A hírek szerint Orbán Viktor nagyon szeretné, hogy az Országgyűlés megszavazza az úgynevezett plakáttörvényt. Ezt onnan lehet tudni, hogy ellenzéki képviselők arról számoltak be: számos megkeresést kaptak e-mailen, telefonon, személyesen kormánypárti politikustól, hogy amennyiben megszavazzák a törvényt, akkor cserébe ők sem járnának rosszul.

A plakáttörvénynek a lényege az, hogy csak választási kampányban hirdethetnének pártok óriásplakáton. A Fidesz a pártfinanszírozás normalizálására hivatkozik, amikor a törvény szükségszerűségéről beszél, de ez elég átlátszó, teljesen nyilvánvaló, hogy a Jobbik további Orbán-gyalázó óriásplakátjait akarják eltüntetni a föld színéről. A gond az, hogy a törvény csak akkor lép hatályba, ha a képviselők kétharmada megszavazza azt. A Fidesz-KDNP-nek két képviselő híján nincs meg ez a mértékű többsége. A parlament első körben kukázta is a javaslatot.

A Fidesz ott cseszte el, hogy szinte monopolhelyzetbe hozta Simicska Lajos cégét, a MAHIR Cityposter Kft-t a köztéri reklámozás felületeinek átadásával. Ez még akkor történt, amikor Simicska nem a Jobbikot pénzelte, hanem a Fideszt. Aztán Simicska összebalhézott Orbánnal, a jogok viszont nála maradtak.

Ez pedig pont az, amit nagyon nem szeret Orbán Viktor. Ő azt csípi, amikor minden eszköz a rendelkezésre áll a hatalom megtartása érdekében. Kiemelt mértékben a különböző propagandafelületek birtoklására.

Mit lehet tenni? Vissza kell támadni. A revansra három lépcsőben került sor. A Fidelitasnak kiadták, hogy ellenplakátkampányba kell kezdeniük. Ám hamar kiderült, hogy a fidelitasos reménységek arra sem képesek, hogy két értelmes mondatot maguktól elmondjanak. A fél ország rajtuk röhögött, az ellenkampány finoman szólva sem vált be. Gyorsan ejtették is az egészet.

Aztán a MAHIR-re ráküldték a NAV-ot, ami azért vicces, mert a módszert még maga Simicska dolgozta ki még APEH elnökként jóval a G-nap előtt, mely gyakorlat alapján a politikai ellenfeleket az adóhatóság bevonásával akarták kicsinálni. Így történt ez most, csak most Simicska Lajos plakátcége került a NAV ostorának célkeresztjébe.

A megnyugtató megoldás Orbán szempontjából mindenképpen a plakáttörvény elfogadása lenne. Ennek tudható be az is, hogy a parlament hiába szavazta le elsőre, a kormány nekimegy másodjára is. Ha az ülésszak lezárása után megint össze kell hívni az országgyűlést, akkor úgy. Elegáns ez? Dehogy. Számít, hogy az legyen? Nyilván nem. A cél számít, hogy meglegyen Orbán Viktor kívánsága és ne plakátolhasson többet a Jobbik Simicska segítségével. Miért ne bízzuk rá a civil CÖF-re a nem kampányidőszakban történő plakátolást, ugye? 

Ha kell, akkor vegyenek meg ellenzéki képviselőket. Ha kell, akkor annyiszor szavazzanak róla, amíg el nem fogadják. Ha kell, akkor bármilyen módon szerezzék meg egy parlamenti párt támogatását a törvény elfogadásához.

Most pénteken, az íziben összehívott rendkívüli parlamenti ülésen fognak a törvényről másodszor is szavazni.

Nekünk az a dolgunk, hogy figyeljünk: ha a Fidesznek sikerül két ellenzéki képviselőt bármilyen módon rábírni, hogy ne vegyenek részt a szavazáson, vagy akár egy teljes frakciót azzal húznak be, hogy támogatják néhány módosító indítványukat, akkor az még azt jelenti, hogy a magyar demokrácia tovább fog sérülni.

Itt most nem a Jobbikkal lehet kibabrálni, hanem a demokrácia alapértékeivel. És ebben nem szabad kompromisszumot kötni. Ha elfogadják a plakáttörvényt, akkor az csak az ellenzéki árulásnak lesz az eredménye. Ezt mindenki vésse jól az eszébe!

Nuszbaum Tibor

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!