Hiába javultak egyes gazdasági adatok (foglalkoztatottság, munkanélküliség), a jövedelmi viszonyok terén nincs észrevehető változás: a magyra családok negyede, a gyermekes családok 38%-a nem engedheti meg magának a lakás megfelelő fűtését - jelentette ki Szél Bernadett egy az Ökopolisz Alapítvány által november végén szervezett konferencián. Közel 8 millióan élnek 130 ezer forint alatti egy főre jutó jövedelemből Magyarországon. Egyre kisebb a középosztály, és ők sem képesek valódi középosztálybeli életmódra: hiszen a nagy többségnek nincsenek megtakarításaik, nincs rendszeres nyaralás, színház, egy-egy váratlan, 40-100 ezer forintos kiadásra csak a legtehetősebb kétmillió embernek van fedezete Magyarországon – fogalmazott ugyanezen a rendezvényen Mellár Tamás egyetemi tanár (Pécsi Egyetem), a KSH korábbi vezetője.

A közgazdász szerint először  a rendszerváltás után nőtt nagyot a jövedelem-egyenlőtlenség, akkoriban a népesség legalsó és legfelső tizedének jövedelem-aránya 4:1-ről 6:1 körülire változott, majd 2010-től tovább rosszabbodott a helyzet: a legalacsonyabb jövedelmű egymillió ember jövedelménél azóta 8-szor többet keres a társadalom felső tizede.

(az egyenlőtlen eloszlás mértéke nőtt az elmúlt időszakban)

Vagyis az úgynevezett középjövedelműek is szegények: félretenni csak a felső 1-2 millió  ember tud, márpedig a Fidesz-kormány által annyit emlegetett “tisztes polgári középosztálybeli” léthez hozzátartozna a létbiztonság is.  A lakosság több mint 60%-a nem éri el az átlagos jövedelmet, a középosztálybeli életmódot csak a két legfelső jövedelemtized, a társadalom ötöde  tudja megvalósítani - fogalmazott Mellár a Reflektor.hu kérdésére.

2006-2014 között a legalsó jövedelmi réteg aránya 7%-ról 9%-ra nőtt, miközben a középréteg aránya 38.5%-ról 33,2 %ra csökkent.A legfelső jövedelmi réteg 5,4%-ról 7,6%-ra bővült.

A szakember hangsúlyozta: a középosztály kinevelése nem  valamiféle magasztos elvi okból, hanem  gazdasági indokkal fontos és szükséges: azok az országok a legversenyképesebbek, ahol erős a középosztály és erős az állami újraelosztás  (pl. A Skandináv országok).

Magyarországon a  családok nagy többsége nem tudja,  az állam pedig nem akarja biztosítani a  gyerekeknek az esélyegyenlőséget, márpedig ehhez állami szerepvállalás kellene.  Az egykulcsos adórendszerrel például, melyet annak idején a hivatalos érvelés szerint épp a polgárság megteremtése érdekében vezettek be, épp hogy a jól keresők járnak jól, miközben az országban a kiskorúak közel fele nélkülözik - jelentette ki Mellár Tamás.

Szintén az egykulcsos adórendszer lecserélését, a legalacsonyabb keresetűek személyi jövedelemadójának csökkentését és az alapjövedelem (és nyugdíj) bevezetését javasolta a közelmúltban a Párbeszéd (Magyarországért) szóvivője is. Tordai Bence az OECD felmérésére hivatkozott, mely szerint a cégeket terhelő adók mértéke Magyarországon kevesebb, mint fele az OECD-országok átlagának, miközben a lakosságot terhelő fogyasztási adók 4-7 százalékkal magasabbak annál, ráadásul Magyarország az egyetlen  OECD tagállam, ahol 2007-hez, vagyis a válság előtti időszakhoz képest csökkent a szociális ellátásokra fordított összeg.

Tízezrek  élnek gyakorlatilag hajléktalanságban, ma Magyarországon naponta átlagosan 4 alkalommal lakoltatnak ki valakit csak önkormányzati lakásból - jelentette ki a konferencia másik előadója, Misetics Bálint szociálpolitikus (ELTE TáTK). (Fontos megjegyezni, hogy az összes lakóingatlannak csak, 2,5 %-a önkormányzati tulajdonú.) Hozzátette: hasonlóan igazságtalan elosztási szempontból a jelenlegi és következő időszak nagy állami lakásprogramja, a CSOK.

Ráadásul a  régió többi országához képest is elég rosszul áll például a lakhatási feltételek terén a kormányzati kommunikáció szerint egyre jobban teljesítő Magyarország .

Misetics Bálint szerint a helyzeten többek között az erőforrások hatékony ráfordítása segítene, hogy ne történhessen olyan, mint például a gázártámogatásra 2003-2007 között elköltött 300 milliárd esetében: a leggazdagabbakra ebből másfélszer annyi pénzt fordítódott, mint a leginkább rászorulókra

Miközben például a tartós munkanélkülieknek havonta összesen 22 800 Ft támogatás jut, Misetics szerint 10 év alatt ezer milliárd forintot költhetett el az állam támogatásokra úgy, hogy annak mintegy kétharmada a lakosság legjobban kereső 20 %-ához  került. A 2015 március elsejével megszüntetett országos lakásfenntartási és adósságcsökkentési támogatás összesen nem került annyiba, mint amennyi az állam éves becsült vesztesége a letelepedési kötvény-konstrukción.

A fővárostól már 50 kilométerre vannak olyan települések, ahol egy éhes gyerek senkit nem zavar, a hét végén sehol nem talál segítséget – jelentette ki Vecsei Miklós a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke.  A korábban hajléktalanügyi biztosként is dolgozott szakember „A nyomorúság hieroglifái” címmel tartott előadást a fenti konferencián: a címmel is illusztrálva, mennyire nehezen érthetik a „jóléti erkélyről” a társadalomra tekintő döntéshozók a szegénységben, nyomorúságban élők problémáit, a döntéseik mögötti motivációit.

Vecsei emlékeztet: már jó ideje megjelent a nélkülözésnek a szegénységnél is rosszabb formája: nyomorúság. A nyomorúság az, amikor a hiány olyan mértéket ölt, hogy szétmarja a közösséget. Eltűnik a holnap, csak a ma számít. A pillanatnyi szükség felülír mindent, nem számít más, csak a túlélés. A „jóléti erkélyről” azonban csak a középosztály mindennapi életében vizuálisan megjelenő  hajléktalanság látszik, aminek a felszámolására  történnek lépések, igaz, de - a kevés kivételtől eltekintve -  leginkább csak azért, mert ők „zavaró tényezőt” jelentenek. A nem látható nyomorúsággal azonban senki nem foglalkozik, márpedig a hajléktalan emberek egy része épp ez elől menekült korábban a városba.

A társadalom nagy része ráadásul  nem túl megbocsátó a nyomorúságban élőkkel (ezen nem segítenek az olyan hatalmi lépések sem, mint a hajléktalanság kriminalizálása). Ha például azt hallja valaki, hogy egy végletesen szegény családban a szülők éjszaka elégették a konyhaszekrényt, a cipőket meg a ruhákat, akkor a középosztály levonja a következtetést, hogy felelőtlen, a gyerekeivel nem törődő, ostoba emberekről van szó – miközben fogalmuk sincs arról, hogy mínusz tíz fokban mennyire tud fájni a hideg. A nélkülözést nem ismerő embernek  nehéz átéreznie, hogy van a hiánynak egy olyan pontja, ami egyszerűen átbillenti az embert a hagyományos értékeken. Van az éhezésnek olyan szintje, amikor mindent odaad az ember, akár a testét is, de ennek semmi köze prostitúcióhoz – fogalmazott Vecsei.

A szakember tud olyan 300 fős  faluról, ahol a lakók harmada ilyen nyomorban él,  és szerinte további 2-300 hasonló helyzetű település létezhet az országban. Vecsei szerint kulcsfontosságú lenne a politikamentes, szakmai gondolkodás, érvelés ezen a téren, hogy a szegénység ne válhasson a politikai játszótérré. Egyúttal kijelentette: minden gyermeknek alanyi jogon, pusztán azért, mert ember, járnia kellene a lehetőségnek, hogy jól táplált és egészséges lehessen, attól függetlenül, hogy milyenek a szülei.  A mostani helyzetben pedig nélkülözhetetlen lenne egy sokkal rugalmasabb, a rendkívül sokféle helyi körülményhez alkalmazkodni tudó támogatási rendszer, ahol a védőnőnek, a szociális munkának megfelelő eszközei vannak: gyógyszer, tűzifa, pelenka, pénz például osztálykirándulásra. Szükség esetén akár többhetes bürokrácia nélkül legyen előteremthető keret, ruhára és cipőre vagy akár fodrászra és fogászati beavatkozásra is, ha ezzel valakit munkahelyhez lehet segíteni.

A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által 2014-ben  készíttetett tanulmány adatai  altámasztják Vecsei szavait (ez a dokumentum  volt a gyermekszegénység ellen  tavaly szervezett Nemzeti Minimum kampány egyik kiindulópontja).

“Az UNICEF adatai szerint Magyarországon a gyerekek 1 százaléka számára nem biztosított a napi háromszori étkezés (de Neubourg et al. 2012, Gyurkó 2013). Az egészségügyi statisztikák alapján ennél nagyobb, 2–3 százalék közötti értékre becsüljük azok arányát, akik a család anyagi helyzete miatt rendszere-sen nem jutnak hozzá a megfelelő mennyiségű élelemhez. Ennél jóval többen vannak a potenciális éhezők: a TÁRKI Gyerekmonitor 2009 felmérés szerint a gyermekes családok 12 százalékában fordult elő, hogy nem jutott elég pénz élelemre, és ez a szám a válság óta még bizonyára emelkedett is. Ezek az értékek 1,8 millió gyerekkorúval számolva 36–54 ezer tartósan éhező, és több mint 200 ezer „kríziséhező” gyermeket jelentenek. “

Horn Gabriella

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!