Lengyelországban győztek a médianyilvánosságért és a szólásszabadságért küzdő médiamunkások, újságírók és ellenzékiek. Szép siker, a kormány meghátrált. Aki viszont azt gondolja, hogy ez a siker Magyarországon is megvalósítható lenne, nos annak nem lenne igaza. Pár sajnálatos különbség, ami meghatározza, hogy mi a különbség a hazai és a lengyel események között.
Lengyelországban nincs akkora szakadék a civilek és a demokratikus jogok iránt elkötelezett ellenzéki politikusok, pártok között, mint itthon, ugyanis náluk nem járatták le az eszmék védelmében magukat a politikusok. Nálunk ellenben alaposan és sajnos ez a deficit elriaszt mindenkit, aki nem akar ezekkel a hazai politikusokkal egy színpadon (előtt) megjelenni.
Az is nagyon fontos különbség, hogy a lengyelországi sajtószabadság elleni lépések a legutóbbi választások után kezdődtek, vagyis 5-6 évvel a magyarországi támadások után. Éppenséggel a magyarországi események tapasztalatainak felhasználásával akarta bevezetni a korlátozásokat a lengyel kormány, azonban a hazai példa intő volt: hogyan lehet több lépéssel, apránként és/vagy durván leépíteni a szabad médiát egy országban.
És azt se felejtsük el, hogy a lengyeleknek erősebb személyes identitást adott a saját múltjuk mint a miénk. A rendszerváltás nálunk nem adott olyan energiákat olyan élményeket a magyaroknak, hogy a demokrácia valódi vívmányait – jelen esetben a sajtó-, és szólásszabadságot – ténylegesen magukénak vallhatták volna. Még csak nem is éreztek magukénak, de talán nem is értették ezt az egész izét. ellenben a lengyelek a Szolidaritás mozgalommal a hátuk mögött sokkal értékesebbnek tartják ezeket a jogokat.
Az is benne van a dologban hogy a Pis (lengyel jobboldali kormánypárt) sokkal kisebb felhatalmazással kormányzott mint a Fidesz az elmúlt időszakban, mint ahogy az is, hogy a Pis egy jobboldali kormányt váltott. Ráadásul korábban a lengyel média struktúrája nem volt olyan egynemű, mint nálunk (nem tudta azt mondani a jobboldal hogy de a baloldal is ezt csinálta), a lengyelek nem tapasztalták meg az éles váltásokat a médiában.
A fenti néhány példán túl (a felsorolás lehet bővebb is) zárásként annyit még, hogy egy Magyarországnál négyszer nagyobb országban egy hangosabb, erőteljesebb tömeget hamarabb össze lehet trombitálni, akik emiatt tovább is ki tudnak tartani.
Csarnó Ákos
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
