A kép forrása: Menhely Alapítvány (A fotó illusztráció)
Ma hajnalban rekord hideget mértek. Budapesten is. Kihaltak az utcák, már napok óta alig teszik ki a lábukat otthonaikból az emberek. Már persze azok, akiknek van hol laknia. Az aluljárókból is eltűnt rengeteg otthontalan, még azok közül is sokan mentek be védett helyekre, akik máskor mindenáron igyekeznek elkerülni a szállókat.
A Blahán lévő Burger Kingben ma sem volt hideg. A kajával sem volt gond. Ettünk, beszélgettünk. Aztán bejött az ajtón egy láthatóan az utcán élő hölgy. Körbejárt, ételmaradékot keresett a tálcákon. Még épp neki tudtam adni a krumplimat, mielőtt az egyik dolgozó megkérte, hogy távozzon. Távozott. Egyetlen szó nélkül.
Rohadt nagy hideg van, egy ember pedig bejön éhesen, hogy mások maradékát megegye. Ez van az egyik oldalon. A másikon pedig talán az, hogy az az ember zavarhatja a vendégeket, rontja az üzletet. Én pedig még bátorítom is azzal, hogy ételt adok neki. Talán ennyire egyszerű is lehetne a képlet, amin persze még így is sokat lehet/kell moralizálni, de a történet nem ért véget. Az otthontalan hölgy ugyanis visszatért.
Másodszor nem ételt keresett. A cipőjét lehúzta, és az egyik fűtőtest közelébe helyezte, majd a lábát melegítette. Ekkor jött egy másik dolgozó a karjában tálcákkal és az üzletben tevékenykedő biztonsági őr. A nőt kizavarták az étteremből. Mezítláb. Már az akció közben is szóltam nekik, hogy ez így nagyon nincs jól, a cipő itt maradt, a nőn pedig csak zokni van, de nem válaszoltak. Miután becsukódott az ajtó, ismét jeleztem, hogy a cipő bent, a gazdája pedig kint a fagyban. Mire a tálcás srác csak annyit mondott mosolyogva, az már nem a mi dolgunk.
Szerintem meg de. Nagyon is.
Talán a felháborodásomra adott válaszként a biztonsági őr megfogta a pár lábbelit, és kihajította a BK bejárata elé. A történet, gondolom, részükről lezárva.
Elég nehezen tértünk magunkhoz. A cipőket levittük az aluljáróba, de a gazdáját nem találtuk meg. Egy otthontalan férfi jelezte, elkérné, ha lehet. Mondtuk neki, hogy épp a tulajdonosát keressük, rögtön jelezte, ha másé, akkor a kérés visszavonva.
Azóta is látom azt a mosolyt és cseng a fülemben az a néhány szó: az már nem a mi dolgunk.
Remélem, nagyon sokan gondoljuk másképp.
Segítsen Ön is azoknak a kiszolgáltatott embereknek, akik most télen még nagyobb veszélyben vannak! Ha valaki a földön fekszik, ne hagyja magára! Kérjen segítséget!
A Menhely Alapítvány diszpécserszolgálatát ezen a számon érheti el a nap 24 órájában: 1/338-41-86/1
Ha takaróval, teával, keksszel tud segíteni, keresse a Budapest Bike Maffiát!
A megdöbbentő történetet és négy kérdésünket elküldtük a Burger Kingnek. Amint kapunk választ, megosztjuk olvasóinkkal.
A Burger King milyen viselkedést vár el dolgozóitól hasonló esetekben?
Van-e erre vonatkozóan hivatalos protokollja az étteremláncnak?
Mit gondolnak a konkrét esetről, kivizsgálják-e azt?
Mit gondolnak a cégek társadalmi felelősségvállalásának fontosságáról saját környezetükben?
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
Az utolsó 100 komment: