Gulyás Mártonról sok mindent el lehet mondani, de azt biztosan nem, hogy olyan személy volna, aki nem fektet minimum 200 százalékot azokba a dolgokba, melyeket szeretne elérni. Láthatóan iszonyatos energiával küzd és a pofonok elől sem tér ki, ha olyan ügyekről van szó, melyek ütköznek az elveivel. (Kétségtelen, hogy Magyarországon nagyon nem jó irányba mennek a dolgok.) Sőt, ha Budapesten egy hónapon belül háromszor ér fizikai atrocitás tüntetőket, akkor egészen biztosan, hogy abból legalább kétszer ő lesz az áldozat. Gulyás tényleg mindig ott van, ahol a dolgok történnek. Ezzel együtt vagy talán épp ezért természetesen igazi megosztó figura, akiért nagyon lehet rajongani, de akit épp annyira lehet gyűlölni is attól függően, hogy szabadságharcosnak vagy bajkeverőnek tekinti az ember. (De ez annál az elvárásnál azért mindenképp szerencsésebb, amit a kormány tanúsít, miszerint mindenkit gyűlölni kell, aki és ami nem a Fidesz-KDNP.)
Nem kérdés, hogy Gulyás fontos dolgokról beszél, ahogyan az sem, hogy kérlelhetetlenül. Vehemenciája gyakran kelti azt az érzést, hogy ez az ember vagy győzni fog, vagy belehal. Középút látszólag nem nagyon létezik. Mindez egyáltalán nem értékítélet, sokkal inkább benyomások összegzése.
Gulyás még április 15-én jelentette be, hogy választási mozgalmat hív életre azzal a céllal, hogy az év végig arányos választási rendszert alakítson/kényszerítsen ki. Ha ez októberben nem valósul meg, jöhet a polgári engedetlenség. A kurva életbe, mondhatná bárki. Meglehetősen ambiciózus tervek ezek egy kiábrándult, passzív, az egyéni felelősségvállalás létében nem igazán hívő társadalom keretin belül.
Az sajnos valóban nem vitás, hogy a választási rendszer gátlástalan átalakításának legfőbb célja és legbotrányosabb eredménye, hogy maximálisan a Fidesz-KDNP malmára hajtja a vizet, így valósulhat meg a leadott voksok 45 százalékával 2/3 a Parlamentben és így válik jelentéktelenné minden olyan leadott szavazat, amit nem az első helyezett kapott. (Egész pontosan 2014-ben a szavazatok 45,05%-ával a mandátumok 66,83%-át szerezték meg Orbánék.) Korábban ugyanis kompenzációs rendszerben a nem nyertes jelöltekre leadott szavazatokat is összesítették, melyek a mindenkori ellenzéknek jelenthettek további mandátumokat. Jelenleg azonban aki nem a nyertesre szavaz, annak a véleménye senkit nem érdekel, ahogyan azt egy keresztény és konzervatív kormánytól elvárja az ember. (Igen, cinizmus.)
Persze nem csak ez, az arányosság elvén működő rendszer került a dózer útjába, a választókerületek átrajzolásának sem volt más célja, mint úgy dolgozni át a térképet, hogy a haza megmentői jól, pontosabban nagyon jól jöjjenek ki a dologból. Ez pedig ebben a formában rohadtul látszatdemokrácia, mely egyszerre szolgálja azt az illúziót, hogy a nép dönthet meg azt, hogy rohadtul Orbánék legyenek a befutók és jóval nagyobb hatalmat kapjanak annál, amekkorát a nép adni kívánt nekik. Gulyás igénye egy igazságosabb választási rendszerrel kapcsolatban tehát valóban jogos, ahogyan annak felvetése is, hogy az ellenzéki pártok keveset tettek az elmúlt években az ügy érdekében.
A rendszer pofátlanságát remekül összefoglalta az Index az alábbi videóban:
Gulyás bejelentése óta azonban közel két hónap telt el, de aki már azt gondolta, hogy ebből az egészből semmi nem lesz, nagyot nézhetett, mikor néhány napja egy 2 perces videóval bejelentkezett az a bizonyos mozgalom. A filmből pedig az is kiderült, hogy na, ideje változtatni a dolgokon. Nagyot néztünk, de szavakat eddig nem találtunk. A videót sok-sok csatornán osztották meg, de az újságírók által generált kísérőszövegek arra szorítkoztak leginkább, hogy hű, itt aztán mennyi nagyon máshonnan érkező figura szerepel egy helyen. Ami persze igaz is. A felvételen a megjelenés sorrendjében a következő megszólalók hallhatóak: Csintalan Sándor, Kornis Mici, Misetics Bálint, Törley Katalin, Zagyva György Gyula, Hajós András, Pörzse Sándor, Stohl András, Gálvölgyi János, Thuróczy Szabolcs, Bánfalvi Eszter, Kóbor Andrea, Kovács Luca, Kiss Imre. (A felsorolást a videó alól nyúltam. Köszi!) Politikusok, közéleti arcok, művészek, megmondó és egyszerű, hétköznapi emberek. Olyanok, akiknek egy része biztosan nem ért egyet a többiekkel, sőt, még az sem biztos, hogy szóba állnának egymással valaha, ahogyan a szélső jobbról érkező Zagyva be is számol erről a videóban, de most valamiben azonos álláspontot képviselnek. Amit 3 nap alatt 71.000-en ismerhettek meg a youtube-on keresztül.
Az üzenet persze világos, ők mind azt akarják, hogy igazságos, arányos választási rendszer legyen, ami a voksokat tükrözi, nem azt, hogy milyen ügyesen betonozta be a hatalmát Orbán és csapata. Egyetlen közös cél, ami akkor is közös, ha más közös semmi sincsen.
Na de kinek szól ez a videó?
A Fidesz-KDNP-nek? Ha őket a legkisebb mértékben érdekelné a tisztesség, akkor fel sem merült volna ez a csűrés-csavarás. És őket aztán végképp nem fogja meghatni, ha Csintalantól Hajóson és Gálvölgyin keresztül Zagyváig és Pörzséig értenek valakik egyet abban, hogy a kormány közel sem játszik tisztességesen. Az a bizonyos vastag bőr sokkal nagyobb durvaságokon edződött, felsorolni estig se lehetne mindet. Ez a videó az ő ingerküszöbüket még annyira sem éri el, hogy Németh Szilárd, akinek azért nem esik nehezére, sorosozzon egyet.
Esetleg azoknak az embereknek, akik csak sodródnak, akik elvesztették a reményét, hogy beleszólhatnak a saját hazájuk életébe? Nehéz megmondani, pedig sokat törtem rajta a fejemet.
Utóbbi esetben ugyanis számomra például nem túlzottan pozitív az az üzenet, hogy semmi közös nincs bennünk, sőt, utálhatjuk is egymást, de az igazságos választási rendszerért most közösen kell tennünk. Ez számomra olyan, mintha az egész szétvert választási rendszer lenne probléma, nem pedig csak egy tünet, ami aláhúzza, hogy nagyon beteg a társadalmunk, amiben és amivel még ezt is simán meg lehet csinálni. És bizony olyan, mintha valóban elfeledkeznénk arról, hogy mennyire megosztott nép vagyunk, aminek nem csak a kormány, de az ellenzék is része. Sajnos egy csomó párhuzamosan beszélő, de egymással közösséget nem vállaló arc nekem nem ad hitet, nem fogom azt gondolni, pláne a full centralizált, full kisajátított mai Magyarországon, hogy itt most valami elkezdődött. És, ronda leszek nagyon, de azt mondom, nem is szeretném, hogy például a dolog fontosságát saját fröcsögésének hangsúlyozásával hitelesítő Zagyvával elkezdődjön.
Jogosan kaphatom meg a kritikát, hogy pofázni könnyű. De nem azt akarom mondani, hogy nincs értelme egy mozgalomnak, nem is azt, hogy ne kellene tiszta feltételeket teremteni, legjobb esetben meneszteni a kormányt, ahogyan azt sem mondom, hogy ne kellene mindent megtenni a változásért, csak azt nem érzem, hogy ez egy használható eszköz lehet erre. De én lennék a legboldogabb, ha kiderülne, mekkorát tévedtem.
Az MNO-nak adott interjújában Gulyás arról beszél, hogy:
A remény abból adódik, hogy ezt az ügyet egy mozgalom fogja a zászlajára tűzni. Nem arról van szó, hogy tüntetést szervezünk, vagy videót készítünk, hanem széles társadalmi bázissal rendelkező mozgalmat építünk. Most arra kértük a pártokat, hogy dolgozzák ki saját javaslataikat a választási rendszerre. Ezeket a terveket augusztus elejéig várjuk. Ezután augusztus 20-án elindítjuk a kampányt, amelynek keretében a parlamenttel szemközt felállítunk egy agórát: itt fog elindulni az az érdekegyeztető folyamat, ahol a pártok és a politikai szervezetek közösen megszülik azt a választási rendszerre vonatkozó javaslatot, amelynek az elfogadtatásáért küzdenek majd szeptember 20-a és október 23-a között. A parlamentnek október 23-ig lesz lehetősége erről a javaslatról szavazni. Amennyiben ez nem történik meg, a kérés követeléssé fog változni, és polgári engedetlenségi eszközökkel fogunk küzdeni az elfogadtatásáért.
Kíváncsian várom a folytatást.
Csepregi János írása
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
A borítófotó az mno.hu-ról származik.
