A Demokratikus Koalíció elnöke világossá tette, hogy amennyiben újra ő alakíthatna kormányt az egyetlen dologban különbözne az NER-től: hogy ő lenne benne a miniszterelnök és nem Orbán Viktor. Köszönöm, de ebből nem kérek.
Több dolog szóba került a Gyurcsány-Szél-Karácsony vitán Baló Györgynél én mégis kizárólag a volt miniszterelnök két, egyben összecsengő és egymást erősítő gondolatára reagálnék röviden. Az egyik, amellyel Szél Bernadettnek az elmúlt 27 év meghaladását ígérő mondataira reagált. Odáig érthető, hogy ez nem tetszik Gyurcsánynak, hiszen annak ő is részese volt – sőt a ’90 utáni rendszer az ő miniszterelnöksége idején került abba a válságba, amelyet már a NER előszobájának nevezhetünk –, azonban a DK elnöke nem állt meg annál, hogy saját kormányzását mentegesse vagy egyenesen feldicsérje, szavaival gyakorlatilag mindenféle radikális változást elítélt. Igen, a demokratikus választást követő radikális változásokat is, hiszen a téma a jövő évi választásokról és arról szólt, hogy mi jönne utána, ha az asztalnál ülők kapnának lehetőséget így a demokratikus választáson történőket is.
Hogy mennyire ízléses az MSZP volt elnökétől és egykori KISZ-estől az internacionálé sorait („a múltat végképp eltörölni”) kéretlenül a vitapartnere szájába adni majd egy feltartott „konzervatív” mutatóujjal elítélni azt, felvázolva egy olyan ellentétet, ahol ő a nyugalom, ellenfele pedig a felforgatás képviselője, arra röviden úgy válaszolnék, hogy a pofám leszakad. Sokkal fontosabb a mögöttes gondolat, amelyet később megerősít az LMP Szél által ismertetett baloldali, az újraelosztás mértékét növelő, az egészségügyre és az oktatásra szánt ráfordításokat növelő programjára adott válasza, amely szerint, aki ilyet mondd, az vagy hülyének nézi/átveri a választókat, vagy nem ért a költségvetéshez. (Azt most megint tegyük zárójelbe, hogy Gyurcsány "végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet" Ferencnek talán pont nem kéne megszólalnia a választók hülyének nézése/átverése témában.) Ez a politika, amely szerint a „magas újraelosztás rossz” ugyanis pontosan ugyanaz a politika, amelyet a Fidesz-KDNP jelenleg is folytat, és amely nem különbözik érdemben az MSZP-SZDSZ kormányok politikájától. Ez a politika az, amelynek köszönhetően Magyarország többségének nem a gyarapodás, hanem a létbizonytalanság lett a sorsa. Ez az alapvetően jobboldali gazdaság-és társadalompolitika ugyanis egyértelműen a felsőbb rétegeknek kedvez. Ezt a konzervatív és/vagy liberális felfogást Nagy-Britanniában – vagy a régi, II. világháború előtti Magyarországon – táplálta a nemesség történelmi szerepébe vetett hit (konzervatív felfogás), az Egyesült Államokban pedig a „self made man” mítosza, amely szerint a jogegyenlőség kitermeli a saját arisztokráciáját, amelynek létezése ugyanakkor igazságosabb, mint a születési jog (liberális felfogás). Ez a politika ugyanakkor a ’90 utáni magyarországi viszonyok között viszont azt jelentette, hogy az összefonódott politikai-gazdasági elit saját magának kedvező politikát folytat a lakosság rovására. A jóléti piacgazdaság híveinek a szemszögéből az MSZP-SZDSZ kormányok és a Fidesz-KDNP elmúlt 7 évének politikája egy és ugyanaz, a különbségek felszínesek. Az eredményt tekintve ugyanis teljesen mindegy, hogy amíg az MSZP-SZDSZ kormányok álszent módon, a kisebb állam liberális politikáját hirdetve tömték ki pénzzel a gazdasági hátországukat, addig a Fidesz-KDNP ezt teljesen nyíltan csinálja és még ideológiát is kerít hozzá (Cf. „Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”).
Ha a „fizessenek a gazdagok” illetve a „ne fizessünk a gazdagoknak” politikája radikális elképzelés, akkor Magyarországnak radikalizmusra van szüksége és nem arra a változatlanságra, amelyet Gyurcsány Ferenc hirdet.
Tálos Lőrinc
