Gyárfás lemondása azt sejteti, hogy van az a nyomás, amit egy ennyire felülről vezérelt, autoriter rendszer sem bír elviselni és előbb vagy utóbb, önszántából vagy kényszerből enged a hatalom. Ez egy roppant idealista olvasat, számomra pont ezért a legszimpatikusabb, reményt ad arra, hogy egyszer majd élhetőbb napok jöhetnek a Fidesz-KDNP után.
Realistábbnak tűnik azonban az az elképzelés, hogy a kormány inkább csak megnyitott egy kis szelepet, amin keresztül a feszültség egy része távozhat. Így pedig boldogan süppedhet vissza a már említett öncélú, felülről vezérelt, autoriter rendszer kényelmébe. Egy darabig legalább most majd hallgat a nép.
(A jól végzett munka gyümölcse pedig nem más, mint újabb 7 milliárd odaajándékozása a 2017-es vizes VB-nek, ami így már 25 helyett 100 milliárdba kerül majd. Hiszen a nagy pénz nem a versenyzőknél, hanem a beruházásokban van. Nem látta valaki Mészáros Lőrincet? Az előbb még itt szerelte a gázt.)
Az emberek jelentős része szeretne hinni abban, hogy végre egyszer győz a szakmaiság, hogy a tudás fontosabb a kapcsolati tőkénél. Persze vannak, akik Gyárfás lemondása és/vagy lemondatása kapcsán sokkal baljósabb dolgokra figyelmeztetnek, arról van szó valójában szerintük, hogy az úszók és Orbánék egymásra találtak Gyárfás kigolyózásban. Sőt felmerült az is, hogy valójában nála csak rosszabb jöhet. Az úszók talán több beleszólást kaphatnak koncként, de cserébe a Fidesz újabb politikai ejtőernyőst röptethet vezetői székbe. Igen, egészen megdöbbentő, de innen már csak néhány lépés Hosszúék lekollaboránsozása.
Basszus, egészen elképesztő, hogy Magyarországon nincsenek ügyek, csak oldalak meg lenyúlható pénz. Nem mondhatsz önállóan véleményt, különben mocskos libsi vagy náci vagy. Mikor lesz végre a rohadt sok egyéni érdeken és pártpolitikán alapuló adok-kapok kisöpörve a fenébe? A rohadt pártpolitika helyett mikor kap végre teret a szakmapolitika? Amíg van munka nélkül is ellopható pénz elég, addig biztosan nem, a magyar politikai alapú managment-felfogás pedig állami és helyi szinten is erről szól elsődlegesen: tök mindegy, hogy mi mennyire eredményes vagy hasznos.
A gyomrom fordul fel tőle, hogy a kormány milyen autoriter és hogyan lopják szét az országot, a gyomrom fordul fel tőle, amikor a szóban a kirekesztés ellen harcolók rekesztenek ki másokat, mert nem pont azt gondolják, amit ők szeretnének.
Gyárfás ügye szempontjából számomra egyáltalán nem releváns, hogy kinek az embere volt, ha valami megfélemlítésen alapul az nem jó, az vállalhatatlan. Akár fideszes, akár nem. Ez nem személyi kérdés. Csak hát ez itt a baj, hogy mi, magyarok csak oldalakban tudunk gondolkodni. Aki az én oldalamon áll jó, aki nem, ellenség. Senkit nem érdekel a teljesítmény, nem elvárás, hogy bárkinek a tudása, munkája megmérettetésre kerüljön. Zsigerből okádni kell attól, amit nem én találtam ki és mindenre bólogatni, amit a mi fiaink éltetnek.
Én nagyon örülnék, ha a sportot, a közigazgatást, az oktatás, az egészségügyet és az üzleti életet egyszer majd sikerülne megszabadítani a különböző politikai piócáktól. Nagyon örülnék neki, ha lennének közös ügyek. A lopás, a hazugság pedig ugyanúgy bűnnek számítana kövesse el bárki is.
Amíg azonban nem tudunk fölé nőni a hazai politikai elitnek, addig itt nem fog változni semmi.
Nem tudom, hogy ki jön Gyárfás után, azt viszont nagyon remélem, ha újra egy megfélemlítésen alapuló rendszer épülne és egy autoriter vezető osztogatná önkényesen a pénzeket, seggbe lenne rúgva rendesen.
Amúgy a Magyar Kézilabda Szövetséget Kocsis Máté vezeti? Az MTK-t Deutsch Tamás, a Fradit Kubatov? Na, pont erről beszélek. Ideje lenne egy nagy takarításnak.
Szerintem több Hosszú Katinka kellene.
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
