A Fidesz a korrupt MSZP-re építette rendszerét. A centrális erőtér talapzata maga az, hogy a baloldal megspórolta a megújulást és megúszta a teljes – a parlamentből történő kiesést és megszűnést jelentő – bukást. Ebben pedig a Fidesz sietett segítségére a választási szabályok átírásával. Arra ugyanis nem csak az igaz, hogy a Fidesz érdekeit szolgálja a teljes ellenzékkel szemben, hanem az is, hogy az egész rendszerváltás utáni politikai elit – beleértve az MSZP és az SZDSZ szétesett és részben más pártokba rendeződött maradékait – érdekeit védi az új szereplőkkel szemben. Amikor a Fidesz életre keltette az új választási rendszert, akkor kihívót választott magának, olyat, amelyről tudja, hogy nem tudja legyőzni: a 2010 előtt kormányzó baloldalt. Az pedig belement ebbe az üzletbe, elfogadta, hogy őfelsége díszellenzéke legyen, cserébe viszont megőrizhette vezető helyét a baloldalon, mindenféle személyi következmény nélkül.

Következmények nélküli baloldal

Amikor a baloldal megújulásáról beszélünk, akkor személycseréket értünk alatta. Ha egy politikai pártot, pártszövetséget, oldalt annyira elvernek, mint a 2010 előtt kormányzó baloldallal történt, akkor annak következményei kellene, hogy lennének. Vezetőinek le kéne mondania, vissza kéne vonulnia, vagy le kéne váltani őket olyanokra, akik még nem égtek el. Például adni egy esélyt a vezetést már korábban is kritizáló belső ellenzéknek. (Amennyiben nincs olyan, akkor az a párt alighanem megérett a pusztulásra, mert képtelen arra, hogy alkalmazkodjon a választók szavazatban kifejezett igényeihez.) Ha ehelyett, olyan helyezkedésbe kezdenek, aminek egyetlen célja, hogy ne kelljen kiengedni a kezükből a baloldal feletti ellenőrzést (és a vele járó képviselői helyeket), és éppen ezzel kergetnek el minden értelmes embert attól, hogy baloldalra szavazzanak, akkor tettek egy szívességet a kormánynak. Ez a „mindegy, hogy kisebb lesz, ha az enyém marad” önző stratégiája.

Az összefogás a bukott baloldali politikusok mentőcsónakja

Az összefogás és annak összes formája arról szól, hogy a 2014 előtt baloldal megússza a baloldalért folytatott versenyt. Megújulni nem tudtak, hiszen pontosan ugyanazok a személyek döntöttek arról, hogy milyen személyi következményei legyenek a 2010-es nagykabátnak, akikről szólt volna. Ez a körülmény viszont be is határolja a baloldal választási esélyeit. Bár az összefogást kifelé mindig azzal indokolják, hogy attól a baloldal nagyobb lesz, esélyei javulnak a valóságban ennek pont az ellenkezője történik. Aki ezt nem hiszi, az nézze meg 2014-es választást megelőző összefogósdi eredményeit. Ciklusfelezőre az MSZP népszerűségvesztése megállt, a Fidesz pedig bezuhant majdnem mellé, az LMP biztos bejutó volt és ez volt az utolsó pillanat, amikor a baloldalnak a Jobbik nélkül is több szavazója volt, mint a Fidesznek. Ekkor kiadták a jelszót, hogy összefogás és amint az elhangzott, rögtön felsorakozott a 2010 előtt kormányzó baloldal színe java, szépen sorjában kerültek be az összefogásba a Bajnai-, Gyurcsány- és Medgyessy-kormányok miniszterei, sorra másztak ki a hant alól a bukott politikusok, egyre csak bővültek tovább, Kádár fejét csak azért nem vették be, mert nem találták. Minél jobban bővültek, annál jobban erősödött a Fidesz. Ez a stratégia a választási stratégia volt, és a választás mondott róla – lesújtó – ítéletet.

Az összefogás karácsonyfáján Gyurcsány a csúcsdísz

Ha van olyan személy, aki egyértelműen felelőssé tehető a 2010 előtti kormányzásért és a baloldal súlyos népszerűségvesztéséért, akkor Gyurcsány Ferenc az. Vannak hívei, ők azonban nem Orbán minden áron való leváltását tűzték célul, hanem azt, hogy Gyurcsány Ferenc győzze le Orbánt. Gyurcsány bukása olyan ár, amelyet már nem akarnak megfizetni azért, hogy Orbán megbukjon. Úgy már nem is érdekli őket. Önző hozzáállásuk mögött az az igény húzódik meg, hogy visszaigazolást kapjanak: ha Gyurcsány győzi le Orbánt, akkor nem ők tehetnek a Fidesz 2010-es kétharmados győzelméről, sosem tévedtek, nem kell elnézést kérniük semmiért. Csakhogy Gyurcsány beemelése a legutóbbi választások előtti összefogásba nem az összefogásnak hozott szavazatokat, hanem az LMP-nek. Aki elvárja a gyurcsányfób baloldaltól, hogy szűnjön meg, mondván útjában áll Orbán eltakarításának az nem számol azzal, hogy hiába szűnik meg a gyurcsányfób baloldali kínálat, a választók attól még nem fognak Gyurcsányra szavazni. Nem a kínálat teremtette meg a keresletet, hanem éppen fordítva. Következésképpen, ha Gyurcsány harmadik helyre kerül Karácsony Gergely listáján, akkor Karácsony Gergely korábbi szavazóit árulja el és a „mindegy, hogy kisebb lesz, ha az enyém” stratégia útjára lépett. Karácsony Gergely nem akar kormányváltást. Csak biztos mandátumot magának.

Tálos Lőrinc