Míg a jegyautomatánál várok a KöKiben, van szerencsém végighallgatni, ahogy három angolul útbaigazítást kérő turistának hatalmas kézmozdulatok kíséretében magyarul, hangosan, lassan és lehetetlenül artikulálva magyaráz a 20-as éveiben járó ellenőr.

Mire odaérek, a turisták már eltűntek. Felmutatom a jegyem, a srác egyik kezének hüvelykujját feltartja, a másikon lévő mutatóujját pedig rám szegezi, miközben csak annyit mond lehetetlen lazasággal: Okéjjj!

Ahogy elhaladok mellette, rám kacsint és bizalmaskodva odasúgja:

- Bocs, haver, csak annyira átálltam már az inglisre, hogy néha észre se veszem.

Hát igen, szerintem nagy valószínűséggel mások sem.

Tetszett? Sok-sok NAP BKV-s történetet olvashatsz Csepregi János oldalán. 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem? Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!