“Gratulálok Donald Trumpnak, az Amerikai Egyesült Államok új elnökének!” — no nem én. Az üdvözlést Gyurcsány Ferenc követte el, igaz neki sem volt protokolláris kötelezettsége erre.
Ez még talán nem adna okot a cikkírásra, de míg Orbán Viktor lényegében hivatalból is kötelező gratulációja bekerült a világsajtóba az ex-miniszterelnök mondatai jórészt visszhangtalanok maradtak a magyar közvéleményben is. Orbán érthető módon saját politikájának megerősítéseként mutatja be Trump megválasztását, ugyanezen okból érthető az európai radikális jobboldal vagy a Trump alpáriságában lelki társat látó Fülöp-szigeteki elnökhasonló indíttatású gratulációja. De a DK és az amerikai alt-right testvérpártiságát eddig senki sem vélelmezte. A Trump-towerben most biztos tanakodnak. A DK éppenséggel az emberi jogok védelmezőjének szerepében szeretett tetszelegni. Nos, Trump ezzel szemben röviden: nem.
De keressük a rosszban is a jót! Megszoktuk az excentrikus pártvezér túlmozgásosságát, és talán már fel sem vesszük, amikor újabb határokat lép át politikai kultúrában. Némi elfojtott kuncogásra már az elején okot ad a hír: Gyurcsány vagy elfelejti, hogy jelenleg nem ő az ország vezetője vagy egyszerűen nem bír nem stréber lenni, amikor szinte a demokrácia diadalaként írja le, hogy az amerikai választópolgárok többsége a világ progresszív és demokratikus közvéleményének teljes megrökönyödése mellett, a Jon Stewart által “első nyíltan seggfejnek”nevezett jelöltet küldik a Fehér Házba. Ráadásul ez a többség tudjuk, hogy szám szerint kisebbséget jelentett ironikusan a demokrácia nagyobb dicsőségére — hála a fura és anakronisztikus, bár valóban mindenkire egyformán érvényes játékszabályoknak. Harmadik lehetőség, hogy Gyurcsány meglátta Trump-ban lelki társát, aki előszeretettel használt nőellenes kijelentéseket. Trump öregecskedő feleségek lecseréléséről és 23 millió románbevándorlóról konfabuláló magyar oligarchatársa már rég kitapasztalta, hogy ez nem jelent szavazatvesztést. „Mi az hogy...!”
Míg Corbyntól Merkelig számos európai vezető aggodalmának ad hangot, Gyurcsány már jó előre tudatja velünk:“Nincs ok pánikra. Az Egyesült Államok ma is a szabadság és a demokrácia hazája”. Tehát Trump-pal együtt is. Azzal a Trump-pal, aki vallási és származási alapon korlátozná az emberi és polgári jogokat. De ugyanilyen módon megkongathatta volna a demokratikus vészharangot az is, hogy ellenfelét börtönnel fenyegette meg főműsoridőben — egyetlen félmondattal felborítva nem csak az ártatlanság vélelmét,de az elnöki hatalomtól is független igazságszolgáltatás és a jogállami hatalommegosztás elvét is. Ezek töredékéért vonult ki a négy DK-s képviselő a parlamentből. Végképp érthetetlenek vagy inkább álságosak azonban utólag a DK hisztérikus kirohanásai Orbán tömeges határsértések ellen épített kerítése miatt, miközben a demokratikus amerikai győztes egyenesen egy falat kíván emelni a mexikói határra(perverz módon mexikói pénzből), ami a legerősebb párhuzam talán a magyar politikával. (Különösen, hogy már nálunk is dolgoznak mexikói vendégmunkások.)
Mindez nem számít Gyurcsánynak. Akár Trump-ot őt sem vádolhatta eddig senki se mértékletességgel, se szerénységgel, se következetességgel. Hogy Trump nárcisztikus személyisége alapján katasztrofális elnöknek,bal- és jobboldalon egyaránt hangoztatott vélemény. Hogy elnöksége katasztrofális lesz-e,Gyurcsánnyal és az univerzummal együtt reménykedhetünk, hogy nem. Nem, vélhetően nem lesz fasizmus. Ideológiailag Trump beazonosíthatatlan,nem olyan konzervatív-vallásos fából faragták, mint republikánus elődeit,pedig némi jómodor és erkölcsi tartás elvárható lenne a szabad világ vezetőjétől — legalább a felszínen. Ennyiben persze őszintébb is elődeinél és hogy szerény hazai összehasonlítással éljünk: Gyurcsánynál is.
Antlfinger Edvárd írása.
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
