Az index feltette a kérdéseket, amelyek alapján megrajzolható a „már majdnem párt” politikai arculata. Eddig azt lehetett tudni, hogy 1, ellenzik az olimpiát 2, ellenzékiek 3, hidegrázást kapnak a 2010 előtt kormányzó, baloldalinak nevezett pártok örököseitől. Bevallom, én mindhárom ponttal kurvára egyetértek. A megosztó kérdésekre adott válaszaik viszont csalódást keltők.
Azt ugyan eddig lehetett sejteni, hogy inkább liberális karakterű formáció bontakozik ki a szemünk láttára, de ez nem is keltett csalódást. Azt gondolom, hogy jót tesz a közéletnek, ha többféle nézetrendszer tudja abban képviseltetni magát, annak meg csak örülni lehet, ha a liberális összkép ellenére nem tombol a szerelem Momentum és Vásárhelyi Mária között, aki szerint „…az SZDSZ volt az a párt, amelynek képviselői nem harácsolással töltötték a parlamentben töltött húsz évet és éppen ezért húsz év képviselőség után, ma a cipőjük mellett járnak.”
Ami csalódást kelt, az az, hogy a 13 + 1 kérdésből mindössze kettőben tudtak markánsat mondani, a melegjogok és a könnyűdrogok szabályozása kérdésében. Nem ragadnék le annál, hogy az is sokat elmond egy (leendő) pártról, hogy mely kérdésben vállal konfliktust és melyben nem, mert alapvetően semmi gondom nincs az adott kérdésre adott válaszaikkal. Ott viszont annál inkább, hogy ezen kívül semmi nem szól nagyot, legfeljebb a bullshitágyú. Akár az egész cikket össze lehetne foglalni az egykulcsos személyi jövedelemadóról szóló kérdéshez írt pár sorral: „A közhelyeken túl (okos adórendszer kell, ami ösztönzi a munkavállalást, de enyhíti a legszegényebb háztartások terheit, és nem átláthatatlanul bonyolult) konkrétumokat, számokat nem árultak el.” A konfliktuskerülés azonban nem csak a dodonai válaszokban érhető tetten. A Momentum az átfogóbb kérdésekben ugyanis semmi olyat nem mond, amelyet nem mondott még az összes olyan párt, amely volt már hatalmon a rendszerváltás óta (legfeljebb nem mindegy, hogy melyik időszakában mondta). Néhány válaszból kirajzolódik egyfajta „nyugatos” világkép, amely tulajdonképpen nem más, mint a rendszerváltáskori közös mítoszaink jó tanuló módjára való felmondása. Azok fognak a legjobban csalódni, akik új, friss gondolatokat, a rendszerváltás környékén/után született nemzedék nézőpontjainak a behozatalát várta a Momentumtól.
Két pontban tehát egyetértek a Momentummal. A semmitmondó válaszokkal vitatkozni sem lehet, legfeljebb sokkal határozottabban kimondani, hogy az egykulcsos SZJA rossz. Két pontban viszont határozottan ellentétes az álláspontom, mint a Momentumé. Az egyik a határon túli magyarok autonómiájával kapcsolatos, amelyet az index úgy foglalt össze, hogy „Nagyjából jó úgy, ahogy most van, csak vigyázzunk, ne legyen rosszabb.” Szintén az index fordításában: „a határon túliak jogai kulcsfontosságúak, azokat nemzetközi egyezmények sora biztosítja, fenntartásukhoz pedig a magyar államnak segítséget kell nyújtania minden olyan esetben, ahol erre szükség van. A saját közigazgatásának kialakítása viszont a szuverén állam dolga, amit a kisebbségek részvételével és jogainak biztosításával kell megtennie.” Magyarán a Momentum szépen felteszi a kezét és mindent ráhagy a szomszédos államokra, döntsék el azok, hogy kell-e a magyar kisebbségnek autonómia. Nehéz finom szavakat használni erre a gyáva álláspontra. Pláne, hogy ez még csak nem is „magyarkodás”, Tőkés László például azért ülhetett egy EP-frakcióban Daniel Cohn-Bendittel 2007-től, mert az európai zöldek a regionalista pártokkal ülnek egy frakcióban. A másik az atomenergia kérdése. Annak ellenére, hogy ma már nem kizárólag zöld pártok képviselik az atomenergia teljes kiváltását megújulókkal – gondoljunk csak a német Energiawende programra – az még érthető, ha egy nem kimondott zöld pártnak nincs olyan kidolgozott programja és menetrendje, amely siettetné azt. Azt viszont nehéz nem atompárti álláspontnak nevezni, hogy a Momentum szerint Paks1 után új – ma még nem létező – atomerőművek szükségesek, a jelenlegi beruházással. A jelek szerint csak az orosz fél részvétele aggasztja őket. Két pont, nem sok, de máris felsejlettek azok a törésvonalak, amelyek mentén a zöld-újbalos politikai közösség gyökeresen mást gondol, mint az új politikai szervezet.
(A szerző az LMP frakció alkalmazottja)
p>
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
