most nyilván ők vannak kevesebben, de elég... ha ismeri a jővőnkinfót akkor mindjárt látja, hogy elég jól, beleszól az ország dolgaiba, legalábbis itt, ezen a részen, itt a jobboldalon vagy az un. Szélsőjobboldali részen. Hát aztán nyilván ilyenkor ők is eljönnek. Meg az előadók, akik eljönnek, vannak külső előadók, akiket meghívunk, ezt most nem akarom elmondani, hogy kik, mert csak problémájuk lenne nekik, ugye. Tehát vannak előadók, egész komoly előadók, még haditechnikai vonatkozásban is vannak előadók, akik eljönnek nagyon szívesen. Egy ilyen tábor 4-5 napig tart, éppenséggel elkezdődik és már vége is van, olyan hamar lemegy. Hát a táborról ennyit lehet mondani. A táborba – ha megnézi a meghívót – szeszesitalt behozni nem lehet, lőfegyvert behozni nem lehet, oda van írva, hogy zsidó, cigány nem jöhet. De miért is jöhetne? Azért, hogy gondja és baja legyen neki? Tehát ez egy... ez csak azért... az arcvonal táborban ilyen eleve nem lehet ugye, de a nyílt táborba se jöjjön el, mert – érdekes módon, ez nagyon furcsa, főleg a cigányság részéről de voltak a zsidóság vonaláról is megkeresések – szóval, nem utasítják el úgy, ahogy sokan gondolják, nem olyan ellenségesek. Nagyon szívesen részt vennének ebben a dologban. Amúgy eljöhetnének, ott lehetnének. Nem biztos, hogy kíváncsiságból, lehet, hogy tényleg vonzódnak oda. Ne jöjjenek el, mert nem akarunk semmi gondot, meg problémát ebből. Nekik, nem nekünk. Nekünk ebből semmi problémánk nem lehet ugye, nekik. Tehát ezért ez is megjelent a meghívóban, nyilván megjelenik és nem azért jelenik meg, mert hogy jaj, mi most ezt akkor ki merjük jelenteni, egyáltalán. Mindenféle probléma elkerülése végett, ugyanúgy ahogy oda van írva az is, hogy ittasan senki ne jelenjen meg, mert az szépen hazamegy. Megjelent, hátra arc és menjen szépen hazafelé. Többet, azóta se láttuk. Tehát még egy ilyen úgy nevezett radikális, nemzeti, szélsőjobboldali táborban, jobbik, vagy akár szkinhedek, ott este már mindenki tökrészegen fetreng a földön, hát ez... ez... ennél rosszabbat én el se tudok képzelni. Hát nálunk ilyen nincs. Na most ez a tábor lényegében, ugye a tábor lényegéről beszéljünk egy kicsit. A fiatal, otthon a saját közösségében nagyon jól megvan. Ott vannak 20-an, 30-an, 50-en, összejönnek, mindig van egy helyük, ahol vannak nagyon jól kiépített táborok, itt-ott, mindenfelé, az Alföldön is, de mindegyik csak  ilyen 20-30-50-60 fő, mert ugye ezt még mindenki meg tudja csinálni a saját világában. Többet nem tud megcsinálni, mert nincs rá pénze. Ott rettenetesen jól elvan, viszont ez egy országos szervezet. Nem ott kell jól elleni a saját világomban, hanem el kell jól lenni a nagy közösségben. Na most a nagy közösséget meg sem ismeri, ha nem lép ki a saját világából. Tehát a tábornak az igazi lényege az, hogy gyertek ide, sorakozzunk fel, meg kell nézni, ott van például az MNA esküje, eskütétele című kisfilm. Ott látja a fiatal azt, hogy micsoda erőnek a része, amikor felsorakozik ott még mondjuk ezer ember. De nem úgy sorakozik fel, mint a szurkolók a pálya szélén vagy valahogy összevissza, tehát nem egy sokaságról van szó, mert az csak egy sokaság, hanem tehát ez egy szervezett erő, ahol sorba kell állni, ahol parancsokat, utasításokat kell végrehajtani, ott a zászló, ahol egy nagy erőnek a részének érezheti magát. Hát ezért van a tábor, nem másért. Nem arról van szó, hogy összejövünk aztán valami óriási nagy konspirációs dolgokat végzünk, nem. Ezekről a táborokról mi mind, úgy-ahogy beszámolunk. Persze nem részletesen, mert minek. Nem azért, hogy ezt a hatalom ne tudja meg, mert annak az emberei mindenhol ott vannak ugye. Ha nem lennének ott, akkor a Nemzetbiztonsági Hivatalt fel kéne számolni ugye. Azért nem számolunk be róla részletesen, mert folyik egy olyasmi, hogy utánzás. Minden, ami más szélsőjobb csoportoknál most így-úgy működik, az innen ment ki. A Becsület Napjától, amit ők megtartanak minden, a katonai jellegű szervezet... minden innen ment ki.

Másolják?

Hát persze, persze. Ezek ilyen hamisítványok ugye.

Példákat tudna mondani?

Ott volt a Becsület Napja. Becsület Napját mi mindig megtartottuk. Aztán megtartottuk mi mindig a Hősök Napját. Fölsorakozva, meg kell nézni.

Hősök Napja?

Hősök Napjáról mi, azt meg lehet nézni különben, azt mi honlapunkon, fényképekkel is alá van támasztva. Hősök napját mi kimondottan a hősi halált halt katonák emlékére.

Valamilyen évfordulóhoz van...

Nincs évfordulóhoz kötve. Hanem ez május utolsó vasárnapja. Ugye május első vasárnapja anyák napja, május utolsó vasárnapja pedig a hősök, katonahősök napja. Mindig megtartottuk. Na most nekünk van egy ilyen külön megemlékezésünk Dégen, ott van egy emlékmű is. A Tavasz ébredése hadműveletnek a halottait temették el, ott nagyon sok katona halt meg mindkét oldalról. Meghaltak magyarok, is, oroszok is meg más nemzetek fiai is, németek is ugye. Németek talán a legtöbben és oda a németek is eljönnek, német hagyományok szerint. Minket meghívtak oda, mert azt a németek tartják igazából. De ott kezdődik az egész – és ezt nem tudják megérteni sokan – hogy elmegyünk és megkoszorúzzuk elsőként a magyaroknak a magyar katonáknak a hősi emlékművét. Utána elmegyünk és megkoszorúzzuk a szovjet emlékművet, mi mindnyájan és a szovjet emlékműre odatesszük a koszorút, ott a fénykép az oldalunkon, nyugodtan felhasználhatja. Engedélyemmel, hogy ha akarja. Utána megkoszorúzzuk a németeknek. Tehát mindenkinek megkoszorúzzuk, akik ott voltak a hősi emlékművét. Ebből megint óriási botrány van a jobboldalon, hogy az arcvonal miért koszorúzza a szovjet hősi emlékművet. Mert ő éppen úgy teljesítette a kötelességét, mint bármely más katona. Parancsra elindult és harcolt, ugye. Ő nem politizált, mint ahogy a magyaroknál katonák se politizáltak sokan. Nem tudták, hogy miért harcolnak. Na most ez is ellenségeskedést szül ezen az oldalon, a jobboldalon a szélsőjobboldalon. 

Mások is tartanak táborokat?

Persze, és mindegyik botránnyal végződik. Ez főleg a szkinhedek csinálták egy jó darabig. De ott már ugye a normálisabbnak elege volt a részegeskedésből. Ők ugye inkább ilyen koncertekkel összekötötték aztán valahogy... kritikán aluli, azzal mi nem is foglalkozunk. A Jobbik ugye, meg volt az Őrsereg ugye, az egy az egybe lekoppintotta a mi rendszerünket. Ugye itt volt egy-két emberük, az megnézte, hogy itt mi van és azt csinálják.

Ők a szabolcsiak?

Szabolcsiak is, meg fönt a Nyírségben is vannak. Na most, nem baj ha lekoppintják, hadd csinálják. Minket ez egyáltalán nem zavar, csak ha úgy kerül a közvélemény elé, hogy van egy katonai jellegű tábor, tartja az Őrsereg – azt nem tudja, hogy az Őrsereg micsoda, vagy az Arcvonal micsoda – és ott ez történt meg az történ, verekedés történt, meg összetűztek a cigányokkal, mit tudom én mi történt, akármi történt az kivetül az egész ilyen rendszerre. Hát ez nekünk nagyon nem tetszik. És ennek mi ugye hangot adtunk – ez komplett riport lesz már, úgy gondolom, nem is kell visszajönni - és ő nekik van egy ilyen médiafelületük, ahol minket ilyen nemes egyszerűséggel... Most a Pax Hungaricáról beszélünk és a hozzá kötődött Metapedia nevezetű, németországi központtal működő internetes lexikon ugye. Egy nagy hülyeség az egész különben. De hát szélsőjobboldalinak tartja magát meg ilyen magyarkodónak. Ebben vagy olyan cím, érdemes megnézni, hogy jovonk.info – ez a mi újságunk egyébként – és Metapedia. Ha ezt beüti, akkor ott látja, hogy minket ezek az ortodox, fundamentalista hungaristák, mert ezek azok, ilyen panoptikum ugye ezek... ezek... hát én most már ilyen Mao Ce-tung-szerűség vagyok ugye, meg Pol Potnak a keveréke, körülbelül. Szóval, amikor gyűlölködésről van szó, akkor tényleg ezen az oldalon nincsen határ. Ebben a zsidóknál sincs határ, a gyűlölködésben ők is elől járnak, ugye. A zsidó társaság, mert őket se kell félteni, de ezeket se kell félteni. Azért itt van egy ilyen közös nevező, de amikor gyűlölködés jön akkor azért mindenki racionálisan beleadja, amit bele lehet adni. Hát nálunk ez nem így működik, nagyon sok mindent nem szeretünk, de nem a gyűlölet fogja meghatározni a mi véleményünket, hanem egészen más. Mondok olyasmit, amire azt mondják, hogy ma ilyen nincsen. Meg hát hülyeségeket beszél az ember. Nem beszélek hülyeségeket, mert tudom, hogy ez így működik. Itt van egy szeretet. Egy alapvető szeretet. Ez a szeretet nem ez a beteges, keresztényi, cukormázas szeretet, hogy jaj, akkor mindenkit szeretni kell, egyáltalán nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy szeretni kell az igazságot, az igazság szeretet a legmagasabb rendű szeretet, akkor szeretni kell a hazámat, a nemzetemet és sok minden mást, bajtársaimat. Tehát egy ilyen gondolatot kell valamilyen formában elfogadtatni és megerősíteni a mi rendszerünkön belül. A szeretet pont olyan harci energia, mint a gyűlölet, mert azért szeretek, amit, amiért harcolok. Ami értelmet az a szeretet. A másik meg azért harcol, mert meg akarom ölni a gyűlöletemnek a tárgyát, hogy valami lelki békességem vagy kielégülésem legyen. Erről szól a mai világ sajnos ugye. És ezért, mivel mi így állunk ehhez a kérdéshez se a jobboldalon, se a szélsőjobboldalon, se a baloldalon se a szélsőbaloldalon nekünk semmiféle barátunk nincs. Az Arcvonal tök egyedül áll magában a világban. Mondom üsse be, hogy jovon.info meg hogy Metapedia és meglátja, hogy a hagyományos, fundamentalista hungaristák, Pax Hungarica, ott is van egy-két ilyen nagy ideológus, hogyan vélekedik rólunk. Aztán én azt mondom, hogy az antiszemitizmus.hu azt a nagyon jól felkészült zsidók szerkesztik, tehát bemutatják ezeket a szervezeteket, többek között minket is.

Elfogadja ezt a bélyeget, skatulyát?

Nem fogadom el. Elmondom, hogy miért. De előbb ezt befejezem (…) ha megnézi a stílust, ahogy rólunk írnak, meglepő módon a zsidó honlapokon a rólunk alkotott vélemény sokkal normálisabb, sokkal reálisabb. Nem fogadható el egyébként, mert egy negatív előjellel indít, amit én nem vagyok hajlandó elfogadni. Még úgy se vagyok hajlandó elfogadni, hogy tudom, hogy ő nekik mi nem vagyunk egy kedves emberek ugye. És ennek ellenére mégis sokkal normálisabban írnak rólunk – rólam személy szerint is, meg az egész Arcvonalról – mint ezek a hungarista társaság. Tehát ez is egy érdekes dolog, itt egyedül vagyunk. És akkor ugye volt egy másik kérdés, mi volt a másik kérdés?

Az antiszemita bélyeget elfogadja-e? Felvállalják-e?

Nem, nem mondom, hogy nem vagyunk mi antiszemiták, zsidó barátunk is van, szó sincs róla. Nem szeretjük a zsidókat. Ez teljesen tény, ők se szeretnek minket. Miért szeressük őket és ők miért szeressenek minket? Ez nem egy kérdés, nincs okuk rá. Na de, antiszemiták nem vagyunk több okból, de a legfontosabbat azért elmondom, az antiszemitizmus, az antikommunizmus vagy akármilyen anti-dolog az abból áll, hogy az az illető, aki ezt vállalja, hogy én antiakármi vagyok annak az élete abból áll, hogy azt a valamit az élete központjába teszi és állandóan azzal szemben fejti ki a tevékenységet. Tehát nem csak, nem az, hogy túlértékeli mert a (…) nem lehet túlértékelni, hanem hogy olyat tesz meg az élete tárgyává, ami neki nem jó, ami neki rossz. Tehát a gyűlölete tárgyát teszi meg központi témává. Ebből mi adódik? Az, hogy a zsidógyűlölet az egy rettenetesen negatív – erről már volt ugye szó – érzés. Engem magam is képes megölni a gyűlölet akkor is, ha a gyűlöletem tárgya mondjuk tényleg, a viselkedéséből is sok minden más miatt rászolgált azokra a dolgokra. Akkor se vagyok hajlandó gyűlölködni, mert nem akarom magamat tönkretenni. Azén derűs, normális, tiszta szép világképemet nem akarom egy ilyen gyűlölködő, ilyen magamba forduló és fortyogó indulatokkal megmérgezni. Hát ezért ez az antiszemitizmus el van utasítva, nem fogadjuk el. El van intézve, mondtam róluk ezt is, azt is, ők is... nem foglalkozok ezzel a kérdéssel különösebben. Az én világom, megpróbálom őket kizárni, ők az ő világukból minket kizárnak, ugye. Néha megeresztünk egymás felé olyan dolgokat, ami, amit talán nem kellene, de ez mindig kölcsönös, aztán el van intézve. Azok, akik ilyen nagy antiszemiták vagy, vagy antifasiszták vagy antiakármik ugye, antikommunisták, ezek nagyon, nagyon, hát nem mondom azt, hogy primitív emberek, de mondjuk azt, hogy inkább unintelligens emberek. Mert egy nagy egészből egy kis szeletet kiemelnek, azt teszik meg maguknak egésszé, és teljes erőből gyűlölködnek és nem látják meg az egészet. Látom én nagyon jól. Na most, hogy ne ilyen önfényezésnek, meg öndicséretnek de nálunk, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik az az óhéber nyelvet is beszéli. Az óhéber nyelvet is beszéli. Mi pontosan látjuk a zsidóságnak a dolgait. Itt vannak olyan vélemények, amelyeket azért nem hozunk nyilvánosságra, mert a zsidósággal kapcsolatban – antiszemitizmusnál tartunk – mert, ha még azt is nyilvánosságra hoznánk, akkor már holnaptól kezdve már nem csak pontok lennénk, hanem mittudomén, akármi más is. Tehát, mi látjuk azt, hogy ott mi van. Én azt is ki merem jelenteni, hogy ha én zsidó lennék, akkor én is pontosan ugyanazt csinálnám, mint most a zsidóság. Tehát ez nekem meglepő, meg nem elutasítandó. Ez az ő szempontjukból egy nagyon logikus folyamat, a baj ott kezdődik, hogy ezen az oldalon nincsenek ilyen logikai folyamatok. Itt van egy csomó hülyeség, aztán el van intézve ugye. Egyik oldalon van egy csomó logikus folyamat, szépen felépített rendszer – az mindegy, hogy milyen az előjele, szerintem negatív ugye – aztán itt kezdődik a véleménynyilvánítás, egy negatív. Tehát az emberiség nagy családját – mondjuk így – azt nagyon kellemetlenül érinti, ha valaki azt mondja, hogy én, én, én egész más vagyok, nem más tényleg nem. Bizonyos tartományban meg mégiscsak más, ugye. Tehát ez egy nagyon bonyolult kérdés. Tehát visszatérve a kérdésre én azért nem vagyok antiszemita, mert nem foglalkozok reggeltől estig a zsidóságnak a dolgaival, meg a gyűlölködéssel. Látom, hogy mi van, meg tudom, hogy mennyire vannak ők abban benne, el van intézve. Nem is sokszor nem az ő hibájuk ez az egész, hanem azért van, mert van egy csomó hülye nem tud megválaszolni a megválaszolandó kérdésekre. Hát ez. Na most, lenne még egy-két ilyen hozzáfűzni való. Mert nem akarom itt élezni a dolgokat, itt nagyon kellemetlen dolog az emberek számár az egész holokauszt-téma. Azért kellemetlen, mert az áldozatok az áldozatok voltak. A háború áldozatai a különböző munkatáborok, megsemmisítő-táborok áldozatai. A világ minden pontján voltak, még Amerikában is voltak, összeszedték a japánokat. Tehát ez egy óriási merénylet volt az emberiség ellen. És nem csak a zsidóság ellen, hanem mindenki ellen. Nézze meg mi volt Kínában a nagy menetelés meg a forradalmak idején meg máshol is, tényleg Pol Pot is. Itt nagyon sok, nagyon komoly áldozattal kell számolnunk, Európában is nagyon sok áldozattal kell számolnunk és ebből nem lehet kiemelni egy népnek az áldozatát, illetve ki lehet emelni, sőt jogosan ki lehet emelni az egy népnek az áldozatát csak – és nem a zsidókról van szó – annak a népnek lehet kiemelni. Tehát a zsidóság, amikor azt mondja, hogy nekem rettenetesen fáj az a rengeteg áldozat ami engem ért, akkor teljesen igaza van. De énrám ezt nem kényszerítheti rá, hogy nekem is fájjon. Nekem fáj a magyar áldozat, azért megyünk el a Hősök Napján. Persze, amikor fáj a magyar áldozat meg fáj a másik áldozat is én azt mondom, hogy volt a zsidó áldozat is rengeteg ember, akinek nem kellett volna ott lenni. Akinek, aki maga se tudja, hogy miért került oda. Nyilvánvaló az is egy igazságtalanság. De nem az az elsődleges számomra. Nincs olyan, hogy holokauszttagadás vagy ilyesmi, nem is foglalkozok a témával. Itt, ha megnézi a honlapjainkat, nem azért mert akkor bekerülök a börtönbe az ember ilyet nem tagad. Mert ha a zsidóság azt holokausztnak tartja, akkor legyen neki az holokauszt, ugye. Nem kell tagadni, mert megtörténtek a dolgok. De hol vannak az én dolgaim, a mi dolgaink? Azok is itt vannak. A katonai temető tele van áldozatokkal. Volt mégiscsak 14 kommunista haláltábor Magyarországon, mindenki azt mondja: Recsk. Aztán miért nem beszélünk Kazincbarcikáról meg Sztálinvárosról? Ott is ugyanaz volt, azért itt van egy ilyen aránytévesztés. Ami mindenféleképpen, nem csak én bennem, nagyon sok gondolkodó emberben, szóval nem azt mondom, hogy antiszemitizmust szül, hanem egy ellenérzést. És az benne van minden... én tudom, hogy ez a vélemény, hogy ha... a szélsőjobboldalon egy kicsit olyan szentségtörés, hogy minden zsidót, ugye le kell kezelni, nem kell lekezelni, hanem a helyén kell mindenkit kezelni. Én többet nem is akarok beszélni.

Az interjú alapján készült cikk itt. 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!